Urnatemetőt tárnak fel Szalkszentmárton külterületén

2016. augusztus 8. 10:58 MTI

Tizennyolc, a középső bronzkorra tehető urnasírt tárnak fel a régészek a Bács-Kiskun megyei Szalkszentmárton külterületén; az eddig átvizsgált rész a feltárásra kijelölt terület egyharmada, így további fontos leletekre is számítanak - tájékoztatott Kovacsóczy Bernadett régész.

Korábban

A Kecskeméti Katona József Múzeum szakembere elmondta, a Duna árterében lévő lelőhelyen a hatvanas években az úgynevezett Kisapostag-kultúra három urnasírját tárták fel és dokumentálták. A hetvenes évektől a területen kavicsbányászat indult, 2015-ben a bánya tervezett bővítésének engedélyezésekor a hatóság régészeti megfigyelést írt elő. Ennek során az elmúlt év októberében és novemberében három urnasír, egy magányos avar kori sír - amiben felkantározott lovával a korabeli elit egy tagja nyugodott -, valamint bronzkori és avar kori telepobjektumok kerültek elő.

A bánya újabb bővítésére tekintettel augusztusban kezdett megelőző feltárásban találtak rá a középső bronzkorra tehető tizennyolc urnasírra, és fedeztek fel újabb bronz- és avar kori telepobjektumokat. Az előkerült sírok a Vatya-kultúrához tartoznak, amely a Kisapostag- és a Nagyrév-kultúra alapjain alakult ki - mondta a régész.

A Vatya-kultúra az időszámítás előtti 2000-1900 és 1500-1450 közötti időszakot öleli fel. A Duna mentén élő népcsoport egyik legjelentősebb erődített telepe a most vizsgált területtel szemben, a Duna túlpartján lévő Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelyen volt. Az pedig már bizonyított, hogy ebben az időszakban intenzív kapcsolat állt fenn - mind kulturális, mind kereskedelmi szempontból - a Duna két partján élő népcsoportok között.

A felfedezett tizennyolc urnasír gazdagítja a középső bronzkor kutatásának eddigi eredményeit. Azt már tudják a régészek, hogy a temetkezések mind hamvasztásra utalnak. A viszonylag kis gödrökben talált nagyméretű agyagurnákba helyezték a halottak hamvait és csontmaradványait - mondta a szakember. A kihajló, tölcséres nyakú edényt rendszerint egy másik, nyílásával lefelé fordított és méretében kisebb tállal fedték le. Előfordult azonban az is, hogy az urnára egy kis agyagbögrét tartalmazó tálat tettek, majd így zárták az egészet egy harmadik tállal - tette hozzá.

A leletek jól mutatják szerinte, hogy az urnának szolgáló edények elkészítése mellett a kiégetésük is igen nehézkes lehetett nagy méretük miatt. Az urnák közötti anyag-, forma- és motívumbeli eltérések pedig egyértelműen egy hosszabb ideig használt temetőre, a Vatya-időszakon belüli különféle fázisokra utalnak - mondta Kovacsóczy Bernadett.