Hamar véget ért az idilli élet a Bounty fellázadt matrózai számára
2019. április 29. 13:59 MTI
230 éve, 1789. április 28-án az angol Bounty hadihajó matrózai az óceán közepén csónakba tették kegyetlenkedő kapitányukat, majd a Csendes-óceán egy festői és eldugott szigetén telepedtek le.
Korábban
A háromárbócos Bounty 1784-ben szénszállítónak épült, s három évvel később vette meg Őfelsége haditengerészete. Az átépített hajó első (és utolsó) útján azt a feladatot kapta, hogy szállítson kenyérfacsemetéket Tahiti szigetéről a Kelet-Indiákra, mert a brit kormány azt remélte: a növénnyel megoldhatja az ottani rabszolgák olcsó élelmezését. Kapitányának a harminchárom éves William Bligh hadnagyot nevezték ki, aki korábban a híres felfedező, James Cook kapitány navigátora volt. A hajón 43 fős legénység teljesített szolgálatot, és a küldetés miatt két civil botanikust is szállított.
A Bounty 1787 decemberében futott ki Angliából, s mivel törekvő parancsnoka körbe akarta hajózni a Földet, Dél-Amerika felé indult. A Horn-foknál azonban a rossz időjárás miatt vissza kellett fordulnia, s végül a hosszabb úton, Afrikát megkerülve, tíz hónap alatt érte el Tahitit. A rendkívül szigorú, de a korban kirívóan kegyetlennek nem számító Bligh út közben összekülönbözött helyettesével, helyére a tiszti ranggal nem rendelkező Fletcher Christiant nevezte ki, akivel akkor még kiváló volt a viszonya.
A facsemeték begyűjtése hosszú időt vett igénybe, a legénység öt hónapon át élvezhette a kellemes időjárást és a bennszülöttek vendégszeretetét, többen közülük társat is találtak a kegyeiket bőkezűen osztogató helybéli lányok között. Az idillnek 1789. április 4-én szakadt vége, amikor a kapitány parancsot adott a visszaindulásra.
A Bounty már 2100 kilométerrel nyugatra járt, amikor április 28-án Tonga közelében Christian vezetésével 25 matróz fellázadt, és vérontás nélkül elfoglalta a hajót. Az okok ma sem pontosan ismertek: vélhetőleg megelégelték az akkorra már betegesen gyanakvó Bligh egyre durvább bánásmódját, aki főként Christiant pécézte ki magának, de az is cselekvésre sarkallhatta őket őket, hogy visszatérjenek a paradicsomi szigeten hátrahagyott lányokhoz.
A kapitányt és a hozzá hűséges 18 matrózt némi vízzel és élelemmel egy hét méter hosszú nyitott csónakba rakták, majd sorsukra hagyták őket. (A legénység egy része ugyanúgy nem kedvelte a kapitányt, de ha a hajón maradnak, zendülőként halálbüntetés fenyegette volna őket.) A zsarnok Bligh remek navigátornak bizonyult, egészen hihetetlen módon mindössze egy tájoló, iránytű és egy törött szextáns segítségével, térkép nélkül 47 nap alatt a 6500 kilométerre fekvő Timor szigetéig vezette a túlterhelt csónakot. Az út végén már csak egy szelet kenyér és egy deci ivóvíz jutott minden emberre, de valamennyien életben maradtak. Innen jelentették az Admiralitásnak a lázadás tényét és a hajó elvesztését, majd Bligh Londonba indult. Hazatérve hősként ünnepelték, de a jogi formaságok miatt hadbíróság elé állították, amely felmentette, ezután előléptették. Következő útján sikeresen elszállította a kenyérfacsemetéket, de a közhangulat ekkor már ellene fordult. Pályafutása során még kétszer lázadtak fel ellene alárendeltjei, végül altengernagyként nyugdíjazták, sírja a londoni Garden Museum kertjében található.
A zendülők június elejére értek vissza Tahitira, tizenhatan közülük ott is maradtak, de Fletcher Christian sejtette, hogy nem kerülhetik el a megtorlást. Ebben igaza lett, a zendülés hírére azonnal kiküldött Pandora nevű fregatt 1791 márciusában kötött ki Tahitin. Az ott "vakációzó" lázadókat egymáshoz láncolva a raktérbe vitték, majd a Bounty keresésére indultak, de három hónap alatt sem akadtak a nyomára. Hazafelé vitorlázva Ausztrália keleti partjainál zátonyra futottak, ekkor négy fogoly a hajótérben megfulladt. A többit Londonba vitték, hadbíróság elé állították, s hármukat nyilvánosan hajóárbócra akasztották fel. A többieket felmentették, akadt köztük olyan is, aki később a kapitányi rangig vitte.
A hiába keresett Fletcher Christian még 1789 júniusában nyolc társával, hat bennszülött férfival és 11 nővel (őket szabályszerűen elrabolták) a kenyérfák helyett immár élelemmel megrakott Bountyval elhagyta Tahitit. Hosszas keresgélés után akadtak rá a kicsiny és elszigetelt Pitcairn-szigetre, amelynek akkor még a fekvése is tévesen szerepelt a térképeken. Úgy döntöttek, itt telepednek le, s partraszállás után felgyújtották a hajót.
Eleinte idilli életet éltek, de az angolok és az általuk lenézett bennszülöttek hamar szembekerültek egymással. 1793-ban egy csetepatéban életét vesztette a kis közösséget vezető Fletcher Christian és négy társa, majd az őket meggyilkoló tahiti férfiak következtek. Amikor a szigetet 1808-ban (újra) felfedezte egy amerikai bálnavadász hajó, a férfiak közül már csak egy lázadó volt életben, ő 1825-ben kegyelmet kapott. Ma a zendülők mintegy ötven leszármazottja él a kicsiny szigeten, a világ második legkisebb fővárosában, ahol a csodálatos környezet ellenére romantikának nyoma sincs: csak egyetlen út létezik, nincs vezetékes víz, mindössze egyetlen telefon működik, s a férfiak egynegyede házi őrizetben ül gyermekek zaklatásáért.
A Bountyn történt események persze ihletően hatottak a művészek képzeletére, a lázadásról számos könyvet írtak, és az elmúlt évszázadban öt játékfilmet forgattak, ezekben olyan színészek játszották a főszerepet, mint Errol Flynn, Clark Gable és Marlon Brando (Christian Fletchert alakították), vagy Charles Laughton, Trevor Howard és Anthony Hopkins (William Bligh kapitányt személyesítették meg), az 1984-es brit változatban feltűnt Sir Laurence Olivier és Daniel Day-Lewis is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Órákon keresztül „hallgatta ki” egy lázadó fejét Haiti diktátora 09:50
- Máig nem tudni, pontosan miért lázadt fel a Bounty legénysége 09:05
- A Kongresszus csak vonakodva adott támogatást Morse forradalmi találmányához tegnap
- Énekléssel és olvasással oldotta fel gyermekkori traumáit Őze Lajos tegnap
- Az őslakosok iránti meg nem értés okozta Magellán vesztét tegnap
- Már temetésén követelték II. János Pál szentté avatását a hívek tegnap
- Halála után évekig rebesgették Lincoln gyilkosáról, hogy még mindig életben van 2024.04.26.
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély 2024.04.26.