Forradalmak, amelyek összekötnek

Mi adta az ötletet ahhoz, hogy az 1956-os, az 1968-as, az 1980-81-es és 1989-es események köré nemzetközi filmfesztivált szervezzenek?

Nagy Ernő: Két éve készítettünk közösen egy filmet a lengyel Szolidaritás Mozgalom megalakulásának 30. évfordulója alkalmából „Így kiáltok én, lengyel föld fia..." címmel, s ekkor olyan emberekkel ismerkedtünk meg, akik folyamatosan kereszthivatkozásokat tettek. Bogdan Borusewicz (a lengyel felsőház elnöke - a szerk.) konkrétan hivatkozik ’56-ra, vagy Engelmayer Ákos mint magyar Szolidaritás-tag szólal meg a filmben. Ez indított el egy olyan gondolkodást, hogy nézzük meg, milyen párhuzamosságok vannak a különböző szinteken a régióbeli országok történelmében.

Azt kerestük, hogy a különböző események milyen reakciókat váltottak ki Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. De említhetném például Pákh Tibort is, aki 1980-ban elment Lengyelországba, hogy éhségsztrájkoljon a Szolidaritás mellett, ami egy nagyon érdekes, egyfajta belső forradalom volt. Úgy vélem ugyanis, hogy a forradalmak nemcsak nemzetek között zajlottak, hanem a személyekben is, személyes forradalmak voltak.

Mitrovits Miklós: Arra gondoltunk Ernővel, hogy szedjük össze azokat a filmeket, amelyeket a visegrádi államok készítettek saját történelmükről, majd rakjuk egymás mellé őket. Legyen ez az alap, aztán később lehet készíteni közös filmeket, írni közös tankönyveket – persze vannak erre kísérleteket, nem azt mondjuk, hogy mi találtuk fel a spanyolviaszt, bár ilyen tematikus filmfesztivál nem nagyon volt eddig; ezt partnereink is megerősítették.

A projektnek fontos célja volt, erről szólt egyébként a visegrádi pályázatunk is: ismerjük meg egymás történelmét. Mi ugyanis nagyon büszkék vagyunk, hogy 1956-ban a demokráciáért harcoltunk, de ezt a csatát a csehek, a szlovákok és a lengyelek is megvívták, csak erről nem tudunk. Folyamatosan azt halljuk az Európai Unióban, hogy építsük a polgári öntudatot, ami azonban a másik történelmének, harcának ismerete nélkül nem megy. Ez egy jó alap lehet, ezért hoztunk létre egy honlapot, a célcsoport pedig a fiatalság lett. Az a benyomásunk ugyanis, hogy az ilyen filmekre csak azok mennek el, akik átélték az eseményeket.

Mint írják, céljuk "az európai polgárság és a demokrácia" népszerűsítése. Tényleg akkora baj van ezzel a fiatalok esetében?

M.M: Véleményem szerint igen. Most voltam Krakkóban egy nemzetközi konferencián, ahol ez is szóba került. Óriási az ismerethiány. Egy adott nemzeten belül általában arról beszélünk, hogy nem ismerjük a saját történelmünket. Ez hatalmas probléma, de az is, hogy a másikéval sem vagyunk tisztában - persze ami a társadalmi szintet illeti. Itt élünk egy régióban, közösek az érdekeink és a céljaink, miközben azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk, kivel akarunk összefogni. Ez például Skandináviában elképzelhetetlen, ott közös történelem van. Hangsúlyozom: itt is, hiszen egyes népek ezer évig közös birodalmakban éltek.

Részlet az Eötvenhat (2005) című filmből

A lengyelekkel mi, magyarok közös szabadságharcokat vívtunk, közös kereskedelem folyt, a lengyel nemesek – olvashatjuk a lengyel regényekben – ismerték és szerették a magyar borokat. Úgy vélem, nemcsak nemzettudatot, hanem regionális, sőt európai tudatot is kell építenünk, de ezt csak jó alapokra szabad. Az ismerethiányból ugyanis nemcsak egymás meg nem értése, hanem ellenségeskedés is fakad. A film pedig nagyon jó eszköz erre, hiszen a tudományos eredmények csak évtizedek alatt szivárognak le az oktatásba, a mozgókép viszont azonnali, átélhető élményt ad a diákoknak.

A közös kapcsolódási pontokon túl természetesen az egymás közötti konfliktusok mellett sem mehetünk el szó nélkül. Mennyire jelennek meg a vitás kérdések a fesztiválon, például Bős-Nagymaros, vagy éppen 1968?

M.M: Tematizálni akartuk a fesztivált, hogy legyen egy vezérfonala; leegyszerűsítve forradalmaknak nevezzük ezeket az eseményeket. Nem egy szakmai fórumot kívántunk létrehozni, hanem egy olyan tematikát megalkotni, ami könnyen befogadható. Persze vannak olyan filmek is, amelyek nem kötődnek szorosan a felsorolt évszámokhoz. Például lesz egy a Charta 77-ről készült film is, vagy a csehszlovák normalizációs időszakról egy alkotás, ami kicsit ki is lóg a sorból. Inkább azokra szerettünk volna koncentrálni, ami összeköt minket, bár lehet, hogy kapunk emiatt kritikát is.

Hozzátenném, hogy nem kell különösebben konfliktusos filmeket bemutatnunk, ha vitát akarunk generálni, elég például egy 56-os filmet bemutatni a cseheknek. A csehszlovák kommunista párt vezetése ugyanis az elsőként ajánlotta fel támogatását a szovjeteknek, majd a kiépülő Kádár-kormánynak, amelyet tanácsokkal látott el, hogy miként kell elbánnia az ún. ellenforradalmárokkal. De ott van 1968 is, amikor Lengyelország és Magyarország is Csehszlovákia ellen fordult. Persze megint más a politikai vezetés és a társadalom is. Van amúgy személyes tapasztalatunk is: amikor Dunaújvárosban levetítettük a Szolidaritás-filmet, azt láttuk, hogy milyen ellenségesen viszonyulnak még ma is az emberek a mozgalomhoz a Kádár-kori propaganda miatt.

Mit kell tudni az alkotásokról, mely filmeket érdemes külön kiemelni?

N.E: A személyes kedvencem a Nem voltunk hősök, Pawel Laczkowski rendezésében, amit a Wajda Stúdió küldött. A film négy női Szolidaritás-tagról szól, ennek előzetese már fenn van a honlapon. Vagy az Anno – A husáki csend. Ebben például azt érdemes megfigyelni, hogy mi történik a nagy kataklizmák után. A filmek közös jellemzője a nagy utazás. Nem szabad számon kérni a történészi pontosságot egy filmen, amely egy bizonyos szabadságfokot hordoz magán. Itt a rendező irányít, nem az élet.

M.M: Szintén kiemelném a Nem voltunk hősök című filmet, hiszen ez a sokak számára ismeretlen történet négy olyan nőről van szó, aki nélkül nem lett volna Szolidaritás. Érdekes az 56-os blokk is. Mivel magyar projektről van szó, három film is a magyar forradalmi eseményekről szól. A pénteki első nap ráadásul egy fotókiállítással van összekötve, Balogh Miklós soha nem látott 56-os fotóit tekinthetik meg az érdeklődők. Szintén jók a cseh filmek, érdemes lesz odafigyelni rájuk. A rendszerváltásról szóló alkotásokat nézve elmondhatjuk, hogy a csehszlovák események lesznek túlsúlyban, mivel nagyon kevesen ismerik az itteni eseményeket, például hogy mi történt 1988-89-ben Pozsonyban, ellentétben a bársonyos forradalommal, amely jól dokumentált.

A prágai tavasz (1968)

NE: Megemlíteném még a 2005-ös Eötvanhat című filmet is, amely az ELTE Bölcsészettudományi Karának történetét dolgozta fel. Érdekes volt megnézni, hogy - bár "hivatalos" történész szakértő nem szerepel a filmben - a megszólított történészek oral history helyzetben hogyan emlékeznek vissza az átélt eseményekre.

M.M: A filmek kiválasztása nagy zsákbamacska volt. Hagyatkoznunk kellett az internetes kritikákra és partnereink véleményére, de úgy tűnik, hogy minden országból nívós rendezők nívós filmjeit sikerült megszereznünk. Kár, hogy Magyarországon egyébként nincs állami dokumentumfilm-gyártás, nincs olyan állami finanszírozású intézmény, amely megrendelésre dolgozna. Ellentétben például Szlovákiával, ahol állami büdzséből a Nemzeti Emlékezet Intézeten keresztül gyártják a filmeket. Egészen más, ha egy film felülről "érkezik", itthon például sokkal jobban hagyatkoznak a rendezők saját intuícióikra.

N.E: Igen, a Magyar Történelmi Film Alapítvány sajnos megszűnt. Korábban éves szinten meghatározott büdzséből meghatározott számú film keletkezett. Ez azt jelenti, hogy éveken keresztül finanszíroztunk valamit, aminek nem létezik megfelelő utóhasznosítása. Amikor odamentünk a rendezőkhöz, hogy szeretnénk felhasználni a filmjét, egyből megörültek. Megjegyezném, hogy a film csak akkor él, ha vetítik, s az emberek nézik. Nagyon fontos ezentúl a közösségi terek megfelelő használata is. Érdemes megnézni, hogy az a nemzedék, amelyik ezt ab ovo kapja, mit fog ebből kihozni.

M.M: Nagy harc folyik, mert a történelmi témájú honlapok, blogok nagy aránya a nemzeti radikálisokhoz kötődik. Ez nemcsak Magyarországra, hanem Kelet-Európa egészére jellemző. Azok az obskúrus történészek, akik kiszorultak az akadémiai körökből, rátelepedtek az internetre. Aki pedig feltéved a világhálóra, ezerszer nagyobb eséllyel akad rá olyan oldalra, ahol a történelmet nagyon egyoldalúan adják elő, s miután az illető elolvasta az adott cikket, úgy gondolja, hogy már ismeri a történelmet. Persze mi nem azt mondjuk, hogy egy honlappal megváltjuk a világot, de legalább eggyel több tárgyilagos oldal indul.

Lesz a projektnek folytatása? Tervezik-e esetleg, hogy a filmcsomagot akár oktatási célokra is felhasználják?

N.E: Kifejezetten cél, hogy ebbe az irányba menjünk. Élményszerűvé kell tennünk, minden erőnkkel ezen dolgozunk, ráadásul minden lehetőségünk adott. Az, hogy a honlapon megjelenjen egy ötperces rész az adott filmből, ezt az élményszerűséget teszi lehetővé, hiszen különben is csak ennyi marad meg egy filmből a néző számára – vagy még ennyi sem, mondjuk csak egy kép. Ez a mi felelősségünk, öt perce szerintem mindenkinek van. Az már a következő lépés, hogy valaki eljön a fesztiválra és hagyja magát utaztatni.

További részletek a Parevo oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"