Ebu, hobbit, Homo floresiensis vagy mi?

A korlátozott természeti erőforrásokhoz és a genetikai izoláltsághoz való emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példája Flores szigetén került elő, ahová hajóval jutott el. A ma élő floresi bennszülöttek legendáiból ismert apró, mormogó kismanók régészeti leletei megerősítik, hogy az emberre is hatnak azok az evolúciós erők, amelyek más emlősfajokban törpe változatokat alakítanak ki.

A felfedezők egyenesen új faj megállapítását javasolták, Homo floresiensis néven. A Homo floresiensis elnevezés a Homo nemzetséghez tartozó és Flores szigetén előkerült új embertípus fajszintű azonosítására alkalmas. A kutatók számára azonban igazi fejtörést okozott, hogy milyen becenevet kapjon az ekkorra már a lakóhelyéül szolgáló Liang Bua barlang után LB1 néven katalogizált emberszabású.

Az antropológusok már régen rájöttek arra, hogy ha egy új felfedezés esetén megfelelő becenevet kap a lelet, akkor sokkal nagyobb a hírértéke a tömegmédiában. Az egyik legjellemzőbb példa a kelet-Afrikában talált Australopithecus afarensis, mely eredetileg az AL 288-1 névre hallgatott, ám közismertté igazán a Beatles tette Lucy in the Sky with Diamonds című számával. A személytelen hangzású LB1 elnevezést tehát hamar félretették, bár a tömegkultúra Star Wars univerzumában éppen hasonló rendszámszerű nevekkel futottak a legszerethetőbb droidok, C-3PO és R2-D2.

A Nature magazin 1994-ben bemutatta az akkor ismert legkorábbi hominidát, az Etiópiából származó Australopithecus (jelenleg Ardipithecus) ramidust. Az előember történetet hamar felkapta a nemzetközi tudományos hírmédia és a bulvársajtó is, ám becenév híján a Daily Express újságírójától megkapta az Uncle Ram (kb. Rémusz bácsi) elnevezést. Az előemberrel kapcsolatos diskurzus később végleg az akadémia falai között rekedt, s a vicces név nem ragadt meg a közvéleményben. Ugyanilyen gyorsan robbant be majd tűnt el a köztudatból Toumaï is (melyet Sahelanthropus tchadensis-ként ismernek, mivel 2002-ben Csádban találták).

A Homo floresiensis esetében a Nature szerkesztői a Flo nevet preferálták, mely Flores szigetére és a hominida női nemére (Flora) utalt. Nem hozott osztatlan sikert a Gyűrűk Ura trilógiából ismert hobbit elnevezés sem, mely Tolkien világában a félszerzetek, az embernél alacsonyabb teremtmények sajátja. A hobbit a magyar irodalomban először babó néven került fordításba, ám mára nálunk is a hobbit lett az elfogadott név.

A bejelentés előtti utolsó pillanatban végül kompromisszum alakult ki a kutatók között az ebu gogo név kapcsán, mely az indonéz szigetek őslakosainak mondavilágában élő alacsony, hosszú hajú kismanók neve. Ezt erősítette a tudományos újságírás is: például New Scientist következetesen Ebunak hívja még most a Homo floresiensist. Ám mielőtt az Ebu nevet elfogadhatták volna, mégis a hobbit lett a befutó, nem teljesen függetlenül attól, hogy a sikeres mozis adaptáció óta a világon szinte mindenki ismeri a hobbit szó mögött rejlő többlettartalmat.

Ám a kutatók szerint az elnevezés hátrányai éppne ebből a kulturális többlettartalomból származnak, melyet a hobbitok a Megyéből hoztak magukkal. A filmek hatására a Gyűrűk Ura és Tolkien világa annyira közismert lett, és annyira alapvető hivatkozási ponttá vált, hogy a hobbitként beazonosított új felfedezés már megszabadíthatatlan a fogalomhoz kapcsolódó fantáziadús asszociációktól.

Úgy tűnik tehát, hogy a nemzetközi tudományos újságírásnak alapvető felelőssége van abban, hogy a lelet a Gyűrűk Urával való hasonlatossága feletti örömében tökéletesen elhomályosította a lényeget, a felfedezés különleges régészeti-paleoantropológiai értékét. A Nature magazin szerint a helyzet most már menthetetlen: "a kérdés csak az, hogy képesek leszünk-e a jövőben úgy gondolni LB1 leletre, hogy közben ne Zsákos Bilbó jusson eszükbe"?