A 19. századi amerikaiak a vámpírokat okolták a tuberkulózisért

Exhumálás és bizarr rítusok

1786 (a halálozási adatok központi feljegyzésének első éve) és 1800 között például a betegség az új-angliai régió lakosságának két százalékának haláláért volt felelős.

Nem csupán a halottak száma volt azonban rémisztő, hanem maga a betegség is: a tuberkulózisos beteg gyorsan rengeteget veszít testtömegéből, vért köhög fel, hamuszínűvé válik a bőre, a halál pedig sokszor várat magára, miközben a gyógyulásra kevés az esély. Valósággal úgy tűnhet, mintha valami vagy valaki úgy szívná ki az életet az áldozatból.

A térség lakói nem tagadták a betegség létezését, azonban a baktériumelmélet előtti korban az orvosok nehezen találtak magyarázatot egyes betegségek terjedésének módjára. Az elkeseredett emberek közül sokan gondolták úgy, hogy a már elhunytak szellemei élősködtek még életben lévő családtagjaikon.

Az „élősködés” folytatódását és a betegség további terjedését megakadályozandó, a vámpíroktól rettegő emberek elkezdték előásni a tuberkulózisban elhunytak holttesteit, és különféle szertartásokat végrehajtani velük – ezeknek gyakran részét képezte a belső szervek elégetése.

1892 márciusában például a Rhode Island-i Exeterben a Chestnut Hill nevű temetőben a helyiek ásókkal és csákányokkal exhumálták Mary Brown és két lánya, a húszéves Mary Olive és a 19 éves Mercy Lena maradványait.

Mindhárom nő hosszú betegeskedést követően hunyt el, és habár az orvosok megállapították a tuberkulózis tényét, az exeterieknek más elképzelésük volt az okokról – köztük George Brownnak, Mary férjének és a két lány édesapjának.

George-nak volt a legtöbb félnivalója: nem sokkal Mercy Lena halálát követően egyetlen életben maradt gyermeke, Edwin is megbetegedett. George bármire hajlandó volt, hogy megmentse fia életét, ezért engedélyezte polgártársainak felesége és lányai nyughelyének megbolygatását.

A koporsókat felnyitva az embereket különös látvány fogadta: míg Mary és Mary Olive teste az oszlás előrehaladott jeleit mutatta, Mercy Lena teste szinte teljesen épnek tűnt, holott ő is több hónapja halott volt.

Úgy tűnt, mintha a fiatal lány haja és körmei még nőttek is volna halála óta, selymes, üdének tűnő bőrének átszúrására pedig friss, folyékony vér buggyant elő. A temetőben összegyűlt társaság számára egyértelmű volt: Mercy Lena Brown vámpír volt.

A helyi orvos végignézte az amatőr boncolást, azonban kitartott az eredeti diagnózis mellett. Elmagyarázta, hogy a Mercy Lena halála óta tartó hideg időjárás konzerválhatta a holttestet, azonban a jelenlévők nem hallgattak rá.

A pániktól fűtve kivágták a lány szívét, és egy kövön elégették. A fennmaradt anekdoták szerint ezt követően megetették a hamvakat Edwinnel, az okkult gyógyír azonban hatástalannak bizonyult: a fiatal üzleti eladó néhány hónappal később elhunyt.

A Brown-család kálváriáját kísérő exhumálás csupán egy a több tucat eset közül, amelyet Rhode Islandben végrehajtottak a 19. század során, amikor az apró államot „Amerika vámpírfővárosaként” is emlegették. Henry David Thoreau költő és újságíró is említést tett egy hasonló esetről 1859-ben.

1. Exhumálás és bizarr rítusok
2. Egy ismeretlen ír regényíró világsikere
3. Regionális különbségek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a XVIII. században
II. Népesség, település, életmód

• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A másfél évszázadnyi török uralom mérlege