Gáz van

Titkos történet

1934 és 1936 között a KGB (akkori nevén NKVD) vezetője, Genrikh Jagoda vegyész, egy szigorúan titkos szereket és mérgeket kutató laboratóriumot hozott létre, mely Kamera névre hallgatott. 1938-as hűtlenségi perében Jagodát azzal vádolták meg, hogy megmérgezte elődjét, Menzsinszkijt, Maxim Gorkij írót és V.V. Kujbisevet, az állami tervtanács elnökét. Kivételesen a vád igaz volt, csak ez nem Jagoda magánakciója, hanem a Kamera feladata volt. A sztálini terror időszaka alatt természetes halállal elhunytak egy része is a Kamera tevékenységének lett áldozata: a hidrociános sav miatti bőrszín elváltozás minden esetben árulkodó jelként szerepelt a halotti jelentésben.

A hidegháború időszakában a Kamera a KGB segédcsapataként számos, "a nyugati reakció" ellen használható eszközt kísérletezett ki: ilyen volt a cigarettás dobozba rejtett ciántöltényeket kilövő elektromos fegyver. Amikor 1957-ben a KGB egyik merénylője Nyikolaj Khokhlov nyugatra disszidált, sajtótájékoztatón mutatta be a csodafegyvert. A KGB bosszúból radioaktív talliummal akarta megmérgezni Khokhlovot, ám a merénylet meghiúsult.

A szovjet méregkeverők legismertebb áldozata a hidegháborús időkben Georgi Markov bolgár disszidens volt: 1978 szeptember 7-én a londoni Waterloo hídon sétált, amikor egy esernyőnek álcázott hangtompítós fegyverből apró lövedékek halálos mérget juttattak a combjába.

1979-ben a Kamera részt vett az Afganisztán elleni szovjet invázióban is. 1979 decemberében a kabuli külvárosban található elnöki palota lerohanásakor a KGB különleges alakulatai lőtték le Hafizullah Amin elnököt és családját. Az eredeti terv azonban az volt, hogy Amint még a hadműveletek megkezdése előtt megmérgezik. A KGB beépített embere az elnöki konyhában farszi nyelvű afgán séfnek adta ki magát, és így sikerült megmérgeznie Amin unokaöccsét illetve nagybátyját. Az eset iróniája, hogy Asadullah Amin, az elnök nagybátyja hamarosan Moszkvába repült, hogy az ételmérgezés ellen azonnali kezelést kaphasson.

A Gorbacsov érában a KGB merényletei befejeződtek, a Kamera méregkeverő tevékenysége viszont folytatódott: elsősorban a kihallgatásoknál használtak fel titkos szereket. 1985-ben Oleg Gordievszkijt, a londoni KGB kirendeltség vezetőjét gyanúba keverték (mellesleg nem alaptalanul), hogy a brit MI6 ügynöke. Azonnal visszarendelték Moszkvába és a KGB egyik dácsájába szállították egy kis elbeszélgetésre. Itt egy pohár amerikai brandyt kapott, melybe belekeverték az ún. igazság szert. Gordievszkij a szer hatása alatt furcsán kezdte tekergetni a fejét és hirtelen szószátyárra változott. Két KGB tiszt folyamatosan kérdésekkel bombázta, hogy beismerő vallomást kényszerítsen ki a kettős ügynöki munkájáról. A KGB embereként Gordievszkij maga is kellő kiképzést kapott a hasonló helyzetek kezelésére s így sikeresen átvészelte az igazság szer hatását s nem tett beismerő vallomást.

A Szovjetunió biológiai és kémiai hadviselés érdekében folytatott hatalmas készülődése 1989–ban került napvilágra, mikor Vlagyimir Paszecsnik, a biológiai hadviselés szakértője Angliába szökött. Paszecsnik tudományos vezetője volt a Biopreparat nevű szovjet kutatóintézetnek, mely látszólag orvosi és mezőgazdasági biotechnológiai fejlesztéseket végzett. Mikor pár évvel a disszidálás után Paszecsnik interjút adott Christopher Andrew-nak, a Times riporterének, fény derült a Biopreparatban folyó munkálatok valós céljára. Noha Gorbacsov soha nem volt hajlandó beismerni, a Biopreparat a világ legnagyobb és legfejlettebb biológiai fegyverkezési programját irányította. Fejlesztéseik között megtalálható például a VX ideggáz, mely rendkívül kis mennyiségben, ruhán és cipőn keresztül hatolva is képes azonnali halált okozni.

A szovjet rendszer bukása után a Biopreparat bezárt. A Kamera talán szintén megszűntette eredeti tevékenységét. Működésük öröksége azonban nem múlt el nyomtalanul: az orosz hatóságok makacs ellenállása, hogy a moszkvai túszszabadítási akcióban használt mérges gázt megnevezzék, éppen arra utalhat, hogy a bevetett gáz valójában a Biopreparat laboratóriumaiból származik.

A KGB titkos történtéről Christopher Andrew Vaszilij Mitrokhin-nal írt könyvet The Mitrokhin Archive címmel.