Digitális aranyember a tévében
2009. november 27. 12:29
Jókai Mór legnépszerűbb regényének három filmváltozata közül az első kettőt, Korda Sándor 1918-ban készült némafilmes adaptációját és az 1936-os, Gaál Béla által rendezett verziót évtizedekig az elveszett filmek között tartották számon. Míg az előbbit 1995-ben restaurálták, az utóbi kópia digitális megújítására idén került sor.
Korábban
A Magyar Nemzeti Filmarchívum kitartó kutatómunkájának, jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően 1983-ban hazakerült Korda filmjének német forgalmazásra lerövidített kópiája, mely Der rote Halbmond (A vörös félhold) címen, német inzertekkel a Bundesarchiv Filmarchiv koblenzi gyűjteményében maradt fenn. A tízes években elterjedt ún. virazsirozási eljárással színezett nitrokópiáról itthon először fekete-fehér biztonsági másolat készült, mivel akkoriban színes másolat készítésére még nem volt lehetőség. 1995-ben azonban az Európai Unió Média Programjának Lumière Alapítványa támogatásával, Londonban, színes nyersanyagon restaurálták a filmet, megőrizve a nitrokópia eleven színeit. Az aranyember első filmadaptációja tehát ismét közönség elé kerülhetett.
A második Aranyember-adaptációnak további tizenöt esztendőt kellett várnia a feltámadásra. Gaál Béla filmje 1973-ig hiányzott az Archívum gyűjteményéből. Ekkor került elő az első példány: egy roncs állapotú 16 mm-es kópia, mely se vetítésre, se további másolatok készítésére nem volt alkalmas. Hat évvel később a Filmarchívum Erdélyi Istvántól, az egykori filmproducertől megvásárolta Az aranyember eredeti kameranegatívját, de sajnos még ezt követően sem vált bemutathatóvá a film, mivel a képnegatívból egy, a hangnegatívból két tekercs hiányzott, s így a film tízperces részében csak a hangot lehetett hallani, húsz percnyi képsor pedig némán pergett.
A film eredeti állapotának helyreállítását a Jugoslovenska Kinoteka gyűjteményében fennmaradt 35 mm-es nitrokópia hazakerülése tette lehetővé. Ez a sokszor vetített, rossz állapotú és nem is teljes kópia, melyet szerb kollégáink 2007-ben bocsátottak a rendelkezésünkre, valamint a szintén erősen hiányos 16 mm-es kópia együttesen tartalmazta a fennmaradt kép- és hangnegatív hiányzó részeit, ezért felcsillant a remény, hogy a Jókai regény harmincas évekbeli filmváltozata is hamarosan újra életre kelhet.meg 2008-ban: a Szerbiából hazakerült kópiában megtalált részleteket karctalanító eljárással ún. folyadékkapus kopírgépen másolták negatívra, a keskeny kópiában fennmaradt részeket pedig 35 mm-es méretűre nagyították, hogy az így létrejött dubnegatívok azonos formátumúak legyenek.
Az eredeti tervek szerint ezekből kellett volna összeállítani a képnegatív hiányzó felvonásának anyagát, az eredmény azonban alatta maradt a várakozásoknak: a két forrásból kikopírozott részek nemcsak tónusban és szemcsézettségben különböztek egymástól, de még a képkivágásuk sem volt azonos. További zavaró probléma volt, hogy a 35 mm-es nitrokópiáról másolt részek a filmanyag zsugorodottsága következtében erősen remegtek. Mivel szinte kockánként kellett volna összefoltozni a felvonást, a két kelléket felváltva használva, hamarosan bebizonyosodott, hogy a fenti módszerrel nem jöhet létre élvezhető, egységes és folyamatos mozgóképélmény, a végeredmény legfeljebb kutatási célra lesz alkalmas. Ekkor született döntés a képanyag digitális restaurálása mellett.
