Képek a kérészéletű Tanácsköztársaság napjaiból

„Lenn sétált az a vöröskatona, aki az előbb fölkiabált, de már oly egyedül és elhagyatottan, hogy nem is gerjesztett gyűlöletet. Apró, csenevész proletár volt, nem is emberhez, hanem egy embrióhoz hasonlított, akinek a vállára szuronyos puskát biggyesztettek. (...)
Ebben a bénulatban nem volt se mozgás, se hang, csak egy kép mozgott és üvöltött, az a plakát, mely ezt ordította: Fegyverbe, fegyverbe!, az a vad, őrült matróz, aki egy lobogót rázott hihetetlen lendülettel, egészen összeolvadva vele, s úgy kitátotta csontos száját, mintha el akarta volna nyelni a világot.

Vizy sokszor elment e falragasz mellett, de igazán sohase merte megnézni. Úgyszólván most nézte meg először nyugodtan, káprázás nélkül, ahogy a leáldozó napot nézzük meg, mely már nem sérti szemünket. (...)
Ifjúmunkások, inasgyerekek, tízen-tizenöten, igazán önzetlen tájékozatlansággal fújták most, amire megtanították őket, az Internacionálét. (...)
Mikor a lakás minden ablaka be volt csukva, Vizy odalépett Katicához, és valami hideglelős, édeskés mosolykával ezt suttogta:

– Megbuktak.

(...) Alighogy kiejtette ezt, dörömböltek a külső ajtón.
Vizy elsápadt. A levegőbe nézett, mintha a szót keresné, melyet az előbb kimondott, és hogy eltüntesse nyomát, utánanyúlt, mint mikor cigarettafüstöt hessegetünk. (...)
Ez járt fejében: túszszedés, házkutatás, vésztörvényszék! És az, amit védelmére hoz föl: húszéves közpálya, szociális lelkiismeret, marxizmus, melyet elvben helyesel, csak túlzó kinövéseit nem! (...)

Egy emberke állott előtte a folyosón, vöröshajtókás postáskabátban, melynek gallérja otthonosan ki volt gombolva.

– Méltóságos uram - harsogta az emberke, hangosan, hogy az egész ház lakói meghallhatták –, méltóságos uram.
– Elvtárs – üdvözölte Vizy –, hát maga az, elvtárs?
– Alázatos szolgája, méltóságos uram.
– Jöjjön be, Ficsor elvtárs.

Így társalogtak igazi világtörténelmi udvariassággal, mindketten bizonytalanul, kölcsönösen előnyt adva egymásnak.
Vizy Kornél miniszteri tanácsos négy hónap múltán most hallotta először régi címét. Egy kis örömöt érzett, de egy kis csalódást is, hogy nem azok érkeztek, akiknek jöttére már elkészült. Ficsor pedig, az Attila utca 238. számú ház házmestere le volt forrázva, hogy a ház tulajdonosa még most is elvtársnak titulálja.”

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (részlet)

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Péchy László

Kép forrása: Fortepan/ Erky-Nagy Tibor

Kép forrása: Fortepan

Május 1-i dekoráció a háttérben, az Erzsébet híd felől nézve (Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes)

A tömegközlekedést is propagandacélokra használták (Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes)

Készülődés a május 1-i ünnepségre (Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes)

A Ferenciek tere az ünnepségek alkalmával (Kép forrása: Fortepan/ Schoch Frigyes)

Kodály körönd május 1-jén (Kép forrása: Fortepan/ Marics Zoltán)

Marx-szobor a Gresham-palota előtt (Kép forrása: Fortepan/ Marics Zoltán)

Felvonulás május 1-jén (Kép forrása: Fortepan/ Péchy László)

A háttérben a „Világ proletárjai egyesüljetek!” felirat (Kép forrása: Fortepan/ Péchy László)

Az Astoria sarkán (Kép forrása: Fortepan/ Péchy László)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén