Súlyos „boltkórban” szenvedett VII. Henrik

2016. június 2. 12:25

Az első Tudor-uralkodó, VII. Henrik a rózsák háborúja után rákényszerült, hogy a korábbinál jóval magasabb adókat vessen ki alattvalóira, így sokan a – ma már így mondanánk – megszorításokkal hozzák összefüggésbe a nevét. Egy új könyvből azonban kiderül, hogy az angol uralkodó nem volt minden tekintetben olyan takarékos, mint korábban gondolták.

Korábban

Tracy Borman, a Historic Royal Palaces nevű szervezet főkurátora szerint a Tudor-házat III. Richárdnak az 1485-ös bosworthi csatában történő legyőzését követően megalapító VII. Henrik a magánéletben féktelenül pazarló életmódot folytatott: csak uralkodása első két évében hárommillió fontnak megfelelő összeget költött el ruhákra.

„Azt hiszem, az első Tudorról változott a legtöbbet a véleményem, amikor a színfalak mögé tekintettem” – mondta a kutató. Borman felhívta rá a figyelmet, hogy az uralkodó magánéletben a pénzügyekkel kapcsolatban mutatott viselkedése és a közvélemény róla kialakított vélekedése (a legtöbben a fösvénységre asszociáltak a neve hallatán) gyökeresen eltért egymástól. Hozzátette, annak ellenére, hogy a zsugori uralkodó képe alakult ki róla, valószínűleg többet költött – főként ruhákra – mint bármely más Tudor.

Az uralkodó a trónra kerülését követő években fokozatosan egyre paranoiásabb lett, és attól tartott – ha csak a rózsák háborúja harmincéves időszakára tekintünk, joggal –, hogy bármikor eltávolíthatják az uralkodói székből. Mint Borman kifejtette, minden alkalommal hatalmas összegeket költött ruhákra, amikor különösen sebezhetőnek és gyengének érezte magát. „Igazán érdekes, hogy VII. Henrik mindig új ruhákat vett, amikor védtelennek érezte magát. Semmi sem változik” – utalt a kutató arra a körülményre, hogy sokan manapság is a vásárlásban keresik a gyógyulást magánéleti problémáikra. „Mintha benézett volna a szekrényébe, és arra gondolt volna, uramisten, meg fognak támadni és szó szerint nincs mit felvennem” – járhatott a király fejében a szakértő szerint.

Borman hozzátette, hogy bár a Tudorokat ma már Anglia történelmének egyik legnagyobb hatalmú uralkodócsaládjaként tartják számon, VII. Henrik hatalomra kerülésekor még úgy gondolták, nem maradhatnak öt évnél sokkal tovább a trónon. Henrik uralkodására a legnagyobb veszélyt a két trónkövetelő, Lambert Simnel és Perkin Warbeck jelentette.

Ezzel összefüggésben a kutató elmondta, hogy nép körében a „harsányan magabiztos” uralkodó képe élt, ám mint látható, ez is csak egy mítosz. Az uralkodó rendszeresen kikérte csillagászok és orvosok tanácsát, és folyamatosan attól félt, hogy lebetegedik. Olyannyira hipochonder volt, hogy egy szekrényt csak az orvosságai töltöttek meg, és naponta vizsgálták meg orvosok. Egy döbbent látogatója egy alkalommal a világ legfélénkebb embereként írta le a királyt.