A dicső múltat ünneplik Mongóliában

2011. május 5. 08:27 Obrusánszky Borbála

A mongolok idén tudományos konferenciákkal, kulturális rendezvényekkel és látványos harci játékokkal emlékeznek modern kori függetlenségük kivívásának 100. évfordulójára. Külön érdekesség azonban, hogy most tartják az ősüknek tartott hun birodalom megalapításának 2200. évfordulóját is.

Korábban

Mongólia köztársasági elnöke, Cahia Elbegdordzs védnöksége alatt augusztus 26-27. között kerül megrendezésre "A hun elődökkel büszkélkedő népek békés játéka" címet viselő ünnepség Ulánbátorban, melyre harminchárom állam, köztük hazánk képviselőit is meghívták. A rendezvénnyel egy időben megrendezett kiállításon - régészek, történészek bevonásával - szeretnék bemutatni a hunok és utódnépeik művészetét, kultúráját és sportját. A Mongol Tudományos Akadémia egy nemzetközi tudományos konferenciát is szervez, ahová a világon elismert hun kutatókat hívják meg, és ahol a résztvevők beszámolhatnak jelenlegi kutatási eredményeikről. A szervezők azt remélik, hogy a hun birodalomról és annak világtörténeti jelentőségéről egyre egységesebb kép alakul ki a tudományos életben.

Az ókori kínai krónikák feljegyzése szerint a Kínához tartozó Belső-Mongólia Autonóm Tartomány volt az első hun birodalom központja, de a főkirályok, a sanjük uralma északon egészen a Bajkál-tóig terjedt ki. A mongol régészek számos hun várost (csak Mongólia területén eddig tizenkettőt) azonosítottak be, valamint pompás királyi sírokat tártak fel az elmúlt években, a Góbitól egészen az Altaj-hegységig. A szenzációs és világsajtót is bejárt leletek azt bizonyítják, hogy a mongolok őseinek tartott lovas nép fejlett, különleges műveltséget hozott létre a szteppéken.

Így az ezzel az ókori néppel foglalkozó régészek, antropológusok, de történészek, sőt a nyelvészek is nagyon sok új adattal gyarapították a kutatást. Talán a legfontosabb eredményt a történészek hozták, akik az elmúlt évtizedekben teljesen átalakították a hun kronológiát és ezen ősi lovas nép beolvadását az eurázsiai sztyeppe népei közé Belső-Mongóliában, Közép-Ázsiában, de a Kaukázusban is elég későre, a 7-8. századra datálják. Mongóliában az 5. század elejéig állt fent az északi hunok állama, amikor is egy rokon nép, a zsuanzsuan kerekedett feléjük.

A másik évforduló is kiemelten fontos: száz éve, 1911-ben a mongol népek történetében új fejezet kezdődött, hiszen megszabadultak a mandzsu birodalomtól. A déli és keleti mongol kánságok a 17. század folyamán sorra a keleten, Mandzsúriában megerősödő új hatalom vezetőjét, a mandzsu kagánt választották maguk felé, így az ország nagy része békés úton, választással került az új nagyhatalom kötelékébe. Egyedül a nyugaton, az Altaj-hegység közelében élő ojrátokat kellett fegyveresen legyőzni, hogy ők is a birodalom keretei közé kerüljenek.

A 20. század legelején a mongol egyházi vezetés, valamint a mongol nemesek ki akartak szakadni a birodalomból, ezért külső támogatás után néztek, de északi szomszédjuk, az orosz cári udvar nem támogatta törekvéseiket. 1911-ben aztán mégis sikerült függetlenedniük, mert októberben kitört a kínai forradalom, mely eltörölte a mandzsu eredetű Csing-dinasztia 267 éves uralmát. A vucsangi felkeléssel indult megmozdulások hatására a kiskorú Pu Ji császár 1911. november 26-án lemondott a trónról és a birodalomból alkotmányos monarchia létesült. 1911. december 23-án Urgában (Ulánbátor régi, oroszosított neve) kikiáltották Mongólia függetlenségét és a buddhista egyházfőt, a Bogdo Gegent megválasztották Mongólia kánjává. Ezzel Mongólia északi részének, a mai köztársaságnak, igaz, hatalmas területi veszteséggel, de sikerült kiválnia a mandzsukat felváltó kínaiak kötelékéből.