2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Így vált pokollá az ígéret földje az első „hazatérő” afroamerikaiaknak

2022. február 6. 08:20 Múlt-kor

Amikor hajójuk 1820. február 6-án, a New York-i kikötőből kifutott az ígéret földje felé, a 88 afroamerikai utasnak fogalma sem volt arról, hogy milyen megpróbáltatások várnak majd rájuk Afrikában. A járványok gyötörte fekete telepesek halálozási rátája elképesztő magasságokba szökött új otthonukban. Mindez a legkevésbé sem érdekelte az Amerikai Kolonizációs Társaság tagjait, akik eltökélték, hogy egy életerős, fekete kolóniát hoznak létre Afrikában.

Az afroamerikaiak Afrikába való visszatelepítését az Egyesült Államok fehér társadalmának különböző ideológiák mentén szerveződő csoportjai támogatták.

Egyesek úgy érveltek, hogy a feketék nem fognak tudni beilleszkedni a fehérek uralta társadalomba, így jobbnak látták, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.

Hasonlóan gondolkodtak a gazdag déli rabszolga-tulajdonosok is, akik a rabszolgafelkelések potenciális felbújtóinak tekintett szabad feketék növekvő száma miatt aggódtak.

Az érem másik oldalán a humanitárius gondolkodók álltak, akik szerint a feketék soha nem fognak egyenlő jogokat birtokolni a fehérekkel, ezért azt hirdették, hogy az afroamerikaiaknak egy saját államot kell létrehozniuk, ahol diszkrimináció nélkül, szabadon élhetnek.

Az új állam pedig elősegítheti a keresztény kultúra és értékrend elterjedését a fekete kontinensen. A különböző megoldásokat hirdető csoportok végül 1816-ban megalakították az Amerikai Kolonizációs Társaságot és hozzákezdtek az afroamerikaiak Afrikába történő kivándorlásának megszervezéséhez.

Az első emigránsok Libéria északi partjainál a Mesurado-foknál alapították első szálláshelyeiket egy 58 kilométer hosszú partszakasz mentén. A területet, amely közel esett a mai Libéria fővárosához, Monroviához, egy helyi királytól vásárolták.

Az első évtizedek keserves nyomorúságban teltek. A 4571 telepesből, akik az 1820-as években érkeztek Afrikába 1843-ra mindössze 1819 személy élte túl a nélkülözéseket és a járványokat.

A gyógyszerek hiánya, a borzalmas lakhatási körülmények, a járványok és az alultápláltság rendre szedte áldozatait a telepesek közül, akiknek még a helyi őslakosokkal is meg kellett küzdeniük a föld birtoklásáért.

A nehézségek ellenére a bevándorlók gyökeret vertek és 1838-ban megalapították a Libériai Nemzetközösséget, majd egy évtizeddel később 1847-ben a libériai elit az Amerikai Kolonizációs Társaság hathatós támogatásával, amelynek egyre nagyobb gondot okozott az afrikai kolónia ellátása, kikiáltotta függetlenségét. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár