Népköztársasági nosztalgia Mongóliában

A közelmúlt politikai eseményei

A 2008. június 29-én lezajlott választások után több ellenzéki politikus, így a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Mongol Demokrata Pár (MDP) elnöke (Cahiagijn Elbegdordzs) is választási csalásokat emlegetett. Az előzetes adatok alapján, a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) megszerzett mandátumainak számát túl soknak találva bejelentette, hogy nem hajlandó elfogadni az eredményeket. Egy nappal később, Ulánbátor központjában a Szühebátor téren gyülekező kisebb ellenzéki pártok, illetve az MDP képviselői és szimpatizánsai új választást követeltek. Az összejövetel hamarosan spontán tüntetéssé alakult. A résztvevők átvonultak a Mongol Népi Forradalmi Párt onnan csupán néhány száz méterre található székházához, ahol folytatták a demonstrációt.

Az irányítás azonban kicsúszott a politikusok kezéből. Nem tudni, ki és hogyan kezdte, de tüntetők az épület köré kordont vonó rendőrökre, majd ezek meghátrálása után az épületre rontottak. Hamarosan felcsaptak a lángok és a korábbi tüntetés vad rombolássá alakult, amely a város több pontjára is továbbterjedt. A Mongol Népi Forradalmi Párt az ellenzéket vádolta a megmozdulás szervezésével, amit az nem ismert el és visszautasított, a mongol államfő, Nambarijn Enhbajar kénytelen volt a rendkívüli állapot bevezetésére is. Az utcai zavargások gyászos mérlege végül öt halott, több mint háromszáz sebesült, 751 letartóztatott és öt napig tartó szükségállapot volt.



A sem a rendszerváltás idején, sem azóta nem tapasztalt hevességű utcai megmozdulások láttán felvetődött a kérdés, ez a politikai válság vajon milyen okokra vezethető vissza? A világ kíváncsian figyelte, hogy az uralmon lévő, és az atrocitások fő célpontjának tekinthető mongol utódpárt – az MNFP – hogyan reagál a kialakult helyzetre. Milyen intézkedéseket tesz, beveti-e a karhatalmat, illetve milyen lépéseket javasol a krízis megoldására?

Ebben a várakozásban természetesen a korábbi egypártrendszerben beidegződött reflexek épp úgy tetten érhetőek voltak, mint a nemzetközi környezet kíváncsisága. A külföld elsősorban a demokratikus mongol berendezkedés komoly erőpróbáját látta a kialakult helyzetben, melynek különlegességét fokozta, hogy a gyakori mongol politikai krízisek, kormányváltások ellenére ilyen véres megmozdulásokra, összecsapásokra korábban nem volt példa. A rendszerváltás körüli „tömegmozgalmak kora” gyakorlatilag a politikai átalakulás első évében lezárult, s azóta – egy-két kivételtől eltekintve – a jelentősebb, nagy tömegeket megmozgató utcai tüntetések – pláne összecsapások – nem voltak jellemzőek az országra. Ilyen értelemben ezek az események, az utcai politizálás mintegy groteszk keretbe foglalják a mongol rendszerváltás első két évtizedét.

Mongóliában a legutóbbi csaknem két évtizedben előfordultak ugyan politikai krízisek, a 2008-as választásokat követő események intenzitása azonban újdonságnak számított. Voltak utcai demonstrációk, éhségsztrájkok, de ezek a megmozdulások inkább a demokratizálódási folyamatok első két évére korlátozódtak, és eddig egyszer sem fajultak vérontásig. Bár a konfliktusnak egyes pártok, illetve azok vezetőinek megjelenése erősen politikai színezetet adott, egybehangzó vélemények szerint a háttérben inkább gazdasági érdekek húzódnak meg. Ugyanakkor felszínre kerültek olyan alapvető – elsősorban társadalmi jellegű – problémák, melyek okai részben a rendszerváltás előtti korszakban gyökereznek, részben a poszt-szovjet időszak „eredményei”.



Ezek egy részét már a kilencvenes évek elején bekövetkezett mongóliai rendszerváltás óta sem sikerült megoldani, más részük azonban alapvetően új keletű. A felmerülő problémák egy része valóban gazdasági és szociális jellegű, amelyek okai alapvetően a gazdasági struktúraváltás következményeinek tekinthetőek. Mint a legtöbb poszt-szovjet országban megfigyelhetjük, a piacgazdaságba való átmenet nyertesének csak egy szűk társadalmi réteg számít. A többség húsz év elteltével is csak a helyét keresi, s nem csak az átlagpolgárokon, de gyakran az államon is észrevehetőek a tanácstalanság, az identitásválság jelei. Különösen így van ez egy olyan országban, mely a rendszerváltás után olyan sajátos politikai környezetben találta magát, amelyhez még csak hasonlót sem tapasztalt a korábbi évszázadokban.

A mongol rendszerváltást követően az országban kialakult politikai struktúra jelentős mértékben a nyugati típusú többpártrendszerek mintájára szerveződött, ám számos vonatkozásban eltér ezektől. Ezek egy része azokból a jellegzetes társadalmi körülményekből fakad, melyek a mai Mongóliát jellemzik, mások viszont történelmi hátterűek.

A mai mongol állam, sajátos módon, létét részben a korábbi – napjainkban negatív kritikával illetett – rendszernek köszönheti. Az ország népessége jelenleg két markánsan elkülönülő csoportra oszlik, amelyek életmódja, gondolkodása és ezek következtében politikai aktivitása is jelentősen különbözik. Ugyanakkor a kevesebb, mint hárommillió állampolgárt számláló Mongólia két olyan – gazdasági értelemben, illetve lélekszámát tekintve is – nyomasztó fölényben lévő ország, mint Oroszország és Kína közé ékelődött, ami alapjaiban határozza meg gazdasági mozgásterét. Ugyanakkor az 1989-90-es fordulatot követően kialakult helyzet gyökeresen új politikai struktúrát hozott, amely szintén valami egészen új volt a mongolok számára. Ezekre az okokra is visszavezethető, hogy a mai mongol politikai elit, s az ország is gyakran sajátos eszközökkel, néha egymásnak ellentmondó jelképek használatával kénytelen kialakítani az új mongol állam képét.

1. A közelmúlt politikai eseményei
2. A független Mongólia
3. A mai Mongólia
4. Mongólia válaszúton

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága