Titokban kötött házasságot a "magyar Szapphó"

2015. augusztus 9. 15:39 MTI

Kétszázhúsz éve, 1795. augusztus 9-én született a Vas vármegyei Dukán Dukai Takách (Takács) Judit költőnő, a "magyar Szapphó". Schöpflin Aladár a Nyugatban megjelent írásában, enyhe malíciával, így írt róla: "Jelentéktelen élet, még jelentéktelenebb költészet. De érdekes mégis. Oly keveset tudunk a múlt század elei magyar nőről, hogy még annyi dokumentum is, amennyit Dukai Takách Judit feltár, érdekel".

Korábban

Jómódú középnemesi család sarja volt. Az evangélikus hagyományokhoz híven Sopronban tanult, de édesanyja betegségének hírére megszakította tanulmányait. Hazautazott, és minden idejét anyja ápolására fordította. Ebben a válságos, nehéz időszakban keletkeztek első, elégikus-szomorkás hangvételű költeményei, a mélabú későbbi verseinek is alapvető jellemzője maradt. Anyja halála után visszatért Sopronba, ahol nyelveket, zenét és háztartási ismereteket tanult.

Hazatérve Dukára a vidéki nemes kisasszonyok életét élte, közben verselgetett. Első költői kísérletein, amelyek a nemesi udvarházak hangulatát idézik, erősen érződik a népköltészet hatása. Versei népdalszerűségét később - elsősorban Berzsenyi hatására - a klasszikus időmértékes verselés váltotta fel. Költeményei kéziratos másolatokban terjedtek, és így jutottak el a kor irodalmi, művészi nagyságaihoz, Berzsenyihez, Kazinczyhoz, Kresznerics Ferenchez és Döbrentei Gáborhoz. E kiválóságok hamar felismerték az ifjú költőnő tehetségét, jó tanácsokkal látták el, és más támogatásban is részesítették.

Berzsenyi (akivel rokonságban is állt, lévén a költő felesége Judit unokanővére), Dukai Takács Judithoz című költeményében fejtette ki a nők társadalmi és kulturális egyenjogúsításának eszményeit. Döbrentei Gábor, aki 1814-ben Wesselényi Miklós társaságában látogatta meg a költőnőt, Judit egyik versét magával vitte. A vers az Erdélyi Múzeumban jelent meg, és még az egyébként szigorú Kazinczy is rajongással nyilatkozott róla. A költőnő Malvina néven jegyezte verseit, Berzsenyi pedig tréfásan becézve Dudinak hívta "költőtársát".

Dukai Takách Judit 1815-ben Festetics György meghívására részt vett a keszthelyi Helikon ünnepségen, amelynek ettől kezdve több éven keresztül állandó résztvevője volt, és számos irodalmi díjat is elnyert. 1818-ban a költőnő feleségül ment Geöndötz Ferenchez, annak felsőpátyi birtokára költözött, ahol minden idejét lefoglalta a gazdaság, a család, az egymás után születő négy gyermek nevelése. Példás feleség, anya és gazdasszony vált belőle, az irodalom kicsit háttérbe szorult, ritkuló költeményei az életbe való belenyugvásáról tanúskodnak. Férjét csaknem tizenkét évi házasság után, 1830-ban vesztette el, és a még mindig fiatal Judit magára maradt négy gyermekével. Két év múlva Ágfalván titokban házasságot kötött Patthy István ügyvéddel, akitől két gyermeke született. Házasságuk azonban nem tartott soká, a tüdőbajos Judit 1836. április 15-én Sopronban halt meg.

Schöpflin Aladár a Nyugatban megjelent írásában, enyhe malíciával, így írt róla: "Jelentéktelen élet, még jelentéktelenebb költészet. De érdekes mégis. Oly keveset tudunk a múlt század elei magyar nőről, hogy még annyi dokumentum is, amennyit Dukai Takách Judit feltár, érdekel. S végre is a nálánál valamivel tehetségesebb és bátrabb Újfalvy Krisztina mellett első figyelmeztető jele annak, hogy a magyar nő is kezdett ébredezni, sejteni kezdte önmagát, a benne rejtőző egyéniséget, s a kifejezés formáit kereste a maga számára. A sejtésből nagyon soká lett tudat; csak a mi nemzedékünk kezdi megérezni a női egyéniség szabad, bátor, nyílt kifejeződését." 1909-ben Vadász Norbert csornai premontrei kanonok Dukai Takách Judit élete és munkái címmel kötetet jelentetett meg róla, válogatott verseiből 1986-ban Sárváron jelent meg kötet.