Véletlenek sorozata okozta a szarajevói merényletet

„A tettesek elfogva"

„A trónörökös pár ellen bomba és revolvermerényletet követtett (sic!) el Nedelko Caprinovics nyomdász és Gavo Princip diák" - jelentette express táviratában Kádár detektív 1914. június 28-án Szarajevóból, tudatva, hogy „revolvermerényletben mindkettő meghalt", s így zárva sorait: „tettesek elfogva." A magyar nyomozónak a belügyminisztérium „3 c" alosztálya számára küldött távirata röviddel az események után, a helyszínről adott hírt a tragédiáról, és arra is utal, hogy aznap Szarajevóban két merényletkísérlet zajlott, és az első nem járt sikerrel: „a bombamerénylet fenségekben kárt nem tett".

Kevesen tudják, hogy a trónörökös végzetes kimenetelű szarajevói látogatására több magyar detektívet is a helyszínre küldtek. Pedig ebben nincs semmi rendkívüli, figyelembe véve, hogy az 1878-ban okkupált (katonailag megszállt), majd 1908-ban annektált (birodalomhoz csatolt) Bosznia-Hercegovinát a dualista állam közös tartományává nyilvánították, közös igazgatás alá helyezve, s a polgári kormányzást a közös pénzügyminiszterre bízva.

A távirat feladója, „Kádár detektív" személyével kapcsolatban nincs közelebbi információnk. Viszont egy másik magyar nyomozó, Kritzler Lajos az események után két évtizeddel, 1934-ben interjút adott a Pesti Naplónak, amelyben beszámolt mindarról, amit Szarajevóban azokban a napokban látott és tapasztalt. Elmondta, hogy az útvonal azon szakaszának a biztosításában vett részt június 28-án, ahol a sikertelen „bombamerénylet" zajlott, illetve azt is, hogy a merényletek után a magyar detektívek fontos szerepet kaptak a nyomozásban, amelyről szinte óránként küldtek jelentéseket Budapestre Krecsányi Kálmán detektívfőnöknek. A levéltári forrásunkban szereplő „Kádár detektív" viszont nem a detektívfőnöknek küldte a táviratát, hanem a minisztérium III/c alosztálya részére, amely akkoriban a belügyminisztérium Országház utca 30. szám alatti épületében, a III. (Városi) főosztály városfejlesztési alosztályaként működött, s feladatkörébe tartozott a városok helyszíni tanulmányozása.

Nem tudjuk, mi volt Kádár detektív pontos feladata Szarajevóban, de azt biztosan megtapasztalta, hogy Bosznia-Hercegovina szerb lakosságának egy része idegen megszállóként tekint a Monarchiára. A tartomány 1908. évi annexióját Szerbia hevesen ellenezte, és ezt követően megnőtt a politikai feszültség. Az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt tartományban 1910-ben választásokat tartottak, és a tartománygyűlés megnyitását követően olyan incidensre került sor, ami felborzolta a kedélyeket: Bogdan Zerajić szerb diák öt lövést adott le Varesanin tábornokra, a tartomány katonai kormányzójára, majd a sikertelen merénylet után, elfogása közben a hatodik golyóval saját életét oltotta ki.

A tartománygyűlés felszínre hozta a lakosság megosztottságát, és nyilvánvaló tette a politikai széthúzásból fakadó politikai veszélyeket. Míg a muszlim hitű bosnyákok megelégedtek azzal, hogy a nagyobb autonómiát tűzték zászlajukra, a szerb képviselők között a Monarchiától való függetlenedés és a Szerbiához való csatlakozás számított népszerű tervnek, a horvátok ezzel szemben a Horvátországgal való egyesülést pártolták, ami a Monarchia keretében elvileg megoldható elképzelésnek számított. Egyre nagyobb ismertségre tett szert a radikális szerb fiatalok körében népszerű Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) nevű szervezet, amely Bosznia felszabadítását és Szerbiával való egyesítését hirdette, és Monarchia-ellenes tüntetéseket szervezett. A tagsága körében Zerajić példáját sokan követendőnek tartották.

Az okkupáció óta sokat fejlődött Szarajevó, ahol a lakosság nagyobb fele a békésnek tartott muszlim hitű bosnyákokhoz tartozott, és az volt az elterjedt vélemény, hogy a feszültséget egy hangos, Belgrádból tüzelt szerb kisebbség okozza. A városban nagy várakozás előzte meg Ferenc Ferdinánd fogadását, aki a szarajevói és a raguzai hadtestek közös hadgyakorlatára érkezett, amit Szarajevó közelében tartottak. A trónörököst Bosznia-Hercegovina 1911-ben kinevezett új katonai kormányzója, Potiorek táborszernagy hívta meg, aki a látogatást a kedélyek megnyugtatása és a Monarchia presztízsének megerősítése szempontjából is fontosnak tartotta, de azt saját tekintélye növelésére kívánta felhasználni. Az invitálás elfogadása logikus lépés volt politikai szempontból, hiszen immár négy éve, Ferenc József 1910. évi látogatása óta nem járt prominens Habsburg-Lotharingiai személy a tartományban, ráadásul a trónörökös volt a hadsereg főparancsnoka, ami a hadgyakorlat megtekintését is indokolta.

1. „A tettesek elfogva"
2. Az elővigyázatlan trónörökös
3. Végzetes mulasztás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták