Jacques Revel Budapesten

Politika: a történelem tanítómestere?

A történeti tudás, amiről a történészek azt hiszik, birtokolják, valójában szivacsos és áthatolható - állítja Revel. Sokan érzik úgy ezért, hogy a múlt szakszerű elbeszélésébe bekapcsolódhatnak. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen, hogy a jelenségek más-más kézben más-más megvilágításba kerülnek, s ilyen módon maga a történelem is `tisztátalan`.

Bizonyos területek persze sokkal jobban ki vannak téve a politikai interpretációnak - ilyen elsősorban az intézmények története. Az ok egyszerű: az intézményeknek nagyon nagy szükségük van a saját maguk történetére. A középkori keresztény egyház persze nem bízta saját történetének megkonstruálását másra, s maga végezte el a feladatot. A forradalom viszont más politikai korszakok értelmezésébe is belenyúlt: így jött létre az ancien régime fogalma, mely a forradalom első hónapjaiban keletkezett, s az éles határvonal meghúzását szolgálta a régi és az új rend között.

A történelmet legtöbbször a hatalmat birtoklók igyekeznek saját céljaikra felhasználni. Revel a francia történelemből az uralkodóházak mesterségesen megkonstruált kontinuitását említette példaként. A Meroving, Karoling és Capeting dinasztiáknak ugyanis semmi kimutatható közük nem volt egymáshoz, a klerikusok mégis fontosnak tartották - a történeti folytonosság kimutatása végett - hogy biológiai kapcsolatba hozzák ezeket a családokat. Ezt bizony hamis genealógiák, leszármazási vérvonalak kreálásával érték el. A politikailag konstruált történeti érvelés ma is élő gyakorlat: ezzel támasztották alá a franciák, majd az olaszok is 20. századi hódításaikat és gyarmatosításaikat.

1. `A történelmet le kell hűteni`
2. Miért olyan védtelen a történelem?
3. Politika: a történelem tanítómestere?
4. Védtelen történészek, szaporodó riválisok