Áldásnak és átoknak is bizonyult Egyiptom számára a kolosszális Asszuáni-gát

2023. január 15. 18:05 Múlt-kor

52 éve, 1971. január 15-én adták át Egyiptomban a nagy Asszuáni-gátat, amelyet a projektet elindító Gamel Abdel Nasszer már nem élhetett meg, cserébe azonban az új egyiptomi elnök, Anvar Szadat Nasszer-tónak nevezte el a gát mellett kialakított hatalmas víztározót, a világ egyik legnagyobb mesterséges tavát. A gáthoz tizenhatszor annyi követ használtak fel, mint a Kheopsz-piramishoz, és a történelem eddig legnagyobb régészeti mentőakciója is a megépítéséhez köthető.

Az Abu Szimbel-i templomokat veszélybe sodorta a gát építése

Korábban

A Kairótól mintegy 800 kilométerre délre fekvő Asszuánnál az első gátat még a britek építették fel 1898 és 1902 között.

Mivel azonban a 36 méter magas, közel két kilométer hosszú építmény kétszeri átépítése után sem felelt meg a kijelölt céloknak, az 1950-es években a brit uralom alól immár végleg felszabadult Egyiptom vezetése az újabb gát megépítése mellett döntött.

Az építkezés előkészítése brit és amerikai pénzügyi támogatással kezdődött meg, amikor azonban a nyugati hatalmak képviselői értesültek róla, hogy az egyiptomiak a cseheken keresztül 250 millió dolláros üzletet kötöttek a Szovjetunióval, elálltak a projekt további finanszírozásától. A munkálatok így végül 1960-ban, szovjet segítséggel indultak meg.

Nasszer elnök szemléli az építkezést, 1963

A közel 4 kilométer hosszú, 111 méter magas gát és a mögötte található víztározó, az 5740 négyzetkilométer területű, 550 kilométer hosszú Nasszer-tó környékéről közel százezer szudáni nomádot és egyiptomi lakost kellett kitelepíteni, 22 műemléket pedig át kellett helyezni.

Az Abu Szimbel-i sziklatemplomokat átlag 20 tonnás kockákra fűrészelték és egy 52 ország bevonásával folyó mentőakció keretében a folyótól mintegy 200 méterre, 68 méterrel magasabban újból felépítették.

Az árvizek megszüntetése és az öntözővíz folyamatos biztosítása mellett a gát számos előnye közé tartozik az áramtermelés is – sokan azonban a hátrányokat legalább olyan hangsúlyosnak tartják.

Az Asszuáni-gát (Kép forrása: Wikipedia / Hajor / CC BY-SA 3.0)

A Nílus által hordott tápanyag eltűnése, és ezzel összefüggésben a termésátlagok csökkenése, a szikesedés, a halászfalvak eltűnése mind abba az irányba mutatnak, hogy a gát lerombolása sem volna ördögtől való gondolat.