425 éve született II. Ferdinánd

II. Ferdinánd (1619-1637)

A jezsuitáknál nevelkedett Ferdinánd apja halála után, 1590-ben lett Belső-Ausztria uralkodója. Míg apja a török veszélyre való tekintettel még kesztyűs kézzel bánt a protestánsokkal, addig Ferdinánd - aki `a katolikus vallás legelszántabb védelmezője` kitüntető címet kapta a Szentszéktől - erélyes kézzel látott hozzá az ellenreformáció terjesztéséhez. Belső-Ausztriát ezért ezrével hagyták el vallásukat meg nem tagadó protestánsok, köztük Johannes Kepler, a grazi egyetem professzora, a kor nagynevű csillagásza.

Csehországban a katolikus és a protestáns rendek összetűzése 1618-ban felkeléshez vezetett, amelynek során Ferdinánd követeit kidobták a prágai vár ablakából (defenestratio), őt magát trónfosztottnak nyilvánították és I. Jakab angol király vejét, V. Frigyes pfalzi grófot választották cseh királlyá. Sikeres hadműveleteket folytatott ugyanakkor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is a Felvidéken, aminek eredményeként 1620-ban Besztercebányán magyar királlyá választották. Bethlen elfogadta ugyan megválasztását, de a királyi koronát nem.

Ferdinánd hadvezérének, gróf Tillynek ebben a válságos helyzetben sikerült 1620 novemberében - itáliai, spanyol és bajor segítséggel - Prágától nyugatra, a fehérhegyi csatában döntő győzelmet aratni a protestánsok fölött. A "téli király" néven ismert V. Frigyes elmenekült az országból, Bajorország megkapta Felső-Pfalzot és a pfalzi választófejedelemséget.

Ferdinánd kegyetlenül bosszút állt a cseheken: a kivégzések, vagyonelkobzások, germanizálás sújtotta, korlátlan Habsburg uralom alá került Csehországból mintegy 150 000 ember kényszerült elmenekülni. 1627-ben azután Csehországot megfosztották alapvető jogától, a törvényalkotástól is.

A család

Apja: II. Habsburg Károly, Belső-Ausztria (Stájerország, Karintia, Trieszt és a tengerparti tartományok) főhercege Anyja: Wittelsbach Mária, V. Albert bajor herceg lánya Első felesége: Wittelsbach Mária Anna bajor hercegnő Második felesége: Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő Gyermekei: János Károly, Ferdinánd, Mária Anna, Cecília, Renáta, Lipót Vilmos

1618. május 23. Prága

Az 1618-ban vallásháborúnak indult, de mindinkább az európai hatalmak önző érdekeiért folytatott harmincéves háború első szakaszában (1625-1629) tehetséges hadvezéreinek, Tillynek és Wallensteinnek köszönhetően Ferdinánd sorra aratta győzelmeit, Dániára kényszerítette a lübecki békét és 1629-ben kiadta a Restitúciós Ediktumot, amelynek értelmében a protestánsoknak vissza kellett szolgáltatniuk az 1552 óta általuk kisajátított egyházi birtokokat.

A protestánsok azonban folytatták a harcot, 1630-tól a svédek támogatásával (1630-1635). II. Gusztáv Adolf svéd király seregei partra szálltak Pomerániában és sorra aratták győzelmeiket, meghódítva egész Dél-Németországot, beleértve Münchent is. Ferdinánd ebben a helyzetben kénytelen volt visszahívni az 1630-ban elbocsátott Wallensteint, aki visszaszorította a svédeket, majd Lützennél megütközött Gusztáv Adolffal. A svédek győztek ugyan, de királyuk elesett a csatában.

Miután a svéd veszély így elhárult Ferdinánd feje fölül, fokozódott a császárnak az időközben cseh királyi ambíciókkal megvádolt Wallenstein iránti gyanakvása és megbízásából 1634-ben Egerben (ma:Cheb) zsoldosai lemészárolták a Katolikus Liga egyik legkiválóbb hadvezérét.

A harmincéves háború - Franciaország hadba lépése következtében - ezután tovább folyt, mérhetetlen szenvedéseket és súlyos anyagi károkat okozva Európa népeinek. A háborút lezáró vesztfáliai békét (1648) II. Ferdinánd már nem élhette meg: 1637. február 15-én elhunyt Bécsben, miután a császári trónt még biztosítani tudta fiának, III. Ferdinándnak. II. Ferdinánd hamvai a grazi dóm melletti barokk stílusú császári kriptában nyugszanak.

MTI-Sajtóadatbank