Első lépésként 2 K felbontásban beszkennelték a film hiányzó második felvonásának mindkét töredékes forrásanyagát: a 16 mm-es kópia részleteit és a 35-ös nitrokópiáról korábban, karctalanító eljárással készült negatív másolatot. Csak ezután következhetett a két forrásból származó digitális képkockáknak a fennmaradt hangnegatívhoz való illesztése. Ennek modellezése a Filmarchívumban történt kis felbontású, számozott képkockák segítségével. A művelet során az egyes hiányokat apróbb „csalásokkal” lehetett csak megszüntetni: azoknál a jeleneteknél, ahol mindkét forrásból hiányoztak képkockák, a környező képanyag visszafelé játszására, vagy statikus beállítások meghosszabbítására került sor. A Magyar Filmlabor szakemberei végül az így született, immár hiányok nélküli szekvenciák alapján rakták sorba a nagy felbontású képkockákat. Ezt követően digitális módszerekkel megszüntették azokat a problémákat, melyek zavarták a két képanyag zökkenőmentes egymáshoz illesztését.
Két kópiaroncs kép- és hanganyagának felhasználásával és digitális módszerek alkalmazásával tehát teljessé vált Az aranyember 1936-os filmváltozata. Elkészülhetett végre az eredeti változatot leginkább tükröző kópia, melyben a mostanáig csak hallható részek láthatóvá váltak és a némán pergő képsorok megszólaltak. Ezentúl már nemcsak halljuk, de láthatjuk is Petheő Attila felejthetetlen alakítását Ali Csorbadzsi haldoklási jelenetében, és hallhatjuk végre Tímár Mihály (Kiss Ferenc) kisfiának énekelt altatódalát. A forrásanyagok jelentős hiányából fakadóan azonban néhány szó örökre elveszett: továbbra sem hangzik el, csak Básti Lajos szájáról olvasható le a következő mondat: „Brazovics úr meghalt”.
Új életre kelt a harmincas évek produkciója, melynek készítését a forgatástól az 1936. december 18-i bemutatóig a magyar közönség óriási érdeklődése kísérte. A Színházi Élet szereposztás pályázatára olvasók százai küldték ötleteiket, hogy kire osztanák a közismert regény szerepeit, és százpengős díjat kaptak azok, akiknek javaslata leginkább megegyezett a film gyártóiéval.
Gaál Béla miután vígjátékrendezői kvalitásait A meseautó elsöprő sikere már igazolta, ezúttal bebizonyította, hogy szakértelme nagyobb tekintélyű filmműfajokban is érvényesül. A Havi 200 fix és a Nászút féláron mellett – a harminchatos év egyik sikerfilmje lett Az aranyember, melyet az irodalmi tárgyú presztízsfilmnek szóló elismerésként az 1937-es velencei fesztiválra is kiküldtek. „Az aranyember 60-70 ezer pengővel került többe, mint a körülötte termett átlagos magyar filmek. Olyan, mintha egymillió is lenne a különbség. Ez valahogyan felnőttebb dolog. Íme, mit jelent, ha igazi szakemberek nyúlnak hozzá valamihez.” – jegyezte meg kritikájában Hunyady Sándor író.
A forgatókönyvet – Jókai regénye és a többször felújított színpadi változat nyomán – Gaál Béla Hevesi Sándorral, a korszak kiemelkedő színházi szakemberével közösen írta. Talán ennek köszönhető, hogy nem epizodikusan széteső regényillusztráció, hanem az eredeti mű atmoszféráját hűségesen visszaadó, határozott ívelésű, drámai történet született. A bensőséges képsorok és a Polgár Tibor és Ránki György által összeállított kiváló zenei anyag meghitt hangulatot árasztanak. A fekete-fehér nyersanyagra készült, főleg stúdióban forgatott verzió Eiben István színvonalas operatőri munkájának köszönhetően látványosság szempontjából is kiállja a versenyt az előtte és utána készült két szuperprodukcióval: Korda Sándor virázs technikával színezett filmjével és az 1962-ben készült, Gertler Viktor által rendezett, színes, szélesvásznú verzióval.
A restaurált filmet a Magyar Televízió 2009 karácsonyán tűzi műsorára.
További részletek, a teljes cikk, és a digitális restaurálás demója a www.hangosfilm.hu oldalán
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
