A Conducator bukása

2014. december 23. 13:59 Csernus Szilveszter

Míg 1989 végére szerte Közép-Kelet-Európában megdőlt, vagy a bukáshoz közel állt a régi rendszer, addig Ceauşescut a szokásos rigmusok és pártformalitások közepette választotta újra nagy többséggel a Román Munkáspárt novemberi kongresszusa. A Conducator a szocializmus korszakának végét jelző forradalmi változások idején is hitt benne, hogy rendszere megdönthetetlen - magán a kongresszuson is egy 2010-ig előirányzott iparfejlesztési tervet jelentett be. Alább megtudhatjuk, hogy mindezek ellenére hogyan dőlt meg kevesebb mint két hét alatt a hírhedt rezsim.

Korábban

Neosztálinizmus Gorbacsov alatt

A Conducator által működtetett rendszert nem véletlenül nevezték a korszakban a sztálinizmus utolsó európai szigetének: az 1980-as években csak Romániában tartották fenn a rendszert a kemény diktatúra eszközeivel. Ceauşescu emellett különutas politikát folytatott, még a Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár leváltása okozta átmeneti válságot kihasználva 1964-ben deklarálta a Román Munkáspárt függetlenségét Moszkvától. Ráadásul a következő évben a kommunista párt főtitkári székébe kerülő Ceauşescu igyekezett jó színben feltűnni a nyugati hatalmak előtt, ennek egyik eklatáns példája 1978-as angliai látogatása és Románia 1984-es nyári olimpiai részvétele volt.

Hozzá kell tenni, hogy keleti szomszédunk könnyebben folytathatott önálló külpolitikát: 1958 óta nem volt szovjet katonai megszállás alatt. A Conducator a belpolitikában emellett teljes egyeduralomra tört nejével, Elena Ceauşescuval; a vezetés szultánokéra hajazó pazarlását, az erőltetett iparosítás és városba költöztetés eredményét azonban az ország lakosai megsínylették, elterjedt szlogen lett a foarne-friga-frica (éhezés-fázás-félelem). A diktátor hírhedt titkosrendőrsége, a Securitate embertelen módszereivel a Ceauşescu-korszak szimbólumává vált.

A nyolcvanas évek végére a rendszer legnagyobb hiányosságának rugalmatlansága bizonyult. A kommunista rezsim cseppet sem volt hajlandó a változásokra annak ellenére, hogy Mihail Gorbacsov 1987-es bukaresti látogatásakor reformokra sarkallta a román vezetőt. 1989-re a helyzet világos volt: a merev, hajthatatlan rezsim nem fog magától megenyhülni, megváltoztatását csak erőszakkal lehet elérni.

következő oldal 1 / 6