Rossz előjelnek hitték, ezért száműzték az oldaluknál összenőtt ikreket a 10. századi Bizáncból
2018. január 10. 13:07
Nagyon kevés középkori forrás ismert, amely a valamely testrészüknél összenőtt ikerpárokról szól. Vajon mit gondolhatott egy évezreddel ezelőtt élt ember erről a különös „jelenségről”? A Medievalist nevű középkori portál egy 10. századi bizánci forrás segítségével mutatja be, hogy tekintettek akkoriban a sziámi ikrekre. A Diakónus Leó bizánci történetíró tollából származó írás (a minden bizonnyal) a legkorábbi ismert sebészi kísérletet is bemutatja, amely az összenőtt testvérek szétválasztására irányult.
Korábban
A szét nem vált, a köznyelvben összenőttnek nevezett egypetéjű ikrek jelenségére már évmilliókkal ezelőtti leleteket is találtak a kutatók az állatvilágban. Az emberre vonatkozólag az ókortól kezdve maradtak fenn feljegyzések. (Érdekesség, hogy egyes elméletek szerint a római mitológia kétarcú istenét, Janust is összenőtt ikerpárok ihlették.) A tudományos szaknyelv kettős torzoknak nevezi őket, míg a köznyelvben az összenőtt kifejezés mellett a sziámi ikrek megnevezés a leggyakoribb. Ez utóbbi szófordulat az 1811-ben született, az egész világot beutazó Csang és Eng Bunkerhez köthető, akik a törzsüknél nőttek össze. A mai Thaiföldön látták meg a napvilágot, amit akkoriban Sziámnak hívtak, innen az elnevezés. Tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy világszerte ismert lett ez a jelenség.
A középkorban azonban még meglehetősen szokatlan, ritka és szinte egyáltalán nem volt ismert a különleges fejlődési rendellenesség. Diakónus Leó bizánci krónikás a 940-es évekből származó művében első kézből mutatja be, mit jelentett akkoriban egy összenőtt ikerpár látványa:
„Abban az időben egy Kappadókiából [a Római Birodalom, majd Bizánc egyik provinciája, ma Törökország része] származó férfi ikerpár a Római Birodalom [a korabeli szóhasználatban nem Bizáncnak nevezték az államot] számos részén keltett nagy feltűnést. Én magam, aki írom ezen sorokat, gyakran láttam őket Asiaban [Asia római provincia a mai Kis-Ázsia nyugati részét jelentette]. Egy szörnyű és újszerű csoda. A testük különféle részei egészek voltak, azonban az oldaluk a hónaljtól a csípőig összekapcsolódott egyesítve a testüket és összeolvasztva őket a másikba.
Az egymás melletti karjaikkal átkarolták a másik nyakát, a másik kezükben pedig botot tartottak, amelyek segítségével tudtak csupán járni. Akkoriban harminc esztendősek voltak, fizikailag fejlettek, fiatalosak és erőteljesek. Hosszabb utazások során egy öszvéren lovagoltak, a nyeregben oldalt ülve, ahogyan a nők szoktak. Különösen jó kedélyűek voltak.”
Más krónikások a 10. és a 11. századból további részletekkel gazdagítják az ikrek történetét. A fiúk Örményországban születtek, ám hamarosan, I. Rómanosz császár uralkodása idején (920-944) Konstantinápolyba, a fővárosba költöztek, ahol Theophanész Continuatusz történetíró szavai szerint „huzamosabb ideig tartózkodtak és számos kíváncsi tekintettel találkoztak, ám később száműzték őket, mert rossz előjelnek vélték a jelenlétüket”.
Diakónus Leó írása alapján az ikrek számos helyen megfordultak a birodalmon belül, csakúgy mint a 19. és a 20. század eleji társaik, például az „eredeti” sziámi ikrek, akik turnéra indultak az Egyesült Államokban. A furcsa pár bizonyára hasonló reakciókat válthatott ki a korabeli bizánciakból, mint a krónikásokból. Voltak, akik csodaként tekintettek rájuk, mások szörnyetegnek vélték őket. Mindezek ellenére a testvérpár kiváló fizikai és szellemi kondíciónak örvendhetett.
VII. Konstantin (944-959) uralkodása idején az ikrek visszatértek Konstantinápolyba. „Mikor az ikrek egyik tagja elhunyt, képzett doktorok megkísérelték elválasztani őket az összenövés vonalában abban a reményben, hogy megmenthetik a még életben lévő férfit. Azonban három nappal később ő is elhalálozott” – írta Theophanész Continuatusz.
Ez a legkorábbi ismert kísérlet arra, hogy műtéti úton próbáltak meg szétválasztani sziámi ikreket. A tény, hogy a testvérét túlélő férfi még három napig életben volt a műtétet követően, azt mutatja, hogy legalább részben sikeres volt a beavatkozás. Nem tudunk arról, hogy az 1689-es évig lett volna más hasonló, szétválasztási kísérlet. Ióannész Szkülitzész (1040 körül-1101 után) munkájában hasonló beszámoló olvasható a különös esetről, amelyről ábrát is készített:
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2014
- Mussolini szeretőjének titkos naplója
- Szexualitás a görög és római vallásokban
- Magyar fürdők és kettétört mankók
- Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
- "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
- Az egri vár régészeti kutatásának története
- Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
- Azok a csodálatos Gindly lányok
- Templomerődök Erdélyben
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap