A szarajevói pisztolylövés: 90 éve

1914. június 28-án egy boszniai hadgyakorlat alkalmából Szarajevóba látogatott Habsburg Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és felesége, Chotek Zsófia grófnő (Hohenberg hercegnő). Már érkezésükkor bomba robbant a pályaudvaron, s tizenegy személy megsérült, de a főhercegi pár sértetlen maradt. Délelőtt 10-kor Nedjelko Cabrinovic, egy összeesküvő bombát dobott a trónörököst szállító konvojra, ám ezt a főherceg lesöpörte a kocsiról, így csak később robbant, megsebesítve több nézőt és a kíséret egyik tagját. A városházi fogadás után a pár a sérültek meglátogatására indult, az első autó sofőrje azonban eltévesztette az útvonalat, és vissza kellett fordulnia.

A kocsisor megállásakor, 10 óra 50 perckor adott le közelről hét pisztolylövést a házaspárra a 19 éves Gavrilo Princip, az Ifjú Bosznia, illetve a belgrádi támogatású Fekete Kéz szervezethez tartozó szerb-bosnyák fiatalember. A főherceg azonnal, felesége a kórházba szállítás közben halt meg. A merénylő, akit nyomban letartóztattak, a vizsgálóbírónak kijelentette: bosszút akart állni a szerbek elnyomásáért. A perben kiosztott hat halálos ítélet közül hármat hajtottak végre, Prinicipet egy társával, mivel még nem voltak 20 évesek, húsz év várfogságra ítélték. Mindkettőt Theresienstadtba vitték, ahol Princip 1918-ban, tüdővészben halt meg. A szerbek ma is nemzeti hősként tekintenek rá.
    
   

Boldog békeidők: az utolsó percek

A merénylet hátterében Bosznia 1908-as, Monarchia általi annexiója állt, amelyet a nép - amely ötszáz év török megszállás után függetlenségre vágyott - nem tudott elfogadni. Ferenc Ferdinánd egyébként autonómiát szeretett volna adni a szlávoknak, de Szerbia egy nagyszerb állam megvalósítását tervezte, Bosznia és Horvátország csatlakozásával.

A merénylet csak egy égő gyufaszál volt, melyet Európa lőporos hordójába dobtak. Egyes osztrák politikai csoportok a merényletet szerb hadüzenetnek fogták fel, s jó alkalomnak tartották Szerbia katonai lerohanására, de az akció megkezdését Németország álláspontjától tették függővé. A német vezetés, amely évek óta készült egy nagy erőpróbára az angolokkal és franciákkal, július 5-én a háború támogatása mellett döntött.
    

Gavrilo Princip

Ezután az Osztrák-Magyar Monarchia július 19-én elfogadhatatlan ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben az osztrákellenes propaganda leállítását követelték, továbbá hogy Belgrád engedjen be egy osztrák-magyar bizottságot, amely a merényletek hátterét vizsgálná. A szerbek, maguk mögött tudván a cári Oroszországot, elutasították a követeléseket s még aznap mozgósításba kezdtek.
   
   
A Monarchia ezután megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, majd a merénylet után egy hónappal, július 28-án hadat üzent Szerbiának, bár Tisza István magyar miniszterelnök e lépést korainak tartotta. Másnap az oroszok mozgósítottak, 31-én Németország küldött ultimátumot az angoloknak és franciáknak. A konfliktusba sorra bekapcsolódtak a háborúra már felkészült, egymással szembenálló szövetségeket alkotó európai nagyhatalmak. A németek augusztus 2-án bevonultak Luxemburgba, 3-án Belgiumba. Augusztus 12-ig minden ország hadat üzent a szembenálló csoport tagjainak, és kitört a négy évig tartó világháború, amely a korábbi háborúkhoz képest elképzelhetetlen pusztulást hozott Európa népeire.

A végső egyenleg 10 millió halott, 20 millió sebesült, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedése és egy olyan békerendszer volt, amely magában hordozta a következő világháború csíráját.
   
   
(MTI Panoráma - Fábri Ferenc, Sajtóadatbank)