A Hitler elleni merénylet 60. évfordulója

Stauffenberg hőstette

Claus von Stauffenberg

A póttartalékos német haderő vezérkari főnökeként a 37 éves ezredesnek szabad bejárása volt a rastenburgi főhadiszállásra (Kelet-Poroszország), ahol elhelyezte a robbanószerkezetet. Stauffenbergnek a Hitler halálát követő, tervezett hatalomátvétel levezénylésére még a robbanás előtt Berlinbe kellett érnie. Hitler azonban csodával határos módon túlélte a magas szintű helyzetmegbeszélésre időzített merényletet. Az ezredest három összeesküvő társával együtt még aznap este agyonlőtték a berlini "Bendler-block"-ban, a Wehrmacht-főparancsnokság udvarán.

Stauffenberg (teljes nevén Claus Schenk Graf von Stauffenberg) 1907-ben született. A konzervatív német katonaellenzéknek 1943-tól fő mozgatóereje volt Berlinben. Ez az ellenzék már 1938-tól kísérleteket tett Németországnak a nemzetiszocialista uralom alól való felszabadítására, majd fordulat kieszközlésére a második világháború menetében. A német tisztikarnak a Hitler háborús politikájából kiábrándult része azon volt, hogy tárgyalások kezdődjenek a nyugati hatalmakkal a háború befejezése érdekében. A merénylet előkészítésével párhuzamosan Stauffenberg társai Berlinben megkezdték egy új kormány megalakításának előkészületeit.

Már a Szovjetunió ellen indított "villámháború" kudarca megingatta jó német néhány ipari, politikai és katonai vezető személyiségnek Hitlerbe és kormányába vetett hitét, a sztálingrádi és a kurszki ütközet nyomán azonban még erősebben mutatkoztak a válság jelei. Abban az összeesküvő csoportban, amelyben Stauffenberg tevékenykedett, aktív szerepet játszott Karl Friedrich Gördeler, Lipcse volt hitlerista polgármestere, a légierő főparancsnoka, Johannes Popitz, volt tárca nélküli miniszter (1932-33), Fritz Diethof Schulenburg gróf, aki 1935-től 1941-ig Németország moszkvai követe volt, Erwin Rommel tábornagy, Hans Günther Kluge tábornagy, Ludwig Beck vezérezredes és mások.

Az összeesküvés, amennyire ez megítélhető, nem rendelkezett egységes politikai programmal, az uralkodó körök különböző csoportjai voltak benne képviselve. Közös célként Hitler és klikkjének félreállítását, és olyan új kormány megalakítását fogalmazták meg, amely a gazdasági-társadalmi rendszert megőrzi, és nem enged teret a baloldalnak.

Gördeler és Schulenburg polgári demokratikus kormányban gondolkodott, amelyben a legkülönbözőbb pártok és szövetségek vettek volna részt - a kommunista párt kivételével. Sok híve volt a nem hitleri típusú katonai diktatúrának is. Stauffenberg, Heften, Kwiernheim és mások azon a véleményen voltak, hogy a munkásság aktív részére is támaszkodni kell, sőt - ha hinni lehet Walter Görlitz német történésznek, a német vezérkarról írt nagyszabású munka szerzőjének - nem zárták ki a szövetségre lépést a kommunistákkal sem.

Míg Gördeler, Beck és néhányan mások azt vallották, hogy a Szovjetunió ellen folytatni kell a háborút, Németországot a Kelettel szembeni nyugati "határerőddé" kell változtatni, a német csapatokat vissza kell vonni Nyugat-Európából a Rajna mögé és a legharcképesebb, főleg harckocsi hadosztályokat a német-szovjet arcvonalra kell átcsoportosítani. Stauffenberg kapcsolatteremtést szorgalmazott a szovjet kormánnyal a béketárgyalások megkezdése végett, de véleményét nem vették figyelembe.

1944 közepén egyébként Németország már nem tudta tovább növelni hadseregének létszámát. A fegyveres erők létszámának jelentősebb felemelésére irányuló minden kísérlet az ország hadigazdaságának és ezzel együtt az egész német háborús gépezetnek az összeomlásához vezethetett. A Hitler-ellenes koalíció államai olyan fegyveres erőt vonultattak fel, amelynek létszáma többszörösen meghaladta nemcsak Németország, hanem egész szövetségi tömbje fegyveres erőinek
létszámát.

Peter Steinbeck karlsruhei történészprofesszor szerint a sikertelen merényletet követő hetekben Hitler mintegy hétezer embert vétetett őrizetbe, sorra hirdették ki a halálos ítéleteket is.

A Führer több olyan potenciális ellenfelét is kivégeztette, akinek nem volt közvetlen köze az összeesküvéshez. Egészben véve a németországi ellenállási mozgalom több mint tízezer részvevője esett a nemzetiszocialisták áldozatául. Steinbeck megállapította: "Egy bátor lépés, amely akkor balul sült el, történelmileg nem maradt eredménytelen: hat évtizeddel ezelőtt Claus von Stauffenberg megpróbálta Hitlertől megszabadítani Németországot. Az ellenállási mozgalom megmutatta, hogy Németországban voltak olyan erők, amelyek szembeszálltak a nemzetiszocializmussal. Az ellenállók voltak azok, akik megkönnyítették a németek számára a civilizált nemzetek körébe való visszatérést."

 

(Pirityi Sándor - MTI Panoráma)

1. Stauffenberg hőstette
2. 1944. július 20. nemes hősei