Nem volt viszálymentes II. András és fia, IV. Béla kapcsolata
2018. szeptember 28. 10:52 Kanyó Ferenc
A XIII. század a Magyar Királyság történetében a jelentős átalakulás időszaka. Az ország társadalmi berendezkedése nem kis változásokon ment keresztül, ezek hatással voltak a magyar királyokra is. Ha az uralkodók névsorára pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy – a magyar történelem során először – egymást követően három alkalommal is az elhunyt uralkodó fia követte az apját a trónon. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a családi viszályok érintetlenül hagyták volna az uralkodóházat.
Korábban
II. András (1205–1235) kétségkívül az újító szellemű, tevékeny királyaink sorába tartozott. Amíg nem szerezte meg a trónt, újra meg újra lázadást szított bátyja, Imre (1196–1204) ellen, amikor pedig végre megkoronázták, gyökeresen megváltoztatta elődei politikáját. András szakított a királyi hatalomgyakorlás korábbi módszereivel. Míg korábban a királyi birtokok nyomasztó túlsúlya biztosította az uralkodó hatalmát, ő az eladományozást favorizálta. Birtokadományokat természetesen András elődei is tettek, ám az általa tett adományok jelentősen nagyobbnak bizonyultak. A király egy oklevelében úgy fogalmazott, hogy „az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”, és jellemző a korra, hogy András hívei annyi birtokhoz juthattak a király kegyéből, amennyit csak a korábbi század leggazdagabbjai mondhattak a magukénak.
Az új politikának természetesen voltak nyertesei és vesztesei. A birtokeső gazdagon hullott a király feleségének, Gertrúdnak híveire is. Imre király egykori támogatói azonban nem vették jó néven a hatalmi viszonyok megváltozását. Más indokokból ugyan, de a főpapság is ellenezte András reformjait, a kiesett bevételeket ugyanis pénzben behajtható jövedelmekkel pótolta. Rendkívüli adót és külkereskedelmi vámokat vetett ki, valamint gyakran élt az új pénzek bevezetésével és a pénzrontással. A pénzügyeit azonban zsidó és izmaelita (magyarországi muszlim) bérlőkre bízta, ami az egyház elveibe, érdekeibe ütközött. A főpapság ezért András uralkodása alatt csaknem végig a királlyal szemben foglalt állást.
A nagybirtokosok kezében
A politikai feszültség odáig fajult, hogy a király ellenfelei 1209-ben komolyan fontolgatták, hogy András unokatestvéreit, a III. Béla által Bizáncba száműzött Géza herceg fiait meghívják a magyar trónra. A belpolitikai válság 1213 szeptemberében a Pilisben vadászó népszerűtlen királyné, Gertrúd meggyilkolásában csúcsosodott ki.
Kanyó Ferenc teljes cikke a Múlt-kor történelmi magazin 2018. ősz számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
