Ifjúsági lázadás a hatvanas években

2009. július 8. 13:24

Negyven évvel ezelőtt, 1969. július 8-án az Ifipark mellett összegyűlt fiatalok szerettek volna megemlékezni a Rolling Stones pár nappal korábban elhunyt gitárosáról, ezért előbb a Bazilikához, majd a Szabadság térre vonultak. A rendőrség erővel verte szét a menetet, majd ügyet kreáltak a fasisztának minősített galeri esetéből. Mi is történt valójában azon a nyári estén, és "Kádár gyermekei" miért jelentettek problémát a rendszer számára?

Korábban

A háborút követő évtizedek ifjúsági lázadása, különösen az 1968-as generáció hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalság kérdése egyre gyakrabban kerüljön a hatóságok látóterébe – tudhatjuk meg Horváth Sándor történész nemrég megjelent, Kádár gyermekei című munkájából, amely egy negyven évvel ezelőtti eset kapcsán eleveníti fel a rendszer ifjúságpolitikájának visszásságait.

Az ifjúságpolitika fogalmának megszületése kezdettől problémát jelentett, hiszen a világszerte erőre kapó béke- és ifjúsági mozgalmakkal párhuzamosan nálunk, ahogy a szocialista béketábor többi országában is, mindezt nem nézték jó szemmel. Egy ilyesfajta szervezkedés 1956 árnyékában a rendszer számára inkább ijesztő volt, így a mindennemű szórakozási és kikapcsolódási formák csak az erőszakszervezetek védőernyője alatt bontakozhattak ki.

Ennek egyik legfőbb példája volt a budai vár tövében 1961. augusztus 20-án megnyílt Ifipark is, amelyet a KISZ kezdettől az I. kerületi Rendőrfőkapitánysággal közösen felügyelt. Az Ifjúsági Park 80-as évekig tartó sikertörténetével párhuzamosan 1969-re kialakult egy olyan, Nagyfa galerinek hívott ifjúsági közösség is, amelynek tagjai szinte minden felügyeleti és rendfenntartó szervnek szemet szúrtak. Így történhetett, hogy amikor 1969-ben a fiatalok kettes sorban átmentek az Erzsébet-hídon, majd a Váci utcán, és végül a Szabadság térre értek, ahol a rendőrség fogta el őket, mindez elkerülhetetlenül vezetett a sokuk számára börtönbüntetéssel záródó koncepciós persorozathoz.

Az eset azonban igencsak paradox – örökíti meg Horváth Sándor, hiszen a fiatalok különállása pont a rendszer tökéletlenségének "köszönhető", és lázadásuk csak a legvidámabb barakk árnyoldalát jelentette, amellyel senki sem foglalkozott szívesen. A könyvből fény derül arra, hogy az állambiztonságnak és a rendőrségnek az 1960-as években miként kellett ügyet kreálnia a Nagyfa mellett gyülekező fiatalokból.

A galeri ellen lefolytatott eljárás, a tagok kriminalizálása az 1956 utáni megtorlások retorikáját követte, nem meglepő hát, ha a politikailag nem megfelelő fiatalokból köztörvényes bűnözőket faragtak – a folyamat egyben arra is jó volt, hogy megindokolják, hogy miért van szükség az állambiztonsági és rendőrségi apparátusra, és miért kell egy ekkora erőszakszervezetet fenntartani Magyarországon. A galerik kriminalizálására is ezért volt szükség: ezáltal mintegy mindenhol indokolttá vált a rendőrség állandó jelenléte.

Az eset arra is rávilágított, hogy miként ügyelt a rendszer a fiatalokra: Horváth bemutatja a korabeli ifjúságvédelem visszásságait, a nevelőotthonok kíméletlenül túlzsúfolt világát, ahogy azt is megismerhetjük, hogy a rendőrség miként próbálta ellenőrizni a nyilvános tereket, és milyen szerepet kapott a folyamatban a szocialista bulvársajtó. A keretek pedig egyre tágulnak, és felmerül a kérdés: miért nem illettek ezek a fiatalok Csudapest és a fridzsiderszocializmus világába? Erre a könyv második fele válaszol, ahol a Mária Valéria lakóteleptől a csövesekig egy átfogó szociográfiai képet is kaphatunk, ahogy megismerhetjük a galerik világának belső szokásait és szertartásait is.

A könyv végül mindezek felett arra is rávilágít: a Kádár-kor egyik fő kulcskérdése volt, hogy képes-e olyan generációkat teremteni, amelyek a rendszer bázisaiként szolgálhatnak. A hatalom minden szinten mindent megtett, hogy befolyásolják, felügyeljék és figyelemmel kísérjék a fiatalok szocializációját. Ebben azonban kudarcot vallottak, még akkor is, ha mindenki másként élte meg ezt a folyamatot.

Horváth Sándor könyve egy feledni vágyott, ám máig élő korszak mindennapjait eleveníti fel, így kötelezően ajánlott olvasmány mindenki számára.

Horváth Sándor: Kádár gyermekei. Nyitott Könyvműhely, Bp., 2009. 286 o., 3980 Ft.