Éveken át levelezett az FBI nyomozóival a rejtélyes gépeltérítő

2023. november 24. 11:20 Múlt-kor

45 év mindenre kiterjedő nyomozás után az FBI 2016-ban lezárta D.B. Cooper ügyét, aki 1971. november 24-én szokatlan módon térített el egy, az Oregon állambeli Portlandból a Washington állambeli Seattle-be tartó utasszállító repülőgépet. Cooper teljesen formabontó módon vitte véghez az akciót: miután megkapta a 200 ezer dolláros váltságdíjat, ejtőernyővel kiugrott a Boeing 727-es gépből.

A gépeltérítőről készült egyik fantomkép

Korábban

Cooper az ugrás után eltűnt, mint a kámfor. A hajtóvadászat nem hozott eredményt. A nyomozók mindössze egyetlen használható nyomra akadtak: 1980-ban Washington államban, a Columbia folyó partján egy kisfiúnak köszönhetően megtalálták Cooper ejtőernyőjét, nyakkendőjét és 5800 dollárt a váltságdíjból.

Nem sokkal a gépeltérítés után számos újság szerkesztősége rejtélyes leveleket kapott. A lapoknak postázott hat levél, amelyeket a feltételezések szerint az ejtőernyős bandita, D.B. Cooper írt, különféle módon készült el. Az üzenetek kézírással, írógéppel és újságokból kivágott betűk összeragasztásával készültek. Az FBI a levelek többségét átverésnek titulálta, de kettőt – beható vizsgálat céljából – egészen a 2000-es évekig visszatartott.

Az első levél, amelyet a kaliforniai Oakdale-ben adtak fel, a Reno Evening Gazette újsághoz érkezett 1971. november 29-én. A „DB Cooper” aláírással ellátott, a Sacramento Bee napilap egyik példányából kivágott betűkből összeállított levél egy rövid üzenetet tartalmazott: „Figyelem! Köszönet a vendéglátásért! Gödörben voltam.”

A második, kézzel írt, „D.B. Cooper” aláírással ellátott levelet 1971. november 30-án postázták, és a kanadai Brit Columbiában lévő Vancouver Province szerkesztőségébe érkezett. A levél a következő üzenetet tartalmazta: „A harmadik oldalon lévő fantomkép, miként azt az FBI is sejti, nem túl hiteles. Nagyon élveztem a Grey-kupát [kanadai futballbajnokság]. Most elhagyom Vancouvert. Köszönet a vendéglátásért.”

Az 1971. december 1-jén, Oregonban postára adott harmadik levél a Portland Oregonianhez érkezett. A levél „megszerkesztője” ebben az esetben a Playboy magazin betűit használta fel, és a következőket tudatta a címzettel: „Életben vagyok, és remekül érzem magam a szülővárosomban.”

A negyedik levelet a Reno Evening Gazette kapta. Ezt az írást, a harmadikhoz hasonlóan december 1-jén adták fel a kaliforniai Sacramentóban, és ugyancsak kivágott betűkből állították össze. A „D.B. Cooper” aláírással ellátott rövid üzenet a következőképpen hangzott: „Tervezd meg előre a nyugdíjadat.”

Az ötödik levélen is a „D.B. Cooper” aláírás díszelgett. A gunyoros irományt 1971. december 11-én adták postára és négy lap, a New York Times, a Los Angeles Times, a Seattle Times és a The Washington Post is megkapta. Az FBI végül nyilvánosságra hozta a tartalmát, miután Thomas Colbert médiaszakember és producer az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva kampányt indított a levél megismerhetőségéért.

A levél a következő részleteket tartalmazta: „Uraim, már a kezdetektől fogva tudtam, hogy nem fognak elkapni. (…) Nem vagyok egy modern Robin Hood. Sajnos csak 14 hónapom van hátra az életből. Az életem tele volt gyűlölettel, zűrzavarral, éhezéssel; ez tűnt a leggyorsabb és a legjövedelmezőbb megoldásnak, hogy egy picike nyugalomra leljek. Nem ítélem el azokat, akik utálnak azért, amit tettem, és azokat sem, akik azt szeretnék, hogy elítéljenek és rács mögé dugjanak, bár ez soha nem fog megtörténni. Felsorolok pár dolgot, amelyek a hatóságok ellen dolgoznak:
Nem vagyok egy hencegő típus.
Nem hagytam ujjlenyomatokat.
Paróka volt rajtam.
Sminket viseltem.
Emiatt sem lehet pontos fantomképet készíteni rólam, ezt mindannyian tudjuk. Nem rejtőztem el valami isten háta mögötti városban, már azóta is több járattal repültem. Nem vagyok egy pszichopata gyilkos, és az igazság az, hogy még gyorshajtásért sem büntettek meg. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”

Robert Colbert – aki egy 40 fős nyomozócsapattal dolgozott – az ötödik és a hatodik levélben kódokra lelt, amelyek a következő számokat és jeleket tartalmazták: „717171684*,”. Colbert és az alkalmazásában álló nyugalmazott FBI-ügynökök a következőképpen értelmezték a rejtélyes jeleket: „Robert W. Rackstraw hadnagy vagyok”.

Az FBI az 1970-es évek végén rátalált Rackstraw hadnagyra, aki tagadta, hogy ő lenne a rejtélyes gépeltérítő. Az FBI hiába vizsgálódott, a vietnámi veterán ejtőernyős valóban ártatlan volt.

A hatodik levelet 1972. március 28-án adták postára a floridai Jacksonville-ben „Rich Man” aláírással. „Ebben a levélben tudatom Önökkel, nem vagyok halott, hanem nagyon is élek és nemrég tértem vissza a Bahamákról. Szóval azok az idióta rendőrök befejezhetik a keresgélést. D.B. Cooper nem létezik.”

„Valamit kellett kezdenem azzal, amit a nagybátyám tanított nekem, és most itt vagyok, egy mocskosul gazdag ember. A nagybátyám túl sokat adott a világ idiótáinak és nekem semmit sem. Meg kellett tennem, hogy megszabadítsam magamat a frusztrációktól. Ki akartam csatolni a rendszerből. Most beutazom a világot, és soha nem találtok meg, mert okosabb vagyok, mint a rendszer gógyis rendőrei és béna vezetői. Most pedig eljött az idő, hogy a nagybátyám sírjon és fizessen. (Ja, és mondjátok meg a béna rendőröknek, hogy D.B. Cooper nem az igazi nevem.)”

Colbert emberei ezt a levelet is ízekre szedték, mondván, hogy az is kódolva van. A szakértők szerint a levél a következő rejtjeles üzenetet tartalmazta: „Robert W. Rackstraw hadnagy vagyok, D.B. Cooper nem az igazi nevem és ki akarok lépni a rendszerből, ennek megtaláltam a módját, mégpedig egy repülőgép eltérítésével.”
Cooper és a levélíró(k) kilétére nem derült fény. Ayn Sandalo Dietrich, az FBI szóvivője 2014-ben úgy nyilatkozott a Reno Gazette Journalnak, hogy a leveleket elküldték az FBI laboratóriumába Washingtonba, de a mélyreható elemzés sem vezetett eredményre: „Nem tudták bizonyítani, hogy valóban a gépeltérítő írta őket.”