Az ördög eszközének is kikiáltották az USA szenátusában Ingrid Bergmant
2023. augusztus 29. 15:05 Múlt-kor
Karrierje Svédországból indult, de 23 évesen már Hollywoodban színészkedett. Amerika imádta, majd erkölcstelennek nevezte és kivetette. Három Oscar-díjat, öt Golden Globe-díjat nyert, olyan filmklasszikusokban játszott mint a Casablanca, a Forgószél vagy a Gázláng. 108 éve, 1915. augusztus 29-én született Ingrid Bergman, a 20. század filmművészetének egyik ikonikus alakja.
Korábban
A Stockholmban született Ingrid Bergman kétéves korában elveszítette német származású édesanyját, majd 13 éves korára teljesen árva maradt, miután fotográfus édesapja is elhunyt. A papa valami művészi vénát már megsejthetett lányában, mert operaénekesnek szánta Ingridet. Ő mégis a színészetet választotta, illetve – legalábbis a páratlan szépségű színésznő szerint – a színészet választotta őt: „Bármit könnyedén megoldok a színpadon, de a való életben otrombának, ügyefogyottnak érzem magam. Azaz, nem én választottam a színészetet. A színészet választott engem.”
16 évesen
Bárki is választott, tény, hogy a „természetes tehetségként” kezelt 17 éves lány 1932-ben felvételt nyert a stockholmi Királyi Drámaszínház színiiskolájába. 1934-től már kisebb filmszerepeket kapott, az 1936-os Intermezzo című alkotásban pedig már főszerepet játszott. A sugárzó szépségű Ingrid a filmben egy zongoratanárnőt alakított, aki egy házas hegedűművésszel került szerelmi kapcsolatba. A filmvászon szerelmetes hölgyére egy amerikai producer, David O. Selznick is felfigyelt, és vele forgatta le az Intermezzo amerikai változatát. Az 1939-es film nagy siker lett, Ingrid Bergman előtt pedig kitárultak Hollywood kapui.
Az üdvöske 1942-ben vált szupersztárrá Kertész Mihály (Michael Curtiz) Casablanca című filmjének köszönhetően. A filmtörténeti klasszikusban Humphrey Bogarttal játszott. Bogart és Bergman között csak úgy pulzált a levegő, amint a két színész eljátszotta az elveszített, majd ismét megtalált, de mégis reménytelen és beteljesületlen szerelem drámáját. Kertész a rendezésért Oscar-díjat kapott, Bergmannak erre még két évet várnia kellett.
1943-ban az Akiért a harang szól című filmben a spanyol polgárháború által meggyötört fiatal lány, María szerepében tűnt fel, játékáért ezúttal már Oscarra jelölték. Az aranyszobrot azonban csak egy évvel később, a Gázláng című thrillerben nyújtott alakításáért vehette át. Négy év múlva újabb gála következett, ekkor Szent Johanna megformálásáért jelölték a rangos díjra.
Az Alfred Hitchcockkal dolgozó színésznő (Forgószél, Elbűvölve) a 40-es évek második felében Itáliára emelte gyönyörű tekintetét. Bergmant egészen pontosan az olasz rendező, Roberto Rossellini érdekelte, akinek filmjei lenyűgözték a filmsztárt. Rögvest megírta Rossellininek, hogy szívesen dolgozna vele. Rossellini igent mondott, és 1950-ben a mozikba került a Stromboli című film, amelyben Bergman egy, a koncentrációs táborok poklát megjárt nőt alakít.
A mű fordulópontot jelentett a színésznő életében. Rossellini és Bergman ugyanis a forgatáson egymásba szerettek, noha mindketten házasok voltak, ráadásul Bergmannak már gyermeke is volt svéd férjétől. A szerelemük olyan heves volt, hogy mindketten vállalták a válást és a botrányt. Ekkor még nem köszöntött be a társadalmi konvenciókat felrúgó, az egyéni és a szexuális szabadságot hirdető hippi korszak; a házasságtörő, gyermekét elhagyó Bergmant kiközösítették az Egyesült Államokban. Magánélete még a szenátusban is téma volt, ahol egy szenátor az egyik felszólalásában megjegyezte, hogy a színésznő a házasság szent intézménye ellen intézett támadást, és nem más, mint az „ördög eszköze”.
Roberto Rossellinivel 1951-ben
A Hollywood által kivetett Bergman ezt követően Rossellinivel forgatott filmeket inkább kevesebb, mint több sikerrel. Kapcsolatukból három gyermek született, de ahogy ez gyakran megesik a nagy szerelem tüze kihunyt és nem is éledt fel újra, a művészpár 1956-ban elvállt.
Amerika pedig megbocsájtott, mert Bergman az 1956-os Anasztázia című filmben nyújtott alakításáért átvehette második Oscar-díját. Az Oscar és a válás mellett az isteni Ingrid egy esküvőt is beiktatott. 1957-től ugyanis Lars Schmidt svéd producer felesége lett, akivel majd két évtizedig, 1976-ig élt együtt.
A harmadik Oscar-díját a Sidney Lumet rendezte 1974-es, Agatha Christie krimije alapján forgatott, Gyilkossság az Orient Expresszen című film mellékszereplőjeként vehette át. 1978-ban visszatért hazájába, Svédországba, ahol megkoronázta karrierjét. Az Őszi szonátában első és egyben utolsó alkalommal dolgozott együtt névrokonával, a híres rendezővel, Ingmar Bergmannal. Filmes karrierje ezzel a szereppel képletesen szólva egy díszes keretbe került, hiszen első és utolsó filmjében is zongoraművészt alakított, kitörő sikerrel. A szerepért hetedszer jelölték Oscar-díjra.
Golda Meirt is megformálta
Az Őszi szonáta után a mellrákkal küzdő színésznő már nem vállalt több filmszerepet, de élete végén, 1982-ben még egy utolsó nagy alakítást nyújtott az Egy asszony, akit Goldának hívtak című televíziós filmsorozatban. Az izraeli miniszterelnök asszony, Golda Meir megformálásáért a televíziós Oscarnak is hívott Emmy-díjjal jutalmazta a szakma. A színészóriás Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, hatvanhetedik születésnapján távozott az élők sorából.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 2024.11.21.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 2024.11.21.
