25 éve rendezték az első szabad parlamenti választásokat

2015. március 25. 11:26

Magyarországon a négy évtizedes pártállami időszak után huszonöt éve, 1990. március 25-én és április 8-án rendezték meg az első szabad, többpárti parlamenti választásokat.

Korábban

A rendszerváltás során, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon 1989. szeptember 18-án megállapodás született a sarkalatos törvénynek számító új választójogi törvényről. Az akkor még viszonylag erős pozíciókkal rendelkező állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) reformer vezetői hittek abban, hogy a demokratikus választási rendszer bevezetése esetén is megmaradhat az MSZMP meghatározó szerepe (akár egy koalíciós kormány keretében), még ha a pártnak korlátlan hatalmáról le is kell mondania.

Az Országgyűlés 1989. október 20-án 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett fogadta el az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt. A jogszabály vegyes választási rendszert írt elő, amelyben 176 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet a területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok, a maradék 58 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dől el. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1989. december 22-én 1990. március 25-ére írta ki a parlamenti választások első fordulóját, a második fordulót pedig április 8-ára. Az Országgyűlés 1990. március 16-i hatállyal mondta ki önmaga feloszlatását.

A jelöltállítás 1990. január 24. és február 23. között történt. A képviselőjelölteknek az induláshoz legalább 750 ajánlószelvényt kellett összegyűjteniük. Február végéig 19 párt állított területi, 12 pedig országos listát. Ez utóbbiak a következők voltak: Agrárszövetség, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Független Kisgazdapárt (FKgP), Hazafias Választási Koalíció, Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), Magyar Demokrata Fórum (MDF), Magyar Néppárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt (MSZP), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Vállalkozók Pártja. A külföldi lapok a választási hadjárat utolsó időszakát rendkívül feszültnek minősítették. Mivel az idő rövid volt ahhoz, hogy a pártok programjuk minden elemét megismertessék, a kampány elsősorban a gazdasági problémák köré összpontosult.

A 43 esztendő utáni első szabad, többpárti választások első fordulóját 1990. március 25-én rendezték meg, a 7 millió 798 ezer választópolgár voksaiért 34 párt és 1623 jelölt (közülük 199 független) versengett. A 65,1 százalékos részvétel mellett lezajlott szavazás eredményeként a 4 százalékos parlamentbe jutási küszöböt a területi listákon hat párt lépte át: az MDF 24,73 százalékot, az SZDSZ 21,39 százalékot, az FKgP 11,73 százalékot, az MSZP 10,89 százalékot, a Fidesz 8,95 százalékot, a KDNP 6,46 százalékot kapott.

A választás öt egyéni választókerületben volt érvényes: az MDF képviseletében induló Debreczeni József, Raffay Ernő és Király Zoltán, illetve Németh Miklós és Deme Zoltán független jelöltek jutottak mandátumhoz a szavazatok több mint 50 százalékával. Az első forduló öt választókerületben volt érvénytelen, mert itt a választópolgárok több mint fele nem szavazott.

Az április 8-i második fordulót 171 egyéni választókerületben rendezték meg, a szavazólapokon 496 képviselőjelölt neve szerepelt. Ezúttal azok indulhattak, akik az első fordulóban megkapták az érvényes szavazatok legalább 15 százalékát, illetve az első fordulóban legtöbb szavazatot elért három jelölt kelhetett versenyre. A részvételi arány az első fordulónál kisebb, 45,54 százalékos volt.

A Magyar Demokrata Fórum a második fordulóban egyértelmű győzelmet aratott, képviselői 111 (az első fordulóval együtt 114) egyéni kerületben kaptak mandátumot. Az SZDSZ 35, az FKgP 11, a KDNP 3, az MSZP, a Fidesz és az Agrárszövetség 1-1, a független és a közös jelöltek 4-4 egyéni helyhez jutottak. A második fordulóban dőlt el az is, hogy az országos listákról hány mandátumot szereznek a pártok. Az egyéni választókerületekben, illetve a területi listákon mandátumot nem eredményező, úgynevezett töredékszavazatok a pártok országos listáin összegeződtek, és ennek alapján juthattak be e listákról a jelölő pártok színeiben további képviselők a törvényhozásba. A mandátumok végső megoszlása a következő volt: MDF 164, SZDSZ 92, FKgP 44, MSZP 34, Fidesz 21, KDNP 21, Agrárszövetség 1, Fidesz-SZDSZ 2, Fidesz-KDNP-SZDSZ 1, Agrárszövetség - Szövetség a Faluért, a Vidékért 1, 5 képviselő pedig függetlenként jutott mandátumhoz.

A választás mindkét fordulóját élénk nemzetközi érdeklődés kísérte. A hírügynökségek jelentései simának, olajozottnak minősítették a szavazás lefolyását, legmeglepőbbnek azt nevezték, hogy a kommunista rendszert felszámoló és ezzel a választást egyáltalán lehetővé tevő reformszocialistáknak nem jutott különösebb szerep. Az Európa Tanács megfigyelői elégedetten nyilatkoztak a választásokról és az esemény fontosságának tudatában lévő szavazók fegyelmezettségéről.

Az új Országgyűlés 1990. május 2-án alakult meg: 386 helyéből az MDF-frakció 165, az SZDSZ-frakció 94, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja 44, az MSZP-frakció 33, a Fidesz-frakció 22, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja 21, a függetlenek 7 mandátummal részesedtek. 1990. május 23-án Antall Józsefnek, az MDF elnökének a vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott tárcákat.