Csendőrök ölték meg a cigányvajdát

A cigányok és nem cigányok közti konfliktusokra, köztük a gyilkosságokra számos példát hozhatnánk, hiszen az eltelt évszázad alatt több említésre méltó eset is történt. A kiegyezés utáni korszakban dekralált "jogegyenlőség" mellett megállapíthatjuk, hogy valóságos egyenlőség sohasem létezett.

A hatósági ügyintézés és a kor szelleme valójában alacsonyabb rendű teremtménynek tekintette a cigányt, és ekképpen is bánt el velük. Az ún. Polgári rendszerben a megyék, járások, önálló törvényhatósági joggal felruházott városok mégis egymástól is jelentősen különböző álláspontot képviseltek a cigányokkal való bánásmódot illetően. Nemcsak az elmélet, de a gyakorlat is különbözött egymástól. Lakatos Mihály erőszakos halála jelentősen hátráltatta családja és az alá tartozó karaván letelepítését.

A Horvátkimlei halottak anyakönyvébe a következő olvasható „Lakatos Mihály lókereskedő és kovács (czigány)", „67 éves", „Minő betegség vaj baj okozta halálát? Puska-lövés", „Fölvette e a haldokló szentségeit? fölvette", „A temetésének hely és napja? Köztemető 23" (augusztus). A 60-70 főből álló Lakatos család rokonságban állt azzal a karavánnal, amelyikkel József főherceg kísérletezett. Győrben már 1893-ban felvetődött a letelepítés ügye, ekkor létrehoztak egy cigánybizottságot a rendőrfőkapitány vezetésével, amely 1910-ig működött. A kiszabott ítéletek ugyan nem voltak súlyosak, de ennek következtében a karaván elhagyta Győr vármegyét és csak évek múlva bukkantak fel ismét, alkalmanként vásárok időszakában.

Az új vajda is a börtönbe került, szabadulását követően hozzá kezdett családjának, karavánjának összeszedéséhez. Ez csak részben sikerült. 1906-ig lényegében csak két, illetve ritkán három családról beszélhetünk. A Lakatos család 1908-ban kapott 200 négyszögöl ingyen telket a város szélén, Újvárosban és 1000 korona építési segélyt, amelyet öt év alatt kellett visszafizetni. A ház 1909-ben felépült. A győri példa sikerén felbuzdulva Győr vármegye területén több községben is hasonló humánus módon telepítették le a cigányokat. A sikeres város által támogatott letelepítést követően a család létszáma ismét elérte a korábbi 60-70 főt, amely egészen 1945-ig, a második világháború befejezéséig nem is változott jelentősen.

Lakatos Mihály balladájának alapja a két 1893. évi újságcikk, amely kimerítő részletességgel ismertette halálának körülményeit és figyelemre méltó a bírósági beszámoló amelyet a korabeli bulvár eszközeivel színesítettek. Törekedtek arra, hogy visszaadják a cigányok szóhasználatát, jelezték a bíróságon a bekiabálásokat, az időnkénti derültséget is. Az újságcikkek a következőkben betűhíven mutatjuk be, mivel csak az eredeti írásmód segítségével lehet érzékeltetni azt a nyelvi leleményt, amellyel megkísérlik a cigányok beszédét visszaadni.

Napjainkban, amikor ismét dúl a cigányok és nem cigányok közti háborúság, nem árt felidézni egy ilyen sok tanulsággal szolgáló történetet.

A vajda halála (pdf)

A részletes esetleírás a tanulmány eredeti megjelenési helyén olvasható: Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene II. Felelős szerkesztő: Márfi Attila. Palatia Nyomda, Pécs. 2009. 311 o.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2013

• Az átpolitizált Március 15.
• Az olasz fasizmus antiszemitizmusa
• Sztálin tolmácsa voltam
• A városi kerékpározás kultúrtörténete
• Ünnepel az ÁVH
• Ünneprontók a Kádár-korban
• Cári pornó belső használatra - Zichy Mihály erotikus rajzai
• Lengyel Árpád: Aki a Titanic utasait mentette