Expedíció a zöld pokolban: Henry Morton Stanley afrikai kalandjai
2021. január 28. 17:59 Múlt-kor
„Semmilyen élő ember nem állíthat meg, csak a halál akadályozhat meg, de még az sem. Egyszerűen nem halhatok meg, nem fogok meghalni!” Sir Henry Morton Stanley Afrika-kutató és kalandor megpróbáltatásai közepén, maláriától gyötörten, a fekete kontinens mélyén vetette papírra ezeket a vasakarattól fűtött sorokat. A walesi Denbigh városában 180 éve, 1841. január 28-án született Stanley megszámlálhatatlan akadályon átgázolva, rengeteg emberi élet árán valósította meg céljait Afrikában.
Korábban
John Rowland néven született és nem éppen a legideálisabb lehetőségekkel lépett az élet rögös útjára. Szülei nem házasodtak össze, Johnnak még négy törvénytelen testvére született, legalább két apától. Anyja korán elhagyta, és John apjára maradt a gyermeknevelés nyűgje. Az apa-fia kapcsolat nem tartott sokáig. John ötéves korában elvesztette apját, aminek következtében dologházban, illetve rokonoknál töltötte gyermekéveit. Később Amerikában próbált szerencsét.
Az Atlanti-óceán túlpartján nevet is cserélt egy New Orleans-i kereskedő, bizonyos Henry Hope Stanley után Henry Morton Stanley-re változtatta nevét. John, azaz Henry ugyanis egy figyelmes nevelőapát látott a kereskedőben. Az ifjú harcolt a polgárháborúban, ahol a sors szeszélye folytán tudósítói, újságírói feladatokat kellett ellátnia. Munkájára felfigyelt a New York Herald tulajdonosa és állást ajánlott neki. Stanley kihasználta a nagy lehetőséget. Munkájának köszönhetően eljutott Etiópiába, ahol két misszionárius kiszabadításáról tudósította az amerikai olvasókat.
Az 1871-es esztendő egy újabb fontos fordulópont volt az életében, lapja ugyanis azzal bízta meg, hogy találja meg az Afrikában eltűnt felfedezőt, David Livingtone-t. A skót misszionáriusról, aki fejébe vette, hogy felkutatja a Nílus forrásvidékét, már majdnem három éve nem halottak a britek. Livingstone-ról szinte mindenki tudta akkoriban, hogy még 1843-ban túlélt egy oroszlántámadást, feltérképezte a Zambézi-folyót és gyakorlatilag átgyalogolt a fekete kontinens egyik partjától a másikra. Rejtélyes eltűnése rengeteg embert foglalkoztatott, így a sztori mindent megért a New York Heraldnak.
„Bárhol is legyen Livingstone, bizonyos, hogy nem fogom feladni a hajszát. Ha életben van, fogják még hallani a szavait, ha pedig halott, akkor is megtalálom, és hazaviszem a csontjait” – írta Stanley a New York Herald szerkesztőjének.
1871 márciusában indult útnak Zanzibárból a Tanganyika-tó partja, Livingstone utolsó ismert tartózkodási helye felé. A Stanley-expedíció átvágta magát a dzsungelen, ahol cecelegyek és krokodilok tizedelték a teherhordó állatállományt. A nem éppen ideális körülményeket a hordárok is megelégelték, sokan egyszerűen megszöktek, de rengetegen meg is haltak a zöld pokolban összeszedett betegségek miatt. Stanley, aki a vérhas mellett himlőtől és maláriától is szenvedett, a megpróbáltatások ellenére erőltetett menetben hajszolta embereit. Végül októberben, több mint ezer kilométer megtételét követően megérkeztek a Tanganyika melletti, ma Tanzániához tartozó Ujiji városa mellé.
A célállomás nem a véletlen műve volt: Stanley korábban arab kereskedőktől megtudta, hogy Ujijiben egy fehér ember lakik. Ez akkoriban igen nagy szenzációnak számított, mert Afrika ezen vidéke nem tartozott az európaiak kedvelt desztinációi közé. Az információ hiteles volt, Stanley megtalálta az ősz szakállú, kissé rozoga állapotban lévő Livingstone-t. „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?” – tette fel híres kérdését. Az illető igenlő választ adott, a diadalittas Stanley pedig ekképpen reagált: „Hálát adok Istennek, amiért láthatom Önt, doktor”.
A két férfi néhány hónapot közös munkával töltött. Felfedezőútjuk során megállapították, hogy a Nílus és a Tanganyika-tó között nincs kapcsolat. Livingstone úgy döntött, Afrikában marad, ott is halt meg 1873 májusában. Stanley azonban hazatért, és kiadta afrikai kalandjairól szóló, „Hogyan találtam meg Livingstone-t. Utazások, kalandok és felfedezések Közép-Afrikában” című könyvét, amellyel óriási sikert aratott.
A felkapott felfedező és zsurnaliszta sikerein felbuzdulva a Herald és a London Daily Telegraph megfinanszírozott egy újabb expedíciót. Stanley 1874-ben így újra Afrikában ténykedett. Az újságíróból lett Afrika-kutató körbehajózta a Viktória- és a Tanganyika-tavat és rájött, hogy egyiknek sincs kapcsolata a Kongó folyóval. Stanley a Tanganyika-tó érintésével elképesztő kalandok árán a Kongó felső főfolyásán, a Lualaba folyón lehajózva kijutott az Atlanti-óceánig. Útja közel ezer napig tartott. Az első expedíciójához hasonlóan itt sem válogatott az eszközökben. Pisztollyal a kézben ösztökélte embereit, miközben a bennszülöttekkel harcolva vágott keresztül Belső-Afrikán. A csöppet sem emberbarát, 7 ezer kilométeres út folyamán Stanley 227 embert vesztett.
Hazaérve természetesen egy újabb sikeres könyvet írt kalandjairól. Az Afrika-szakértőre az olvasók mellett II. Lipót belga király is felfigyelt, aki azzal bízta meg a helyi tapasztalatok birtokában lévő Stanleyt, hogy építse ki a belga gyarmati infrastruktúrát a Kongó-medencében. A walesiből lett amerikai a „Közép-afrikai Nemzetközi Fejlesztési Társaság” vezetőjeként a tőle megszokott módon, hihetetlen energiával és brutalitással látta el feladatát. Vasutat és utakat építtetett, és ha a bennszülöttek az útjába álltak, lelkiismeret-furdalás nélkül közéjük lövetett, és ha kellett, elvette földjeiket is. Stanley cseppet sem humánus ügyintézése kapcsán „kiérdemelte” a Bula Matari, azaz a „Sziklatörő” nevet.
Az európai közvéleményt azonban cseppet sem izgatta Stanley módszere, a nyugati világ a kalandor hőst és felfedezőt látta a merész amerikaiban. Miután Közép-Afrikában felfedezte az Edward-tavat, Stanley 1890-ben hazatért Nagy-Britanniába, és korábbi kalandorságát feladva polgári életmódra rendezkedett be. Megnősült és parlamenti képviselő lett. Érdemeiért 1899-ben Viktória királynő lovaggá ütötte. 1900-ban visszavonult a közélettől és négy évre rá, 1904 májusában örökre lehunyta a szemét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
