Újra orosz földben nyugodhat II. Miklós cár nagybátyja

Az állami szintű temetésen Szergej Nariskin, az orosz törvényhozás alsóházi elnöke, illetve Szergej Szobjanyin, Moszva főpolgármestere képviselte az orosz vezetést, de részt vett rajta és beszédet mondott Kirill orosz ortodox pátriárka is. Nariskin azt hangsúlyozta, hogy teljesült a nagyherceg kívánsága, mert szülőföldjén, a "hatalmas és szeretett Oroszországban, katonái közelében talált nyugalmat". A duma elnökének szavai szerint nem lehet eléggé méltatni a nagyherceg katonai és államférfiúi nagyságát, az orosz birodalom szárazföldi és tengeri hadereje főparancsnokának érdemeit.

Ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics Romanov, I. Miklós cár unokája, és a bolsevik forradalom után kivégzett II. Miklós cár nagybátyja 1856-ban született Szentpéterváron, majd 1929-ben hunyt el a dél-franciaországi Antibes városban. Az orosz nagyherceg az első világháború kezdetén (1914-1915-ben) a cári hadsereg főparancsnoka volt, de 1915-ben II. Miklós a Kaukázus alkirályává nevezte ki őt. Kinevezése más esetben nagy megtiszteltetésnek számított volna, de ezúttal azt jelentette, hogy eltávolították az udvarból és a hatalomból, attól tartva, hogy népszerűsége a cár megbuktatásához vezet. 1917-ig a nagyherceg a Kaukázusban tartózkodott, s ennek köszönhetően menekült meg aztán a bolsevikok haragjától.

Ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics Romanov később a Krímbe költözött, visszavonult a politikától, és a Romanov cári család több tagjával, közöttük Marija Fjodorovna anyacárnéval együtt a fekete-tengeri félszigeten vészelte át a bolsevik forradalom első éveit. A nagyhercegék 1919 elején egy angol hadihajón távoztak a Krímből. Előbb az olaszországi Genovában sógornője, Ilona olasz királyné adott menedéket neki és családjának, majd Párizsba költözött és egy szovjetellenes, az orosz polgárháborúban a bolsevikok ellen harcoló fehér tisztekből álló, királyság-párti csoport vezetője lett.

Ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics Romanovnak és feleségének, Anasztázia királyi hercegnőnek, az egykori montenegrói király lányának a hamvait családjuk kérésére hozták vissza Oroszországba és temették el Moszkvában. Három napja katonai tiszteletadás mellett búcsúztatták maradványaikat Franciaországban. Előbb Cannes-ban, majd a párizsi Invalidusok híres épületegyüttesében. Ezt követően szállították a hamvakat Moszvába. A Donszkoj kolostorban zajlott az egyházi búcsúztatás, mielőtt elhelyezték volna a koporsóba zárt hamvakat az első világháborús moszkvai temetőben. A moszkvai újratemetésen a Romanov-dinasztia tagjai is részt vettek.

Oroszországban 2013-ban ünnepelték a Romanov-ház, a második és egyben utolsó orosz uralkodócsalád hatalomra kerülésének 400. évfordulóját. A dinasztia 1917-ig uralkodott. 1998-ban, haláluk nyolcvanadik évfordulóján a szentpétervári Péter-Pál székesegyházban újratemették a bolsevikok által kivégzett II. Miklós cárt és családját. 2000-ben az orosz ortodox egyház mártírokká nyilvánította őket, 2008-ban az orosz legfelsőbb bíróság pedig rehabilitálta a cárt és családját.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?