2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből
Weyer Balázs

Az eltorzított Bibó

1989 márciusában az utolsó állampárti Országgyűlés megkezdte az új, demokratikusnak szánt alkotmány előkészítésének vitáját. Expozéjában Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter – akit a vitában Kulcsár elvtársként címeztek a képviselők – három gondolkodót idézett: Marx-ot, Eötvös Józsefet és Bibó Istvánt. Ez volt az első alkalom, hogy Bibó neve hivatkozási pontként elhangzott az Országgyűlésben, a szövegkörnyezet pedig szimbolikus: egyrészt a Bibó azonnal előkerült a közjogi átmenet startpisztolyának (még óvatos) eldördülésekor, másrészt világnézetileg heterogén hivatkozások között kapott helyet.

Bár a Bibó-idézettség mennyiségileg nem ér fel Széchenyi, Kossuth vagy Deák Ferenc említéseinek számával, a XX. századi gondolkodók közül senkit sem idéztek szívesebben az első szabadon választott Országgyűlés ülésein. Bibó István abban is különleges, hogy az 1990 óta az Országgyűlésbe jutott minden egyes párt hivatkozott már rá, ebből következően olykor egymásnak ellentmondó érvek támogatására is bevetették.

Bibó kétségkívül a rendszerváltó Országgyűlés egyik ikonja volt, a legtöbbször abban a ciklusban emlegették, de később is minden évben – ünnepi alkalmakkor szinte mindig – előkerült, említései azonban a nagyobb közjogi átalakítási kísérletek időszakaiban szaporodtak meg. Bár azon kevesek közé tartozik, akit világnézettől függetlenül minden párt sokszor idézett, megfigyelhető, hogy mindenki gyakrabban emlegeti őt amikor ellenzéki pozícióból érvel. Az 1990-94-es, majd a megfordult szerepekkel működő 1994-98-as parlamenti ciklusban is mintegy háromszor annyi alkalommal említették Bibó Istvánt ellenzéki képviselők, mint kormánypártiak.

Bibó István neve legtöbbször nem konkrét hivatkozással, csak egyfajta demokratikus pecsétként, rendszerváltó varázsigeként hangzott el a beszédekben egy utalás a „bibói gondolat”-ra, Bibó István „örökségére”, vagy éppen „szellemiségére”. Nagyívű és eredeti gondolatai kontextus nélkül puffogtatott szlogenekké merevedtek a parlamenti beszédekben mint például a „zsákutcás magyar történelem”, „a politikában hazudni nem lehet” vagy a „szabadság kis körei” szókapcsolatok.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. ősz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár