Bécsben az érsek engesztelő misét rendelt el Josephine Baker fellépésekor
2020. június 21. 11:36 Balázs-Piri Krisztina
A díva, akinek az élete valóságos nagyoperett. Josephine Baker, a két világháború közötti szórakoztatóipar afroamerikai királynője maga volt az erotikus szenzáció, táncával szinte egész generációját elbűvölte.
Korábban
Táncosnő, aki énekel. Énekesnő, aki táncol. Filmcsillag. Nagy művészek múzsája. Grace Kelly barátnője. Szivárványgyerekek nevelőanyja. Kém, a francia ellenállás hőse. Férfiak fantáziálnak róla. Nők is: leszbikus idol. „Bronz Vénusz”. „Fekete Gyöngy”. „Kreol istennő”. A lány, aki Freda Josephine McDonald néven a Missouri állambeli St. Louisban született, a nyomor és a faji megkülönböztetés poklából érkezett a világhírbe.
A modern Nefertiti
Apja talán Eddie Carson fekete varietédobos volt, ám az is lehet, hogy egy meg nem nevezett fehér férfi, merthogy Carrie McDonald olyan kórházban hozta világra a kislányát 1906. június 3-án, ahová fehér segítség nélkül nem juthatott volna be.
A kicsi korán megtanulta, hogy csak magára számíthat. Tizenkét évesen kimaradt az iskolából, újságot árult, takarított, bébiszitterkedett. Egy év múlva már megkereste a kenyerét mint utcai előadó, tizenöt évesen egy St. Louis-i kórus tagja lett, és férjhez ment. Házassága Willie Wells öntödei munkással csupán hónapokig tartott: Josephine a korban szokatlan módon anyagi tekintetben egész életében önálló maradt.
Egy vándorszínész-társulattal hónapokig járta az országot, eljutott a New York-i Broadwayre, ahol megismerkedett a vasúti hordár William Bakerrel. Hozzáment, a frigy ugyan most sem bizonyult hosszú életűnek, de a Baker nevet Josephine egész életében megtartotta.
A Revue Negre nevű varietécsapattal Párizsba utazó, anyagilag független, önálló nő karrierjét mégiscsak egy férfi egyengette. A legenda úgy szól, hogy Guiseppe Pepito Abatino, egy szicíliai gróf látta meg benne a tehetséget, és tanácsokkal látta el. Ének- és tánctanárhoz küldte, humoros koreográfiákat eszelt ki számára.
Úgy tartják, a műanyag banánokból készült kis szoknya, ami felett Josephine szinte semmit, legfeljebb egy gyöngysort viselt, szintén a gróf ötlete volt. Neki jutott eszébe az is, hogy a Marigny Színház porolja le Offenbach La Créole című operettjét: a darab Bakerrel a címszerepben 1934 karácsonya előtt viharos sikert aratott.
Abatino – sejthetjük – jóval több lehetett egyszerű menedzsernél, Josephine mégsem ment hozzá feleségül, talán azért sem, hogy függetlenségét látványosan megőrizze. A gróf 1936-ban halt meg, addigra a sztár imázsa már tökéletessé csiszolódott.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. nyári számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
