Aki megálmodta Izraelt

A cionista mozgalom megalapítójának élete

Herzl Bázelben

Herzl Tivadar 1860. május 2-án Pesten született, a Dohány utca 2 helyén álló házban, a mai Zsidó Múzeum mellett. Nagyapja, Löw Simon még Zimony városában élt, édesapja Jaakov Budapestre költözött és feleségül vette Diamant Jeanette-et. Ebből a házasságból született Theodor (Tivadar), héber nevén Benjamin Zeev.

 

Herzl gyerekként neológ zsidó légkörben nevelkedett. Középiskolai tanulmányait egy budapesti reálgimnáziumban fejezte be. Tizennégy éves korában már irodalmi tevékenységet folytatott, az iskolában a Wir néven irodalmi egyesületet alapított.

 

1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult. 1884-ben szerzett jogi doktorátust. Joggyakorlatát Salzburgban kezdte meg, de hamarosan elhagyta a jogi pályát, újságíró lett. Számos írása - cikkek, novellák, regények - nyomtatásban is megjelent, néhány színművét pedig a bécsi Burgtheaterben mutatták be. A siker ismertté tette a nevét.

 

1891-ben nevezték ki a liberális bécsi lap, a Neue Freie Presse párizsi tudósítójának. Végigkísérte a Dreyfus-ügy alakulását, s meggyőződésévé vált, hogy az antiszemitizmus túlságosan mélyen gyökerezik az európai kultúrában. Korábban a zsidók tömeges kikeresztelkedésében látta a zsidókérdés megoldásának egyedüli lehetőségét. A Dreyfus-ügy tudatosította, hogy az emancipáció nem oldhatja meg a zsidókérdést, sőt ellenkezőleg, éppen hogy fellobbantja az antiszemitizmust.

 

Párizsban írja meg - egy zsidó barátjával folytatott felzaklató beszélgetés után - Az új gettó című színművét, amelyben hitet tesz: a zsidóságnak saját erejéből kell kiszabadulnia a társadalmi előítéletek, valamint a saját hibái és mulasztásai által létrehozott új gettóból.

 

1896-ban közzétette Der Judenstaat (A zsidó állam) című munkáját, melyben egy zsidó nemzeti állam létrehozását javasolja, bár a helyszín kérdésével még nem foglalkozott.

 

A cionizmus

Nacionalista mozgalom a 19. század végétől, amely a zsidók Sion hegyére való visszatérését tűzte célul, ezért a nemzetközi zsidóság új összefogására és egy autonóm zsidó nemzeti állam létrehozására vállalkozott

1897. augusztus 29-31-ig összehívta Bázelben az első cionista világkongresszust. 1898-ban az akkor megalakult Cionista Világszervezet elnökévé választották. A cionizmus eszméinek népszerűsítésére Die Welt címmel hetilapot alapít, melyet ő maga finanszíroz.

 

Rövid élete utolsó éveit teljes egészében egy Palesztinában létrehozandó zsidó állam tervének szentelte. 1902-ben Alt-Neuland (Ős-Újország) című utópisztikus regényében írta le az általa megálmodott, Palesztina földjén létrejött zsidó államot, mely egymást kölcsönösen segélyező szövetkezetek és a nemzeti szolidaritás modelljén alapult.

 

Diplomáciai tárgyalásokat kezdeményezett, de sikertelenül: II. Abdul-Hamid török szultánnál nem tudott jogokat szerezni Palesztinára, és II. Vilmos porosz császárral Jeruzsálemben folytatott megbeszélései sem hoztak eredményt. 1902-1903-ban a brit kormánnyal tárgyalt az észak-sínai El-Arish ügyében, de ezek a tárgyalások is eredménytelenül végződtek. Az angol kormány felvetette, hogy az afrikai Ugandában hozzanak létre zsidó települést. Herzl - hiábavaló erőfeszítései miatt - reményt vesztve beleegyezett a javaslatba, ám a tervvel szemben kibontakozó ellenállás miatt elállt az Uganda-tervtől és erőfeszítéseit ismét az Izraelben megteremtendő zsidó nemzeti otthonra összpontosította.

 

Politikai tevékenysége - X. Pius pápával, III. Viktor Emánuel olasz királlyal, az orosz cárral történt megbeszélések - rendkívüli módon igénybe vette szervezetét, beteg szíve nem bírta azokat a lelki és fizikai megpróbáltatásokat, amelyet a magára vállalt küldetés követelt meg tőle. 1904. július 3-án az ausztriai Edlachban, Semmering mellett hunyt el.

 

Ajánlott olvasmány:

Halász Zoltán: Herzl, Budapest, Magyar Világ, 1995.

Novák Attila: Herzl Tivadar, Budapest, Vince, 2002.

1. Herzl dokumentumfilm és emléknap
2. A cionista mozgalom megalapítójának élete