Ötszáznyolcvan éve halt meg Jan Zizka

Ötszáznyolcvan éve, 1424. október 11-én halt meg Prybislav városában Jan Zizka cseh huszita hadvezér, aki életében soha nem vívott vesztes csatát. Zizka 1370 körül született Trocnovban, köznemesi családban. Élete első negyven évéről szinte semmi biztosat nem tudni, csak annyit, hogy fiatalon megvakult fél szemére. Szolgált IV. Vencel király udvarában, majd zsoldosnak állt. Bejárta szinte egész Európát, a győztes oldalon harcolt az 1410-es grunewaldi csatában, ahol a lengyel seregben ő vezette a cseh zsoldosokat, majd a százéves háború idején 1415-ben az azincourt-i csatában, az angolok soraiban.

 

Neve a huszita háborúk kitörése után lett ismert. A vallási mozgalom névadója Husz János teológus volt, aki 1413-ban írott művében Krisztust ismerte el az egyház fejének, megkérdőjelezve a pápaság intézményét. Huszt 1415-ben a konstanzi zsinat elé idézték, s a Zsigmond császártól kapott menlevél dacára eretneknek bélyegezték és megégették, tanait azonban nem vonta vissza. A Csehországba visszatért Zizka is Husz tanainak hívéül szegődött, amikor 1419-ben a prágai nép elfoglalta a városházát és kidobta az ablakon a tanácsosokat, ő vezette a tömeget. Néhány hónappal később meghalt Vencel király, s ezzel évtizedekig tartó háborúskodás kezdődött a husziták és a Vencel koronáját magának követelő, a huszitizmust tűzzel-vassal üldöző Zsigmond király hívei között.

 

Zizka elhagyta Prágát és híveivel Plzenbe menekült, de rövid idő múlva távoznia kellett a katolikus városból. Tábor hegyére igyekezett, ahol több tízezer huszita gyűlt össze, menet közben Sudomernél diadalmaskodott a túlerőben lévő nemesi csapatok fölött. Tábor hegyét bevehetetlen erőddé építette ki és fegyelmezett csapatokká képezte ki a lelkes huszitákat. Zsigmond keresztes háborút hirdetett a taboriták ellen, de Prágát ostromló seregeit Vítkovnál legyőzték a Zizka vezette husziták.

 

A taboriták győzelmet győzelem után arattak és hamarosan Csehország nagy részének birtokába kerültek, még az is felvetődött, hogy egy lengyel herceget hívjanak meg a trónra. Végül mégis húsztagú "átmeneti kormányt" állítottak fel, amelynek tagja lett Zizka is. A hadvezér 1421-ben Rabí ostrománál elvesztette másik szeme világát is, ettől kezdve vakon vezette seregeit, tapasztalt kapitányainak jelentéseire támaszkodva. 1422-ben Kutná Hora közelében ismét hatalmas vereséget mért Zsigmondra, aki több ezer embert vesztett és saját életét is csak bajosan tudta megmenteni. Zizka benyomult Morvaországba és Alsó-Ausztriába, a szorult helyzetbe került Zsigmond helytartóságot ajánlott neki, de Zizka ezt visszautasította.

Jan Zizka szobra

1423 elején a taboriták sorain belül robbant ki háború, de Zizka győztesen került ki a mérsékelt, a katolikusokkal kiegyezésre hajló frakcióval vívott harcokból, és gyakorlatilag egyeduralomra jutott. A hadvezér megpróbált a Zsigmond birtokának számító Magyarországra betörni, de ezúttal ügyességét csak a visszavonulás megszervezésével bizonyíthatta. 1424 elején az ismét fellángolt polgárháborúban megint legyőzte a mérsékelteket, akik végül békét kötöttek vele és egyesült erővel támadtak - volna - Morvaország ellen. Zizka azonban még a határig sem ért el, 1424. október 11-én a táborban végzett vele a pestis. Cáslavban temették el és sírja fölé helyezték óriás buzogányát. A sírt II. Ferdinánd parancsára lerombolták, csontjait kihányták, de 1914-ben megint megtalálták sírhelyét.

 

Zizka élete során 16 nagyobb, számtalan kisebb csatát vívott és mindegyikből diadalmasan került ki. (Igaz ez még a magyar betörési kísérlet kudarca ellenére is.) Zizka sikerének titka a korában gyökeresen újnak számító és a nyugati hadtudomány által csak kétszáz évvel később felfedezett harcmodor volt. A nagyszámú lovasságot kényszerűen nélkülöző Zizka egységesen kezelte a különböző fegyvernemeket, kiemelt szerepet szánva a tüzérségnek. Forradalmi újításnak számított, hogy ágyúit magas oldalfalú, vastag deszkákkal megerősített szekerekre erősítette. A szekerek támadás közben tüzelve könnyűszerrel törték át az ellenség vonalait, gyorsan szállították a katonákat, de főképp a védekezésben jeleskedtek. Zizka nagy mestere volt annak, hogy az ellenséget számára előnytelen körülmények között kényszerítse támadásra. A néha több ezer szekérből kialakított, láncokkal összekötött védőfal mögött ágyúk és lövészek várták a rohamozókat, akikre végül kampósbotokkal és szúrószerszámokkal felfegyverzett gyalogosok támadtak; ha megfutamodtak, a szekérvárból kirajzó harcosok vették üldözőbe őket.

 

Zizka a cseh nép nemzeti hőse, tiszteletére emelték Prágában a világ legnagyobb lovas szobrát (Bohumil Kafka műve): a vak generális kilenc méter magasan tornyosul a cseh főváros északi részén emelkedő a Vítkov-(ma Zizkov-)hegy tetején.

 

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)