Nemi erőszak és a holokauszt

2011. június 30. 15:46

Egy 2010-ben kiadott könyvnek köszönhetően fokozatosan nyilvánossá válnak a holokauszt eddig még ismeretlen történetei a megerőszakolt áldozatokról, olyan nőkről, akik az átélt szörnyűségek hatására és az erőszaktevés lelki következményeiből adódóan ritkán beszéltek erről, mert szégyellték mindazt, ami velük történt.

Korábban

A holokauszt és a nemi erőszak témája egy 2010-ben megjelent könyvnek (Sexual Violence against Jewish Women during the Holocaust) "köszönhetően" került az érdeklődés középpontjába. Az interdiszciplináris antológia számos területet érint: kényszerprostitúció, sterilizáció, pszichológiai traumák és nemi-identitásbeli problémák, valamint az erőszak megjelenítése a művészetben. A nemi erőszak és shoah kapcsolatát először vizsgáló kötet szerkesztője Sonia Hedgepeth és Rochelle Saidel. Hedgepeth a Közép-Tenessee Állami Egyetemen oktat idegen nyelveket és irodalmat, míg Saidel a New York-i Remember the Woman Istitute alapítója, valamint igazgatója politológusként és íróként dolgozik.

A holokauszt során bekövetkezett erőszaktevések nem tartoznak a holokauszt-kutatás kanonizált részei közé. Mikor a Jad Vasem egyik továbbképzésén Saidel említést tett a nemi erőszakról a koncentrációs táborokban, az írónő visszaemlékezése szerint az egyik vezető holokauszt-kutató a következőt válaszolta: "Ezt nem mondhatja. Hol vannak a bizonyítékok?"

Egyre több olyan visszaemlékezés válik nyilvánossá, amely kitér a szexuális erőszakra, például a Dél-Kaliforniai Egyetemhez tartozó Shoah Foundation Institute for Visual History and Education 52 ezer - holokauszthoz kapcsolódó visszaemlékezéseket megörökítő - felvételt tárol. Ezek közül 1700 említ szexuális támadást, zaklatást, molesztálást és nemi erőszakot.

Crispin Brooks, az intézmény kurátora ugyan nem tudja pontosan megmondani, hogy pontosan hány esetben említik konkrétan az erőszaktevést az interjúalanyok, de fel tud állítani statisztikát a szexuális támadásokról. Ezek Brooks adatai szerint többek között a következő helyszíneken és esetekben történtek meg: 265 alkalommal a táborban, 21 esetben a deportálások folyamán, 272 alkalommal a gettóban, 12 esetben az erőltetett menetelések alatt, 33 alkalommal a bujdosás folyamán, és hét esetben a menekült táborokban történt szexuális támadás. 512 esetben a tábort felszabadítók (gyakran szovjetek), míg 39 esetben a menekülők segítői voltak az erőszakoskodók.

A nemi erőszak témájának kutatását sokan, többféle okból kifolyólag vitatják. Egyesek szerint a szexuális támadás nem volt igazi probléma, mert a Harmadik Birodalom törvényei tiltották a szexuális érintkezést a zsidók és a németek között, míg mások nem tekintik a visszaemlékezéseket hiteles történelmi forrásnak, ráadásul többen helytelennek tartják a holokauszt nemi alapon történő vizsgálatát.

Más típusú aggályok is megjelentek, például Lenore Weitzman szerint a Hedgepeth és Saidel által szerkesztett mű tévesen azt a benyomást kelti, hogy az erőszak általános gyakorlat volt. Weitzmann, az 1998-ban kiadott úttörő könyv, a Women in the Holocaust társszerzőjének becslései szerint a zsidó nők egy százalékának töredékén követtek el erőszakot. Az írónő szerint ezenfelül a 2010-es munka oktalanul stigmatizálhatja a szörnyű eseményeket túlélő női áldozatokat.