Újabb Sivatagi Vihar fenyeget

2003. január 16. 10:04

Törökországot védő rakéták telepítése, a Nato tagállamok légtereinek átengedése, katonai támaszpontjaik, kikötőik és üzemanyagtöltő létesítényeik igénybe vétele. Most, hogy egy Irak elleni háború esetére az Egyesült Államok közvetett katonai támogatást kért a fenti területeken a szövetséges NATO-tagállamoktól, ideje felidézni a 12 évvel ezelőtti Öböl-háborús szereplést.

727 olajkút lángokban

1991. január 17-én amerikai idő szerint este 7 órakor, helyi idő szerint hajnali 3 órakor a Perzsa-öbölnél állomásozó amerikai vezetésű nemzetközi csapatok megkezdték a támadást iraki és kuvaiti célpontok ellen. Irak 545 ezer fős hadseregével 26 ország 690 ezer katonája állt szemben, köztük több mint 425 ezer amerikai.

Irak 1990 augusztus 2-án szállta meg Kuvaitot. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa 1990. november 29-én ultimátumban szólította fel Szaddam Husszeint, hogy 1991 január 15-ig vonja vissza csapatait.

George Bush pár órával a támadás megindulása után a médiában is bejelentette a légitámadást. Ez volt az első háború, melyet a világ élőben láthatott a CNN segítségével. Az öt hétig tartó légitámadások után megkezdődő szárazföldi offenzíva 100 óra alatt eldöntötte a háború kimenetelét. Kuvaitban és Irakban február 28-ra végleg befejeződtek a hadi cselekmények és Irak elfogadta az ENSZ határozatait.

A kegyetlen körülmények között összesen 100-120 ezer iraki és 343 szövetséges katona valamint 5-15 ezer iraki és 2-5 ezer kuvaiti civil vesztette életét.
Az ideggáz elleni tucatnyi injekció hatására az amerikai, angol és utóbb a francia katonáknál is jelentkező állandó kimerültség, fejfájás, memóriazavar, végtagfájdalmak, rendkívüli abnormalitásokkal születő utódok összefoglaló neve „Öböl háborús szindróma” lett.
A háború addig elképzelhetetlen környezeti károkat is okozott: Kuvaitban 727 olajkút állt lángokban és 500 millió liter olaj folyt a tengerbe, visszafordíthatatlan károkat okozva Szaúd-Arábia tengervíz sótalanító berendezéseiben és ivóvíz készletében.