Kegyetlen gyarmatosítók és könyörtelen inkvizítorok – hogyan született a spanyol Fekete legenda?

Jól ismert, hogy a háborús propaganda a 20. századi hadviselés egyik legfontosabb eszközévé vált. A gyűlölt ellenség képének megteremtése napjainkig az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy egész társadalmakat mozgósítsanak politikai célok elérése érdekében. A szembenálló fél befeketítésének gyakorlata azonban korántsem modern találmány, az emberiség már az ókor óta alkalmazza azt, legfeljebb az eszközei váltak egyre kifinomultabbá.

A történelem egyik leghíresebb – és talán a leghatásosabb – ilyen propagandahadjárata a nagy földrajzi felfedezések idején kezdődött és célpontja a rohamos tempóban növekvő spanyol világbirodalom volt. A történetírás jellemzően csak „Fekete legenda” néven emlegeti azon szörnyűséges történetek összességét, amelyek a 15-16. századokban megalapozták a barbár és vérszomjas spanyolok képét szerte a világban.

A történet gyökerei 1492-re nyúlnak vissza, amikor is Kolumbusz Kristóf, miután más európai udvarokban csak elutasítással találkozott, végül a spanyol uralkodópártól megkapta az áhított támogatást ambiciózus útjához. Felfedezései nyomán korábban elképzelhetetlen mennyiségű nemesfém áramlott a spanyol kincstárba az amerikai kontinensről. A mesés gazdagság révén a trónt a 16. század elején elfoglaló Habsburgok a korabeli világ elsőszámú nagyhatalmává váltak. Hatalmuk csúcsán a spanyol királyok uralták az Ibériai-félsziget teljes egészét, a mai Benelux államok területét és Itália jelentős részeit is, miközben amerikai gyarmatbirodalmuk szintén folyamatosan növekedett. Ezzel párhuzamosan a család osztrák ága Ausztria, Csehország és Magyarország területein látott neki egy közép-európai birodalom létrehozásának.

A spanyol túlhatalom fenyegető árnyékában élő európai országokban – így Angliában és Franciaországban –, illetve a spanyol terjeszkedésnek már áldozatul esett területeken (Portugália, Itália és a mai Hollandia) érthető módon heves ellenérzések formálódtak a hatalmas birodalmukat a madridi Escorialból kormányzó spanyolokkal szemben. A politikai sérelmek mellett sok helyen a vallási kérdések is szerepet játszottak, hiszen az európai reformáció idején épp Spanyolország tartott ki legstabilabban a katolikus hit mellett.

A feszültségek gyakran vezettek fegyveres összecsapásokhoz is, elég csak a hollandok évtizedes szabadságharcára, a nyolcvanéves háborúra vagy éppen a spanyol-angol tengeri vetélkedésre gondolni, amelynek leghíresebb momentuma a szigetország meghódítására küldött Nagy Armada 1588-as pusztulása volt.

Mindezen küzdelmek során Európa-szerte megindult a spanyolok szisztematikus befeketítése. Az ibériai királyság hamarosan a kontinens országainak fekete báránya lett, míg a spanyol népet különféle irodalmi munkák a lehető legrosszabb színben tüntették fel. Az egyik legerősebb vád, amit velük szemben megfogalmaztak, hogy az Újvilág gyarmatosítása során kegyetlenségek sorát követték el az őslakosokkal szemben, majd rabszolgasorba hajtották őket és elrabolták földjeiket. A valóságban természetesen valamennyi tengerentúli kolóniákat létesítő európai államra igazak lettek volna a fenti vádak, sőt a spanyol hódítók sokáig egyedüliként igyekeztek is olyan törvényeket hozni, amelyek valamennyire védték az indiánok érdekeit.

A spanyolok gonoszságának és kegyetlenségének másik fő szimbólumává az inkvizíció vált. 16-17. századi beszámolók szerint az egyházi igazságszolgáltatás eme hírhedt szerve olyannyira behálózta az államot, hogy egyesek szerint még a királynál is nagyobb hatalommal bírt. Az inkvizítorok által alkalmazott kínzások mai napig élénken élnek a történelmi köztudatban, köszönhetően annak, hogy az egyébként is kegyetlen módszerekkel operáló intézmény köré könnyen tudtak a korban újabb és újabb legendákat köríteni.

A spanyol embereket rendre lustának, könyörtelennek és beszűkült tudatúnak festették le, ami olyannyira jól sikerült, hogy még az igen nagy tudású német filozófus, Immanuel Kant is hosszan értekezett a spanyolok elmaradottságáról, műveletlenségéről és részben nem-európai ízléséről – mindezt annak ellenére, hogy maga sohasem járt Spanyolországban.

A spanyolokkal szembeni ellenérzésekre pedig még évszázadokkal később is lehetett építeni. Az angolok sokáig erre alapozták a spanyol teherhajók fosztogatását. Az Egyesült Államok háborús propagandája pedig a 19. században rendre azzal indokolta a korábban spanyol vagy mexikói kézben lévő területek, így Florida, Kalifornia, Új-Mexikó megszerzését, majd később Kuba vagy Puerto Rico szigeteinek megszállását, hogy azok lakóit így tudják megmenteni a kegyetlen elnyomástól.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége