Egy szellemvárossá vált bányászkomplexum lett Alaszka egyik legvonzóbb látványossága

A javarészt még ma is kietlen vadvidék uralta Alaszka egyik leghíresebb nevezetessége az egykori Kennecott rézbánya elhagyatottan álló, impozáns épületegyüttese. Az északi állam délkeleti részén fekvő vidéket a 20. század elején számos geológus vizsgálta értékes természeti kincsek után kutatva. Végül egy háromfős csoport, Clarence Warren, Jack Smith és Arthur Spencer „ütötte meg a főnyereményt”, amikor felfedezték a valaha talált leggazdagabb rézlelőhelyet.

Az itt fellelhető, közel 70%-os tisztaságú érc hamarosan éles politikai csatározások tárgyává lett. A helyzet végül 1915-re jutott nyugvópontra, amikor is az oroszoktól megvásárolt alaszkai területek teljes jogú tagállammá való szerveződését ellenző Alaszka Szindikátus elcserélte az ugyancsak alaszkai Wrangell-hegységben birtokolt bányáit, az újonnan létrehozott Kennecott Réz Társaságban szerzett részesedésért cserébe.

A gazdag lelőhely kiaknázására létesített részvénytársaság rövidesen már öt bányát is üzemeltetett a térségben, amelyekhez egy bányásztelep is csatlakozott, otthont biztosítva a munkások és családjaik számára. A telep épületeinek többségét, beleértve a bányászok barakkjait is, vörösre festették, egész egyszerűen amiatt, mert ehhez a színhez tudtak a legolcsóbban hozzájutni. Az egyetlen meszelt épület a kórház volt, amelyben egykor Alaszka legelső röntgengépe is helyet kapott.

A vállalkozás a várakozásoknak megfelelő sikert hozott. A bányák 1909 és 1938 között több mint 4,6 millió tonna ércet termeltek ki, összesen több mint nettó 100 millió dollár nyereséget hozva ezzel a részvényesek számára.

A bányakomplexum végül 1938-ban fejezte be működését. Bár előbb az alaszkai kormányzó, Ernest Henry Gruening, majd maga Franklin D. Roosevelt elnök is javasolta a terület nemzeti parkká szervezését, a terület fokozatosan elnéptelenedett és gazdátlanná vált. 1952-ig még néhány család élt az egykori bányásztelepen mint a komplexum őrei, de végül ők is távoztak. A későbbiekben már a biztonsági okokból előírt bontási munkálatokat sem végezték el, így az egykor virágzó bányászközpont teljesen kiürült.

Az elhagyatott bánya sorsa csak a 20. század végére oldódott meg, amikor is 1986-ban felvették az Egyesült Államok Nemzeti Történelmi Emlékhelyeinek listájára. A komplexum azóta rendkívül népszerű turista látványossággá vált, amelyet szervezett vezetések keretében látogathatnak a kalandvágyó érdeklődők.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején