2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Szabadszájúságáért kapott büntetése indította el Voltaire-t a hírnév felé

2018. december 3. 16:01 Múlt-kor

Háromszáz évvel ezelőtt, 1718 novemberében kezdte írói karrierjét a francia filozófus, Szophoklész híres Oidipuszának népszerű újramesélésével. Már e művében is visszaköszön későbbi legnagyobb alkotásainak fő motívuma: igyekezett kritikus gondolkodásra bírni közönségét a társadalommal és a világgal kapcsolatban.

Született kedélyborzoló

François-Marie Arouet az a fajta koraérett kamasz volt, akit mindig meghívtak a legjobb mulatságokba. Hamar hírnevet szerzett magának a 18. század eleji párizsi elit körében éles eszével és fülbemászó rímjeivel, azonban 1716 májusában kitiltották a városból, miután a királyi családot becsmérlő írásokat tett közzé. Arouet azonban – aki nem sokkal később felvette legismertebb írói álnevét, a Voltaire-t – még csak ekkor kezdte el igazán a hatalmon lévők ostromlását szavaival. Az elkövetkező évtizedek során ez egyre durvább következményekkel járt: számára börtönnel, országa számára pedig végül forradalommal. És mindez egy vérfertőzésről szóló történettel kezdődött.

1715-ben az ifjú Arouet merész vállalkozásba fogott: Oidipusz történetét kívánta a kortárs francia közönséghez közelebb hozni. Az ókori görög történet Oidipusz bukásáról szól, aki tudtán kívül beteljesít egy jóslatot, mely szerint megöli apját, Théba királyát, és feleségül veszi saját anyját. Szophoklésztól származik a történet első írott formája, az „Oidipusz király” című dráma. Az európai színházakban az ókori művek ekkoriban ismét népszerűek voltak, legutóbb éppen Franciaországban, Pierre Corneille tollából született a történetből újabb adaptáció. Arouet azonban úgy gondolta, a legendának újításra van szüksége, ő maga pedig éppen a tökéletes korban élt ehhez.

1715. szeptember 1-jén meghalt XIV. Lajos, a „Napkirály”, akinek nem volt e pillanatban teljes jogú utóda. Uralkodása során a kor egyik legerősebb országává tette Franciaországot, gazdagítva kincstárát és bővítve gyarmatait – egyúttal azonban három igen költséges háborúba is belevezette. Központosította a francia államhatalmat, és hatalma egyik eszközévé emelte a katolikus egyházat azzal, hogy kegyetlen üldöztetésnek vetette alá a francia protestánsokat. Egyetlen fia, és annak gyermeke is még Lajos életében elhunyt. Ötéves dédunokája nem uralkodhatott önállóan, helyette kormányzóra volt szükség, aki nagykorúságáig vezeti az államot. Ez a tisztség Orléans hercegéé, Fülöpé lett, aki pozícióját kihasználva saját szája íze szerint kormányozta az országot saját haláláig.

Fülöp teljességgel megváltoztatta Franciaország geopolitikai irányát, a Habsburgokkal, Hollandiával és Nagy-Britanniával szövetkezett. Felborította a korábbi társadalmi rendet is – ellenezte a cenzúrát, és számos addig betiltott művet engedett újra nyomtatásba kerülni. A hangulat radikálisan megváltozott, már csak amiatt is, mert a kormányzóról köztudott volt, hogy a Párizs szívében található Palais-Royalban mind az étel és ital, mind a nők formájában habzsolta az életet – partnerei között sokan számon tartották saját lányát, Lujza Erzsébetet, Berry hercegnéjét is.

Arouet számára a társadalmi korlátok lazulása a lehetőségek szinte végtelen tárházával kecsegtetett, és a szabadság üzenetének terjesztésére a legalkalmasabb eszköznek a színházat látta. Úgy becsülte, az európai lakosság körülbelül öt százaléka tudta elolvasni „Levelek Angliáról” című 1733-as művét. Az évszázad végéig az előadott színdarabok sokkal szélesebb közönséget tudtak elérni, mint az írott szó.

Az előadás helyszínéül csupán egyetlen színház jöhetett szóba, annak ellenére, hogy Párizsban igen sok másik volt: a Comédie Française volt az egyetlen, amelyet az udvar felügyelt és jóváhagyott tragédiák és komoly drámák színre vitelére. Aki komoly drámaíró akart lenni, az a Comédie Française-ben akarta, hogy megjelenjenek művei. Arouet lázasan dolgozott az Oidipuszon, azonban a színház elutasította azt – nem véglegesen, csupán javaslatokkal, amelyeket az író több éven keresztül igyekezett megvalósítani a műben. 1717. január 19-én végül a színház vezetése beleegyezett, hogy bemutassák a darab a javaslatoknak megfelelően javított változatát.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Fülöp, Orléans hercege a gyermek XV. Lajossal (kép forrása: Wikimedia Commons)A Bastille lebontása 1789. július 14-én (kép forrása: architectural-review.com)Szophoklész (kép forrása: madeinatlantis.com)Mária Lujza Erzsébet, Berry hercegnéje (kép forrása: Wikimedia Commons)Voltaire Oidipuszának második kiadása (kép forrása: Wikimedia Commons)
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár