Az ukrán nacionalistákról, a holokausztról és a tudományos tisztességről – válasz Krausz Tamás vádjaira

2016. február 25. 17:17 Alekszandr Gogun

Február 18-án zajlott le az elmúlt évek talán legnagyobb érdeklődéssel várt történészvitája Ungváry Krisztián és Krausz Tamás között, amelyről a Múlt-kor történelmi portál is beszámolt. A beszélgetésen több ponton is felmerült Alekszandr Gogun történész neve, aki portálunkon kívánt reagálni Krausz Tamás bizonyos – személyét és munkásságát érintő – állításaira. Az alábbiakban oroszul írt levelének magyar fordítását közöljük.

Korábban

Krausz Tamás professzor a múlt héten nagy számban összegyűlt hallgatóság előtt rágalmazott meg engem az Ungváry Krisztiánnal folytatott vita során: „Az ember megnézi a könyvben az alapvető forrásait, amelyekre ő épít, akkor azt látja – anélkül hogy politikailag minősíteném ezeket a szerzőket – (...) két szerzőt említ: egy Musial nevű német-lengyel szerzőt és egy pétervári ukrán szerzőt, egy fiatalembert, egy Alexander Gogun nevű fiatalembert, akik a maguk országaiban is szélsőséges szerzőként vannak elkönyvelve, akik mentegetik az egész második világháború történetében azt az oldalt, amelyet nézetem szerint Krisztián is menteget. (...)

Krisztián koncepciója is összeomlana abban a pillanatban, ha ő elismerné, hogy az ősgonosz az a nácizmus. Ő ezt nem teszi meg. Ha megtenné, akkor (...) egyszerűen ő is bemehetne az archívumokba, feltárhatná hogy mennyiben volt a szovjet történetírás mitológiája hamis, és nem az lenne a lényeg, hogy bizonyos ténycsoportokat feltárjunk, amivel azonossá lehet tenni a két országot, a partizánokat közel lehet hozni az SS-hez, a partizánokról be lehet bizonyítani, hogy még az Ukrán Felkelő Hadseregnél is rosszabbak voltak, és el lehetne kezdeni mentegetni, mint ahogy például Gogun kezdi – hoztam anyagot, ha kell bemutatom, leleplezték az East European Jewish Affairs című lapban, hogy a Gogun egész koncepciója, hogy az Ukrán Felkelő Hadsereg nem vett részt a holokausztban, egy történelemhamisítás. Azzal érvel ez a bizonyos szerző, hogy még az Ukrán Felkelő Hadseregben is voltak zsidók. Öten.” Ebben annyi a téves információ, hogy egy rövid válasz aligha lehetséges.

Először is hadd mutatkozzam be: orosz történész vagyok, a vezetéknevem ukrán. Engem ukrán szerzőnek nevezni legalább olyan, és itt bocsássanak meg a szerénytelen összehasonlítás miatt, mintha Nicolas Sarkozy magyar politikus lenne Párizsból. Az utóbbi 11 évben Németországban élek, egy ideig a Potsdami Egyetemen oktattam. Úgy döntöttem, most a kutatásra összpontosítok, amelyet a Berlini Szabadegyetemen folytatok, s amely egyetem teljes mértékben hű nevéhez.

Az az állítás, miszerint a saját tulajdon hazámban a szélsőséges szerzők közé sorolnak – számomra újdonság. Nem kizárt, hogy Krausz Tamás, hogy úgy mondjam, összekevert Sebastian Stopperrel – szintén a partizánok kutatója, – s egy emberként gondolt ránk. Az egyik brjanszki kerületi bíróság 2014 elején Stoppert szélsőségesnek nyilvánította. Ugyanebben a pillanatban az orosz titkosszolgálatok csendben kivonták a forgalomból a könyvem második kiadásának példányait, minden indoklás, bírósági kereset vagy akár csak egy figyelmeztetés nélkül. Sebastian Stopperrel mindketten észrevételeket tettünk balszerencsénkkel kapcsolatban itt-ott a rádióban.

