Torpedók végeztek a legendás magyar csatahajóval
2010. június 16. 10:20
Bár a tengerek ura címmel sem az Osztrák-Magyar Monarchia, így a birodalom magyar fele sem büszkélkedhetett, a csatahajó azonban az 1918. június 10-i elsüllyedésekor készített filmnek köszönhetően messze földön ismert lett - mutatta be Nyeste Sándor a Magyar Országos Levéltár oldalán.
Korábban
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a dreadnoghtok fejlesztése 1908 februárjára datálódik. Az olasz flotta ezirányú fejlesztési terveinek hatására gróf Montecuccoli admirális, a közös flotta parancsnoka szorgalmazta az új 18.000 – 19.000 tonnás egységek megépítését. A Siegfried Popper hadmérnök tervei alapján később megépített, négy hajóból álló sorozat az akkori idők egyik legkorszerűbbjei közé tartozott. Ha méretével nem is, tűzerejével a maga korában a legnagyobbak közé tartozott. A korábbi, három hajós felállás helyett négy hajóból álló osztály gyártását a haditengerészet legfőbb szállítójánál, a trieszti Sabilimento Tecnico Triestino hajógyárnál kívánta megrendelni.
A magyar kormány fellépésének köszönhetően végül a negyedik hajót a fiumei Danubius bergudi hajógyárában rendelték meg. Az építésre vonatkozó első megállapodást a gyár 1911 áprilisában írta alá. A tényleges munkafelvétel viszont csak 1912. január 29-én kezdődött el. Bár a négy csatahajó tervrajza azonos volt, a Szent István végül mégis néhány, részben a hajó külsején is látható eltérésben különbözött testvérhajóitól. A hajó fényszórója magasabbra, kéményekre erősített fényszóróállványokra került, a kémények fölé bombavédő acélháló tettek és a kémények másfél méterrel magasabbak lettek. A legfontosabb különbséget a gépház rejtette. Míg a Tegetthoff-osztály másik három hajója 12 darab Yarrow-kazánnal és Parsons-turbinákkal, valamint négy – egyenként 2,5 m átmérőjű – hajócsavarral épült, a Danubius 12 darab Babcock & Wilcox kazánnal, két darab AEG-turbinával, valamint két – egyenként 4 m átmérőjű – hajócsavarral szerelte fel a csatahajót.
A Szent István hajótengelyére merőlegesen elhelyezett, 12 darab Babcock & Wilcox típusú tengerészeti kazánból álló kazánrendszere két vízszigetelt szakaszban elhelyezett 6-6 kazánból állt. A hármas csoportokat alkotó kazánokat háttal helyezték el egymáshoz képest, olyan módon, hogy a 4 fűtőblokk egyidejűleg, de külön-külön is, tehát egymástól függetlenül legyen használható. A kazánok tűztere felett keresztbe fektetett vízcsövek felülete nagyobb felületet kínált a gőzfejlesztéshez, mint a Yarrow-kazánokban alkalmazott megoldás. Ezért a hajó szén és kiegészítő olajtüzelésű kazánjai lényegesen jobb hatásfokkal működtek.
A magyar ipar számos vas és gépipari vállalatának közreműködésével elkészült Szent Istvánt közel féléves csúszással 1914. január 17-én bocsátották vízre. A hajó keresztanyja Mária Terézia főhercegnő, Károly István főherceg-tengernagy felesége volt. A Szent Istvánt hivatalosan 1915. november 17-én állította szolgálatba a haditengerészet. November 20-án és 22-én a Fasana-csatornában megtett próbaútjait követően a hajó az Adria ”foglya lett”. Első és egyben utolsó harci bevetésére egy nagyszabadású flottamegmozdulás keretében 1918. június 9-én éjjel indult azzal a céllal, hogy az osztály többi tagjával megerősített kötelék tagjaként június 11-én feltörje az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat.
Véletlenek sorozatának következtében július 10-én hajnalban az olasz MAS-15-ös motorcsónakkal létrejött találkozás végzetesnek bizonyult. A MAS-15 – egyébként szintén fiumei ”felmenőkkel” – ”büszkélkedhető” torpedói a jobb oldalon, az első és második kazánházak magasságában csapódtak be.
A beáramló víz miatt a hajó 10 fokban dőlt meg, ezt azonban a baloldali kiegyenlítő tartályok elárasztásával még sikerült 7 fokra mérsékelni. A hajó sebessége csökkent és a part felé vette az irányt. A hajótestbe kerülő víz miatt, az egyre mélyebbre süllyedő Szent István ismét jobbra dőlt, ezért a vontatással későn próbálkozó Tegetthoff kísérlete sikertelen maradat. Az elhúzódó agónia zárásaként a hajó 6 óra 5 perckor felborult, majd hét perc múlva a Zára (Zadar) városhoz közeli Premuda-szigettől délkeletre elsüllyedt. 1087 főnyi legénységéből mindössze 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét, a többieket a kísérőhajóknak sikerült kimenteniük.
A teljes cikk és még több dokumentum a MOL oldalán
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
- Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
- Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
- Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
- Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
- A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
- A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
- India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
- Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap