Szabadszájúságáért kapott büntetése indította el Voltaire-t a hírnév felé
2018. december 3. 16:01 Múlt-kor
Háromszáz évvel ezelőtt, 1718 novemberében kezdte írói karrierjét a francia filozófus, Szophoklész híres Oidipuszának népszerű újramesélésével. Már e művében is visszaköszön későbbi legnagyobb alkotásainak fő motívuma: igyekezett kritikus gondolkodásra bírni közönségét a társadalommal és a világgal kapcsolatban.
Korábban
Született kedélyborzoló
François-Marie Arouet az a fajta koraérett kamasz volt, akit mindig meghívtak a legjobb mulatságokba. Hamar hírnevet szerzett magának a 18. század eleji párizsi elit körében éles eszével és fülbemászó rímjeivel, azonban 1716 májusában kitiltották a városból, miután a királyi családot becsmérlő írásokat tett közzé. Arouet azonban – aki nem sokkal később felvette legismertebb írói álnevét, a Voltaire-t – még csak ekkor kezdte el igazán a hatalmon lévők ostromlását szavaival. Az elkövetkező évtizedek során ez egyre durvább következményekkel járt: számára börtönnel, országa számára pedig végül forradalommal. És mindez egy vérfertőzésről szóló történettel kezdődött.
1715-ben az ifjú Arouet merész vállalkozásba fogott: Oidipusz történetét kívánta a kortárs francia közönséghez közelebb hozni. Az ókori görög történet Oidipusz bukásáról szól, aki tudtán kívül beteljesít egy jóslatot, mely szerint megöli apját, Théba királyát, és feleségül veszi saját anyját. Szophoklésztól származik a történet első írott formája, az „Oidipusz király” című dráma. Az európai színházakban az ókori művek ekkoriban ismét népszerűek voltak, legutóbb éppen Franciaországban, Pierre Corneille tollából született a történetből újabb adaptáció. Arouet azonban úgy gondolta, a legendának újításra van szüksége, ő maga pedig éppen a tökéletes korban élt ehhez.
1715. szeptember 1-jén meghalt XIV. Lajos, a „Napkirály”, akinek nem volt e pillanatban teljes jogú utóda. Uralkodása során a kor egyik legerősebb országává tette Franciaországot, gazdagítva kincstárát és bővítve gyarmatait – egyúttal azonban három igen költséges háborúba is belevezette. Központosította a francia államhatalmat, és hatalma egyik eszközévé emelte a katolikus egyházat azzal, hogy kegyetlen üldöztetésnek vetette alá a francia protestánsokat. Egyetlen fia, és annak gyermeke is még Lajos életében elhunyt. Ötéves dédunokája nem uralkodhatott önállóan, helyette kormányzóra volt szükség, aki nagykorúságáig vezeti az államot. Ez a tisztség Orléans hercegéé, Fülöpé lett, aki pozícióját kihasználva saját szája íze szerint kormányozta az országot saját haláláig.
Fülöp teljességgel megváltoztatta Franciaország geopolitikai irányát, a Habsburgokkal, Hollandiával és Nagy-Britanniával szövetkezett. Felborította a korábbi társadalmi rendet is – ellenezte a cenzúrát, és számos addig betiltott művet engedett újra nyomtatásba kerülni. A hangulat radikálisan megváltozott, már csak amiatt is, mert a kormányzóról köztudott volt, hogy a Párizs szívében található Palais-Royalban mind az étel és ital, mind a nők formájában habzsolta az életet – partnerei között sokan számon tartották saját lányát, Lujza Erzsébetet, Berry hercegnéjét is.
Arouet számára a társadalmi korlátok lazulása a lehetőségek szinte végtelen tárházával kecsegtetett, és a szabadság üzenetének terjesztésére a legalkalmasabb eszköznek a színházat látta. Úgy becsülte, az európai lakosság körülbelül öt százaléka tudta elolvasni „Levelek Angliáról” című 1733-as művét. Az évszázad végéig az előadott színdarabok sokkal szélesebb közönséget tudtak elérni, mint az írott szó.
Az előadás helyszínéül csupán egyetlen színház jöhetett szóba, annak ellenére, hogy Párizsban igen sok másik volt: a Comédie Française volt az egyetlen, amelyet az udvar felügyelt és jóváhagyott tragédiák és komoly drámák színre vitelére. Aki komoly drámaíró akart lenni, az a Comédie Française-ben akarta, hogy megjelenjenek művei. Arouet lázasan dolgozott az Oidipuszon, azonban a színház elutasította azt – nem véglegesen, csupán javaslatokkal, amelyeket az író több éven keresztül igyekezett megvalósítani a műben. 1717. január 19-én végül a színház vezetése beleegyezett, hogy bemutassák a darab a javaslatoknak megfelelően javított változatát.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap