Tíz dokumentumfilm a magyar sport legendáiról

2024. augusztus 2. 11:05

Múlt és a jelen magyar sportlegendáit bemutató, motiváló és határaink feszegetésére buzdító dokumentumfilmeket ajánlunk – nem csak sportolóknak! A Kultúra.hu cikke.

Szilágyi Áron az Egy mindenkiért című dokumentumfilmben. (Fotó: Vertigo Média)

Korábban

Egy mindenkiért

„Az Egy mindenkiért, Muhi András Pires filmje érzékeny dráma élsportolói kínokról, tanácstalanságról. Arról, hogy nincs fenn és lenn, hanem csak ugyanannak az emberi sorsnak a különböző változatai léteznek, és ugyanaz az örökké megválaszolatlan, mert talán megválaszolhatatlan, mégis napról napra megválaszolandó kérdés: ki vagyok én, és mi a feladatom. Mire születtem?” – írtuk a filmről.

A 2021-ben bemutatott, Muhi András Pires rendezte Egy mindenkiért főhőse az akkor még csak kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áron kardvívó, de az alkotás egyáltalán nem heroizálja őt. Öt évig készült, két olimpiai ciklus között – a premier Tokió előtt volt, ahol Szilágyi harmadik olimpiai aranyérmét is megszerezte –, több mint száz forgatási napon közel hatszáz óra nyersanyagot vettek fel. Műfaját tekintve nem portré-, hanem dokumentumfilm, amennyiben a komplex személyiség bemutatása mellett körülményeket elemez, okokat keres, az utat mutatja meg, és mindazt, ami a páston kívül van.

A hétköznapokat, a magánéleti szituációkat és a kevésbé reflektorfényben levő versenyeket, amelyeket nem mindig nyer meg, sőt épp egy kivételes pechszériába érve egymás után veszít el, ráadásul a mélypontot épp Budapesten éri el. Nem a sikerben fürdőző bajnokot látjuk, hanem azt, hogy egy olyan sportoló, akit fizikai adottságai mellett szorgalma, higgadtsága, tudatossága vitt előre, egyszerűen nem talál fogást a váratlan nehézségeken és magán. A 21. századi tempójú, pörgősre és feszesre vágott filmen évekkel később is izgul a néző.

Aki legyőzte az időt

Oláh Kata filmrendező és producer dokumentumfilmje 2022-ben került mozikba, és az akkor 101 – ma már 103 és fél – éves, ötszörös olimpiai bajnok tornászt, a hihetetlen módon derűs és életigenlő Keleti Ágnest mutatja be.

A tornát 16 évesen kezdte, a háború és a zsidótörvények miatt azonban kiesett tíz év az életéből, ennek ellenére elképesztő akaraterőről tanúbizonyságot téve debütált az 1947-es Balkán-bajnokságon, majd kijutott a helsinki olimpiára, ahol 31 évesen olimpiai bajnok tudott lenni talajon, 1956-ban Melbourne-ben pedig további négy aranyérmet szerzett.

Onnan már nem tért haza, Ausztrália, majd Németország után Izrael következett, ahol általa indult be a tornasport. Keleti Ágnes visszaemlékezését híradórészletek szakítják meg, köztük olyanok, amelyeket először láthattak a nézők, megszólal többek között a családi barát, Keleti Éva, Dobor Dezső újságíró, sporttörténész, a Keleti Ágnesről szóló könyv társszerzője és az egykori versenyzőtárs, Zoller Mária is.