Még Mao Ce-tung is aggasztónak találta felesége, Csiang Csing hataloméhségét

Csiang Csing, a szép és fiatal, de jelentéktelen sanghaji színésznő 1936-ban ismerkedett meg Mao Ce-tunggal, akinek hamarosan negyedik felesége lett.

Csiang a politikába nagyobb tehetséggel vetette bele magát: 1962-ben férje szóvivője, majd a kulturális ügyek irányítója lett, s 1967-ben bekerült a Központi, két évvel később a Politikai Bizottságba is.

Mao 1966-ban robbantotta ki a „nagy proletár kulturális forradalmat”, a fanatizált tömegeket mozgósítva saját párt- és államapparátusa ellen.

Az ország tíz éven át a különböző hatalmi csoportok közötti hol nyílt, hol rejtett harc színterévé vált, az áldozatok száma hivatalos adatok szerint is tízezrekre rúgott, nem hivatalos becslések szerint az egymilliót is elérte.

Csiang természetesen Mao voluntarista politikáját támogatta, így került szembe a pártvezetés Teng Hsziao-ping és Hua Kou-feng képviselte gyakorlatiasabb, az anyagi érdekeltséget is megengedhetőnek tartó csoportjával.

1973-ban Csiang Csing juttatta a Politikai Bizottságba Csang Csung-csiaót, Vang Hung-vent és Jao Ven-jüant, a Mao legszorosabb hátországát jelentő sanghaji pártvezetés tagjait.

A szélsőbalos frakció befolyása azonban már Mao halála előtt csökkenni kezdett, még maga Mao is azt mondta élete végén: „Csiang Csing a hatalomra vágyik. Halálom után sok gondot fog okozni.”

A „négyek bandája” 1976 elején még el tudta tüntetni a süllyesztőben Tenget, de a Mao örökébe lépő Hua első dolga az özvegy és társainak letartóztatása volt.

A lépést a sokat szenvedett kínaiak spontán örömünnepe követte, a „kulturális forradalmat” hivatalosan befejezettnek nyilvánították.

A „négyek bandája” ellen masszív propagandakampány indult (a kínai nyelvben a négy és a halál szavak nagyon hasonlítanak, így megbélyegzésük mélyebb jelentést is hordozott).

A perre már az (ismét) rehabilitált Teng vezetése idején került sor, a tárgyalás során a színészi képességeit utoljára kamatoztató Csiang azzal védekezett, hogy mindenben Mao utasításait követte.

Teng azonban nem akart mártírokat faragni az elítéltekből. A hatalommal való visszaélésért, 750 ezer ember meghurcolásáért és 35 ezer haláláért Csiangra és Csangra kirótt halálbüntetéseket felfüggesztették, Vang és Jao hosszú börtönbüntetést kapott.

Csiang 1984-től házi őrizetben élt, pulóvereket és babákat készített, fogadhatott vendégeket, gégerákja miatt 1991-ben végül öngyilkos lett. Társait később szabadlábra helyezték, azóta mindannyian meghaltak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában