Jacques Revel Budapesten

2004. március 9. 11:15

Korábban

A történetíró dilemmája
Schama: legyen a történelem mindenkié
Nem volna szabad a történelemkönyveknek ennyire unalmasnak lenniük - provokálja makacsul pályatársait Simon Schama angol sztártörténész hosszú évek óta.
Történelem a `nemzetépítés` szolgálatában
Az 1980-as évektől kezdődően radikális szemléletváltás következett be a XX. századdal foglalkozó délszláv történetírásban.
Kilencven esztendős Kosáry Domokos
A magyar történészek doyenje, huszonnyolc évesen lett a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese. A háború végén egy ideig diplomata, majd végleg a szaktudomány felé fordul.

Miért olyan védtelen a történelem?

A múlt politikai felhasználása -
szerkesztette Jacques Revel

Revel szerint akármilyen szaktudományos vagy objektivitásra törekvő biztosítékokkal is igyekszik körülbástyázni magát a múlt tudományos interpretációjára vállalkozó professzionális történetírás, a politika és a történelem egymástól elválaszthatatlanok maradnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a történészeknek nem is kéne efféle biztosítékok megteremtésére törekedniük!

De miért oly védtelen a történelem? Miért éri épp ezt a tudományt annyi kihívás a politika és a közvélemény politizáló szegmensének részéről? - tette fel a kérdést Revel. A válasz a történeti tudás átjárhatóságában, vagy ahogy Revel fogalmazott, porózusságában rejlik. Más tudományok - pl. a fizika vagy akár a közgazdaságtan - szigorúan technikai problémákkal foglalkoznak, ezen kívül formális és csak a szakemberek számára érthető szaknyelv megteremtésével eredményesen tartják maguktól távol a nagyközönséget. A történetírás viszont - mely önképe szerint maga is a természettudományokéra hasonlító, precíz módszertanra épülő tudomány - hétköznapi nyelven beszél, néhány szakkifejezést leszámítva hétköznapi szavakat és kifejezésmódot használ. Ez az egyik fontos oka annak, hogy a társadalom bármely tagja úgy érezheti: véleményt formálhat az elvileg a szaktudományos történetírás területéhez tartozó témákról. Hát még akkor, ha az a bizonyos téma tág és közismert!

A példák sorolásakor maga Revel is hangot adott csodálkozásának: hogyan lehetséges, hogy egy olyan - elvileg a nagyközönség számára borzasztó unalmas - szakterület, mint a régészet, ilyen erős érzelmeket képes felkorbácsolni? Az archeológia is persze akkor kerül a viták kereszttüzébe, ha valamilyen síkon érintkezik a politikával - erre példa a jelenlegi közel-keleti konfliktus Izrael és a palesztin nép között. Akármire bukkannak is a régészek ezen a területen, annak a tárgynak - legyen akármilyen jelentéktelen - a szembenálló felek miatt legalább két olvasata van. Utóbbi jelenségnek viszont már politikai oka van - s így mindjárt érthetőbb, ha az élettelen, több ezer éves tárgyak hatalmas indulatokat gerjesztenek.

előző oldal következő oldal 2 / 4