Azok a szavak, miszerint a könyveimben a nácikat próbálom felmenteni, vagy a bűneiket mérsékelni, valószínűleg sok kollégámban értetlenséget váltana ki Európában, Amerikában és Ázsiában is. 2007-ben az amszterdami Holokauszt és Genocídium Kutatóközpontban jártam szakmai tanulmányúton, 2012–2013-ban elnyertem a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum (USHMM), valamint 2013-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztdoktori ösztöndíját.

Krausz Tamás kijelentése, miszerint azt írom, hogy a szovjet partizánok „még rosszabbak voltak, mint az UPA [Ukrán Felkelő Hadsereg – a szerk.]” – egyenesen hazugság. Hadd idézzem a könyvem következtetéseinek egyikét: „A békés lakossággal szemben elkövetett terror lendületét és brutalitást a sztálinista partizánok átengedték saját nacionalista kollégáiknak. A banderisták kezétől számos esetben több békés lakos pusztult el, mint az ukrán partizánok kezétől: a felkelők lemészárolták a lengyeleket.”

Miután 2012 végén a nevezett angol újságban megjelent ez a provokáció, amelyben a nevemet 42 oldalon 85 alkalommal is említették, ehhez a laphoz fordultam, ahol nem akartak válaszlehetőséget adni. Kénytelen voltam az Ab Imperio blogon keresztül tiltakozni. A rágalomra adott válaszomat, amelyet az East European Jewish Affairs nem jelentetett meg, 6400 ember tekintette meg. A válaszom eredményeiről bármelyik internetező meggyőződhet, aki olvas angol és német nyelven. Először is, a válaszom hamarosan helyet kapott az újságban. Másodszor, a hamisítványt megjelentető szerkesztőt idő előtt elbocsátották.

Érthetetlen, honnan vette Tamás az UPA-ban harcoló öt zsidó számadatot. A rendelkezésre álló, hozzáférhető dokumentumok teljessége alapján megállapítható, hogy az UPA-ban több tíz zsidó volt, akiknek egy része önként csatlakozott az ukrán nacionalistákhoz. Lehetséges, hogy a professzor összekeveri az UPA-ról szóló publikációmat egy izraeli holokauszttúlélő történetén alapuló tanulmányommal. A legérdekesebb az a sajátos bizonyíték, amely arról szól, hogy közönséges ukrán parasztként, az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete – a szerk.) tagjaként megmentett öt zsidót – nem ukrán harcosokat, hanem egyszerű menekülteket. A szöveget mind az izraeli sajtóban, mind pedig a velem évek óta együttműködő németországi zsidó lapban közzétették.

Sok magyar kollégának tartozom köszönettel a munkám elismeréséért. Egyébként, egy évvel ezelőtt két magyar történész – akikkel személyes kapcsolatban állok, de sajnos, akkor még nem ismertük egymást – pusztán orosz nyelvű publikációim alapján váratlanul javasolták, hogy vegyek részt az európai történelmi emlékezetről rendezett bécsi kongresszuson. Az előadásomat épp a holokausztnak szenteltem – minderről meggyőződhetnek a Youtube csatornáján.

Habár Krausz Tamás létezése csak a múlt héten jutott tudomásomra, a támadása jó alkalmat ad a munkám magyarországi megjelentetésére. A monográfiámat öt nyelven adták eddig ki, köztük angolul és németül. Jelenleg épp magyar kiadót keresek. Biztosra veszem, hogy ha a lenyűgöző Budapesten megjelenik majd, a magyar olvasók nem fognak semmilyen nekem címzett rágalomnak bedőlni, és ami a legfontosabb, nem kevés újdonságot tudnak majd meg a szovjet partizánokról és az ukrán nacionalistákról.

Alekszandr Gogun, projektkutatási munkatárs,
Hadassah-Brandeis Intézet Judaisztikai Kutatóközpont,
Waltham, Massachussetts

(A fordításért köszönet M. G.-nek)