A háború után sem tette le a fegyvert a náci- és kommunistaellenes partizánvezér

A kommunista rendőrség által 1951-ben kivégzett, majd tömegsírban elásott, és csak 2013-ban DNS-vizsgálattal azonosított tiszt újratemetésén jelen volt Andrzej Duda államfő, valamint Antoni Macierewicz nemzetvédelmi miniszter, aki post mortem ezredesi rangra emelte Szendzielarzt. A gyászmisét Józef Gózdek tábori püspök mutatta be. A háromnapos egyházi szertartások végén megtartott gyászmenetben a koporsót lovas díszegység kísérte.

A 65 éve kivégzett ezredes újratemetésével "Lengyelország visszaszerzi azt a méltóságot, amelyet Lupaszko megkínzói és gyilkosai megtapostak" - mondta gyászbeszédében Andrzej Duda. A Lupaszko fedőnevű partizánvezér a második világháború alatt a lengyel Honi Hadsereg tisztjeként az 1939-es szovjet, majd az azt követő 1941-es német megszállás után a Lengyelországhoz tartozó Vilnius környékén harcolt a megszállók ellen. A háború után nem tette le a fegyvert, hanem az antikommunista ellenállók - az úgynevezett rendíthetetlen katonák (más néven elátkozott katonák) - egyik vezéreként 1945-től 1947 tavaszáig a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD), és a lengyel kommunista állambiztonság egységei ellen harcolt.

A fegyverletétel után, 1948 nyarán letartóztatott partizánvezér a két és fél éves kihallgatások során nem árulta el fegyvertársait, magára vállalva teljes felelősséget a neki alárendelt alakulatok tevékenységéért. 1950 végén 18 halálos ítéletet hoztak ügyében, ezeket 1951. február 8-án tarkón lövéssel hajtották végre. Az ítéleteket az 1989-es rendszerváltás után semmissé nyilvánították. A szejm 2006-ban határozatot fogadott el, amelyben Lupaszkót a független Lengyelországért folytatott harc "törhetetlen jelképének" nyilvánították.

Eltemetésének helye évtizedekig ismeretlen volt, maradványait a Powazki-temető úgynevezett L-parcelláján feltárt tömegsírban azonosították a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) által 2011-ben elindított kutatási program keretében. Az L-parcellán eddig mintegy 200, Lengyelország-szerte több mint 700 rendíthetetlen katona földi maradványaira bukkantak. A partizánok 1944-től 1947-ig harcoltak szervezett formában az ország szovjet típusú átalakítása ellen. A mozgalomban résztvevők számát 120-180 ezerre becsülik. A harcokban, valamint az ezeket követő megtorlásban, az NKVD, valamint a lengyel kommunista állambiztonság (UB) börtöneiben, a munkatáborokban legalább 20 ezer katona halt meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai