Miért volt annyi bűnöző kísértet a századfordulón Ausztráliában?

Ezen időszak alatt, Ausztrália az olyan gazemberek melegágyaként szolgált, akik maguk imitáltak valamiféle jelenést, illetve szellemnek öltözve keltettek félelmet a békés járókelőkben. Minden lehetőség adott volt erre, hiszen ekkor a kontinens még híján volt a képzett rendőri erőknek. A gyenge rendfenntartás és a profizmus hiánya mellett további motivációt jelentett a tevékenységre az anyagilag megengedhető szórakozási lehetőségek hiánya is, tulajdonképpen akadtak olyan személyek, akik nem csupán nyereségvágyból, hanem saját szórakoztatásra követtek el szellemnek öltözve kisebb bűncselekményeket. A technikai fejlődés pedig a kivitelezés minőségére adott még jobb lehetőséget, például a foszforeszkáló festék megjelenésével még kísértetiesebbé tehették a csalók a megjelenésüket, sőt néha magát az öltözéket is gondosan kidolgozták, hogy a túlvilági hangulatot biztosítsák.

Az egyik ilyen alaposan kidolgozott jelmez 1895-ben készült, az elkövető egy lovag szellemét kívánta megszemélyesíteni, mégpedig a következő felirattal a páncélján: “készülj a végzetedre”, mely ha nem lett volna elég rémisztő éjjel, a “lovag” tetézte is a dolgot a lefejezéssel való fenyegetés eszközével. Az ország egyre nyugtalanabbá vált ebben az időszakban, mialatt – többnyire – a fiatalság egyre gyakrabban hajtott végre ilyen csínyeket. Egészen addig csupán polgárpukkasztó jelenség volt, míg előbb-utóbb bűncselekménnyé fajultak, hiszen egy kis idő elteltével, nem csupán azok éltek a lehetőséggel, akik unalomból és tréfából űzték ezt a tevékenységet, hanem a bűnözők is.

Az álruha remek lehetőséget adott számukra mindenféle eszközt, akár kést vagy pisztolyt rejtegetni, hogy erőszakos tettet hajthassanak végre. A helyzet odáig fajult, hogy a lakosság megelégelte a folyamatos félelmet és fegyveresen lépett fel a bűnözők ellen, ami kisebb-nagyobb összecsapásokhoz vezetett. A társadalmi tagolódást tekintve, többnyire a munkásréteggel fonta össze a köztudat az eseteket, ennek ellenére, ahogy Dr. David Waldron, a Playing the Ghost: Ghost Hoaxing and Supernaturalism in Late Nineteenth-Century Victoria szerzője is írja, tanárok, sőt még klerikusok is előfordultak az elkövetők között, nem beszélve arról a kisszámú középosztálybeli nőről, akik szintén részt vettek néhány csalásban.

Az egyik nem mindennapi túlvilági öltözéket viselő erőszakos csaló, Herbert Patrick McLennan volt 1904-ben, aki barátcsuhába és csizmába bújva, izzókkal szerelte fel magát a hatás kedvéért. Egy kilencágú ostorral közlekedett, azzal inzultálta és támadta meg a vele szembejövő nőket. Azt követően, hogy 5 font értékű jutalmat helyeztek kilátásba annak, aki elfogja, a hatóságokat levélben fenyegette meg, magát “a szellem” megnevezéssel illetve, hogy bárkit, aki őt követi, lelövi. A fenyegetés ellenére elkapták, és nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy személye egy befolyásos papot és szónokot rejt. Börtönbe zárták, ám hamarosan ismét szabadlábra került.

Egyéb szokatlan dolgokkal bővítették eszköztárukat a “kísértetek”, voltak, akik jelmez terén nyújtottak “kiemelkedő teljesítményt”, mások különös tevékenységgel hívták fel magukra a figyelmet. Az egyedi jelmezek között előfordult, hogy egyes személyek állítólag koporsót erősítettek a hátukra, azt a hatást keltve, mintha épp most támadtak volna fel nyughelyükről. Egy női szellemimitátor 1895-ben igen furcsa módon próbált a járókelőkben félelmet kelteni: egy hotel körül leselkedve gitáron zenélt.

A csalók főként babonákra alapozták tevékenységüket, így gyakran tevékenykedtek elhagyott telkeken, temetőkben és kietlen helyeken. Voltak, akik már a találkozás előtt félelmet kívántak kelteni, ezért az adott területre koponyákat, csontvázakat festettek, de volt olyan is, aki állatbőröket és karmokat viselt. Nemcsak a túlvilági hangulat adott okot a félelemre, hanem az is, hogy a kezdeti tojáslopáshoz képest a riogatók egyre durvább bűncselekményeket hajtottak végre, mint például a nemierőszak. Az elkövetők tetteinek komolyságával párhuzamosan nőtt a védelmet ellátó oldal fellépésének mértéke is. 1896-ban Charles Horman, egy veterán katona nem tolerálta tovább az eseteket és tüzet nyitott az egyik “kísértetre”, továbbá bottal támadt egy másik elkövetőre, aki épp egy nőt bántalmazott.

Nem csupán ő lépett fel egymaga az erőszak ellen, voltak szülők, akiknek a gyerekét szintén támadás ért, természetesen ők sem hagyták szó nélkül. Egy édesanya, akire csak Mrs. Date néven hivatkoznak a források, egész egyszerűen ráeresztette pitbullját a lányát zaklató elkövetőre. Az egyedi esetektől hamar eljutott a társadalom a csoportos fellépésig: 1913-ban egy tömeg üldözni kezdett és megvert egy férfit, aki egy idős embert terrorizált. A védelmi reakció felerősödött, ám nem lehet tudni, hogy ennek köszönhetően szűnt volna-e meg a jelenség. 1914-ben ugyanis kitört az első világháború, amelynek következtében az akkor alig 5 milliós Ausztrália mintegy 60 000 embert veszített, ami alapvetően változtatta meg a társadalmi viszonyokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején