Hitler vaskalapos apja kíméletlenül saját képére akarta formálni gyermekét

Egy nyári napon egy kis osztrák faluban, Stronesben egy hajadon 42 éves parasztasszony életet adott egy kisfiúnak. Tekintve, hogy 1837-et írtunk, kisebbfajta botrányt okozott, hogy a gyermek házasságon kívül született, de Maria Anna Schicklgruber nem az első nő volt, aki ebben a helyzetben találta magát. Története biztosan rég feledésbe merült volna, ha az általa szült fiúnak ne született volna később saját fia, aki talán a történelem leghírhedtebb nevét viselte: Adolf Hitler.

Schicklgruber Alois névre keresztelte fiat: apja kiléte sosem került megállapításra (többek között egy gazdag zsidó üzletember is szóba került már, akinek Maria Anna korábban dolgozott, ezt azonban a történészek nagy része ma már valószínűtlennek tartja), és „törvénytelenként” lett regisztrálva. Amikor Alois körülbelül öt éves volt, anyja feleségül ment egy vándorló molnárhoz, Johann Georg Hiedlerhez, aki szintén szóba jöhet a gyermek apjaként.

Alois Hiedlertől Alois Hitlerig

Anyja 1847-es halála után Alois mostoha- (avagy igazi) apja elköltözött, testvérére, Johann Nepomuk Hiedlerre bízva a tízéves gyermeket (róla is gyanítják, ő lehetett Alois valódi apja). Alois iskolái után eljutott Bécsbe, ahol mostoha-nagybátyja nagy büszkeségére vámhivatalnok lett. Mivel Johann Georgnak nem voltak saját gyermekei, halála után Johann Nepomuknak sikerült három tanúval (köztük saját vőjével) meggyőznie a hatóságokat, hogy Johann Georg többször kijelentette jelenlétükben, ő Alois valódi apja, és rá kívánja hagyni örökségét. Így aztán Alois vitte tovább a Hiedler nevet. Először keresztelésének helyére, Döllersheimbe mentek az üggyel, a plébános pedig a nevet valamiért az azonos ejtésű Hitlerként rögzítette (vélhetően jól tudta, hogy amit tesz, nem teljesen törvényes – egyszerűen áthúzta az egyházi anyakönyvben „törvénytelen” szót, és a kereszteléskor üresen hagyott rubrikába beírta a „Johann Georg Hitler” nevet). Az osztrák hivatalok ezután ezzel a helyesírással vették át a nevet, így a 39 éves koráig Alois Schicklgruberként élt férfiból Alois Hitler lett.

Alois Hitler ismert volt lakhelyén a nők iránti rajongásáról. 1869-ben már született egy törvényen kívüli lánya, Theresia egy Thekla Penz nevű nőtől. 1873-ban, 36 évesen feleségül vette egy magas rangú, gazdag vámhivatalnok lányát, Anna Glasl-Hörert, aki ekkor 50 éves volt. Alois ekkoriban a német határ közelében fekvő Braunau am Innben dolgozott, biztos pozícióban. A sokat betegeskedő feleség egy ideig tűrte, hogy Alois többek között egy szolgálólánnyal, Franziska Matzelsbergerrel folytat viszonyt.

1876-ban kezdett a háznál dolgozni Alois unokatestvére (hivatalosan, tehát ha Johann Georgot tekintjük Alois vér szerinti apjának), avagy félunokahúga (ha valójában Johann Nepomuk volt Alois apja), Klara Pölzl (Johann Nepomuk unokája). 1880-ban Anna végül elköltözött, ami után a 43 éves Alois a 19 éves Franziskát barátnőjeként tartotta magánál. Franziska egyik első intézkedése a ház úrnőjeként Klara elküldése volt. 1882-ben született egy fiuk, Alois, aki, mivel nem voltak házasok, a Matzelsberger nevet viselte. 1883-ban hosszú betegeskedés után Anna elhunyt, így a következő hónapban Alois már el is vette Franziskát, és az ifjabb Aloisot saját nevére vehette. Még abban az évben megszületett második gyermekük, Angela.

A mindössze 23 éves Franziska nem sokkal később tüdőrendellenességben kezdett szenvedni, és 1884-ben meghalt. Alois Franziska betegsége alatt visszavette háztartásába Klarát. Második felesége halála után legszívesebben azonnal feleségül vette volna, azonban mivel hivatalosan Johann Georg Hiedler fiaként unokatestvére volt, a házasságra nem kaptak engedélyt. Alois kérelemmel fordult a megyéspüspökhöz, aki azt – a közeli rokonság miatt – egyenesen a Vatikánnak küldte tovább. Itt egy idő után kedvező elbírálásban részesült (lehetséges, hogy amiatt, hogy Klara ekkor már terhes volt).

