Aquincumi állatsorsokról a Kutatók éjszakáján

2010. szeptember 23. 17:06 MTI

Az aquincumi állatsorsokról, a helytartói palota újrafelfedezéséről, valamint egy római padlómozaik helyreállításával kapcsolatos dilemmákról esik szó pénteken a Kutatók éjszakáján az Aquincumi Múzeumban.

Korábban

Alice M. Choyke archeozoológus előadásában arról beszél majd, hogy az állati csontok segítségével megismerhető, hogy hogyan nézett ki a település közvetlen környezete, más csontok a különböző tradicionális ételekre és kézműves mesterségekre világítanak rá, megint más állati maradványok szövegekkel és képekkel együtt a helyi vallásról és mágikus szokásokról vallanak.

Az Aquincumban előkerült egzotikus állatoktól származó csontleletek, mint például a tevék maradványai, tükrözik a Római Birodalom természeti kiterjedését. Mindezen aspektusok Aquincumban komoly változásokon mentek át, mivel a maga a társadalom megváltozott a római fennhatóság 400 éve alatt.

Havas Zoltán régész az aquincumi helytartói palota újrafelfedezését ismerteti. 1951 és 1956 között egy közvetlen szovjet irányítás alatt álló hadiüzem területén, az óbudai Hajógyári-szigeten jelentős feltárásokra került sor: egy csaknem tízezer négyzetméteren elterülő nagyszabású és gazdag palotaépület bontakozott ki, melyben Pannonia Inferior tartomány római helytartójának palotáját ismerhették fel a kutatók. A lelőhely hamar nemzetközi hírnévre tett szert, az innen származó mozaikpadlók és más leletek állandó elemeivé váltak az Aquincumi Múzeum kiállításainak.

Az eredmények ellenére a lelőhely monografikus feldolgozása sosem történt meg, a dokumentáció részletein több adattár osztozott. Az előzetes közlésként publikált elméletek és tények évtizedes, máig lezáratlan tudományos vitát generáltak. Az 1990-es években újabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy a palota egy nagyobb, héthektáros épületegyüttes része, mely még jobbára feltáratlan. Havas Zoltán 2005-ben a palotakomplexum feltárásából származó, jobbára katonai alakulatok bélyegét magán hordó téglák vizsgálatával kapcsolódott be a lelőhely kutatásába. Havas a klasszikus tereprégészeti kérdésekre 60 év távlatából számítógép előtt ülve kereste a válaszokat, igyekezve szóra bírni a több száz oldalnyi ásatási naplót, csaknem ezer fényképfelvételt, ásatási rajzot.

Balázs Miklós Ernő Podmaniczky-díjas mozaikművész egy római padlómozaik helyreállításának dilemmáiról beszél, amelyekkel restaurátori, műemlék-felújítási munkái során újra és újra szembesülnie kell. Miközben minden szakterület a maga szempontjai szerint vizsgálja a jelenségeket, hiteles, átfogó kép csakis termékeny eszmecseréjük révén alakulhat ki, a mai tudományos intézményrendszer és a hierarchikus tagozódás azonban akadályokat gördít ez elé. A mozaikművész célja, hogy szintézisteremtő szakmaközi párbeszédet kezdeményezzen a hivatal, a múzeum, a régész, a művészettörténész, a restaurátor és az alkotó kézműves-művész között. Ennek jegyében bemutatja a restaurátori munka sajátos szempontjait, s feltárja a mozaikos műhely minden titkát, igyekezvén valódi képet festeni a szakmáról.

Ezer kutató várja az érdeklődőket 23 város 44 intézményének nyolcszáznál több eseményén pénteken a Kutatók éjszakáján. Az Európai Bizottság támogatásával megvalósuló egésznapos, fesztiváljellegű esemény célja a tudomány, a tudományos eredmények és a kutatói pálya népszerűsítése. A Tempus Közalapítvány ötödik alkalommal rendezi meg a nagyszabású programot, amelynek idén a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány is a társszervezője.