A rövid szertartás és ebéd után Alois még aznap dolgozni ment. 1885 májusában, öt hónappal a ceremónia után Klara életet adott első gyermekének, Gustavnak. Őt követte 1886-ban Ida, majd 1887-ben Otto, aki azonban néhány nap után meghalt. 1887-1888 telén diftériajárvány tört ki, amely mind Gustav, mind Ida halálát eredményezte. 1889. április 20-án született Adolf. Alois ekkor 51 éves volt, és igen kevéssé érdekelte már a gyermeknevelés.

Aloist 1892-ben Passauba helyezték át, majd 1893-ban Linzbe. Itt született meg utolsó gyermekük Klarával, Paula. Ekkor a csecsemőtől egészen 14 éves korig terjedt az öt Hitler-gyermek életkora. A legkisebb fiú, Edmund 1900-ban halt meg kanyaróban.

Alois mint apa

Alois szigorú apa volt, aki feltétel nélküli engedelmességet követelt, és gyakran verte gyermekeit. Egy kollégája azt mondta róla, „nagyon szigorú, sokat követelő, pedáns, rendkívül nehezen megközelíthető ember,” aki állandóan az egyenruhájával volt elfoglalva, és „mindig abban fényképezkedett.” Adolf féltestvére, az ifjabb Alois azt mondta apjukra: „Nem voltak barátai, nem kedvelt senkit, és rendkívül szívtelen tudott lenni.”

A fiát állandóan kényeztető Klarával szemben Alois a legkisebb kihágásért is „alapos veréssel” büntette Adolfot. A későbbi Führer egyszer visszaemlékezett egy pontra, amikor „eldöntöttem, soha nem fogok többé sírni, amikor apám elver” – ennek hatására állítása szerint abbamaradtak a bántalmazások. Alois a sajátjához hasonló közhivatalnoki pályát akart fiainak, Adolf azonban mindenben apja ellentéte akart lenni. Undorral töltötte el a gondolat, hogy egész életét jelentéktelen szabályok betartatásával töltse.

Aloisról közeli ismerősei is azt állították, rendkívül durván bánt családjával. Ha rosszkedvűen ért haza, az idősebb fiúkat, vagy feleségét pécézte ki magának – Klarához otthon egyébiránt alig szólt. Egy hevesebb vita után a legidősebb fiú, az ifjú Alois elhagyta a családi otthont, az apa pedig megfogadta, hogy a fiú semmit sem fog látni örökségéből. Szabadidejét vagy vendéglőben, vagy kedvenc hobbijával, a méhészettel töltötte. Szomszédaival meglehetősen főnökösödve viselkedett. 40 év közszolgálat után, 1895-ben nyugdíjba vonult, és a családdal együtt egy kilencholdas birtokra költözött. A földművelést azonban nehéznek találta, vállalkozása veszteséges volt, és az idő előrehaladtával még a telek értéke is csökkent.

1903. január 3-án a Leondingben található Gasthaus Wiesingerben kortyolgatta szokásos reggeli pohár borát. Amikor valaki az újságot nyújtotta neki, összeesett, vélhetően tüdővérzés következtében. Az ekkor 13 éves Adolf később a Mein Kampfban azt írta, édesapja halálát agyvérzés okozta. Gyermekkori barátja, August Kubizek visszaemlékezése szerint Adolf „féktelen zokogásban” tört ki halott apja láttán.

Alois halála azonban megnyitotta az utat Adolf előtt, hogy elindulhasson a vágyott művészi pályája felé, miközben anyja leste minden kívánságát. Habár Hitler később kijelentette: „Nem szerettem édesapámat, de féltem tőle”, több hasonlóság is felfedezhető kettejük között. A fékezhetetlen dühkitörések mellett tény az is, hogy Adolf Hitler is saját közeli rokonát – félunokahúgát, Geli Raubalt – alkalmazta később házvezetőnőként, kettejük viszonya pedig egyesek szerint akár meglehetősen intim is lehetett. Geli egy vita után 1923-ban Hitler akkori lakásán lett öngyilkos.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2022

• Bizarr adók a történelemből
• Alba hercegnő mesés élete
• Gustave Courbet, a provokatőr
• Az első napok a felszabadult Bergen-Belsenben
• Régi budai szüretek
• Amerika a terroristák célkeresztjében
• A pápák első munkanapjai
• Leszámolás az Aranybulla-mítoszokkal
• Zene a szerelem oltárán: Alma Mahler