Újraegyesítik a történelmet
2009. május 3. 19:08 History Today
Miért különítjük el a történelmet a prehisztorikumtól, azaz történelem előtti időktől, és tesszük az utóbbit csupán a régészeti vizsgálat tárgyává, mikor a két tudományág szervesen kiegészíti egymást? - tette fel a kérdést nemrég a History Today című történelmi magazinban Daniel Lord Smail, a Harvardi Egyetem történész professzora, aki szerint végre itt lenne az ideje a két korszak és diszciplína egyesítésének.
Korábban
1936 igencsak fontos év volt az emberi múlt megértésének folyamatában: V. Gordon Childe ausztrál régész ebben az évben jelentette meg Az ember önmaga alkotója című munkáját, amely minden idők egyik legolvasottabb régészeti alapmunkája lett. Szintén ebben az évben jelentette meg R.G. Collingwood a The Idea of History című munkáját, amely a másik tudományág egyik mérföldkövévé vált.
A könyvek azonban bár tartalmukban és metodikájukban egész más történelemszemléletet alapoznak meg, egy dolog mégis közös bennük: szerzőik az írott történelem előtti korok integrálásával egyszer és mindenkorra egyesítették volna az akkorra már külön utat járó történelmet és régészetet. Erre azonban még most, a könyvek megjelenése után hetven évvel sem került sor. Szükségszerű-e hát, hogy még mindig itt tartsunk - veti fel a kérdést a brit akadémikus, aki szerint egyre többen kérdőjelezik meg a tudományágak ezen mesterséges szétválasztását. Szerinte nincs több érv a külön járt utakra, és csak egy lehetőség adódik: itt az ideje a történelem és régészet újbóli egyesítésének!
Szerinte ennek során persze hatalmas felháborodással, és tudományos tiltakozással kell majd számolni, és a kutatók többsége foggal körömmel védelmezi majd saját szakterületét, mondván egy történésznek mi köze lehet a régészethez, és viszont? Ezen szétválasztás azonban csak egy mesterséges döntés eredménye volt, így hamarosan talán univerzálisabban feldolgozhatóvá és befogadhatóvá válik az emberiség történelme, és egyben a kutató szerint mindez a következő évtized legkomolyabb tudományos átalakítása lehetne majd.
A probléma azonban nem számít újdonságnak: Childe és Collingwoode a 19. század közepén kialakult meghasonlás után reformálták volna meg a történetírást és régészetet. A nyugati történetírás ugyanis évszázadokon át abban a biztos tudatban dolgozott, hogy az emberiség történelme nem régibb, mint ami a Bibliában le van írva. Darwin, Lyell és Lubbock munkássága azonban véget vetett ezen elképzelésnek, és a prehisztorikum fogalmának megjelenése új kérdéssel szembesítette a szakembereket: mikor is kezdődhetett a történelem? Erre a meghatározásra azért is szükség volt, hiszen mindenképp kellett egy időpont, amikortól az események a történeti diskurzus tárgyai lehettek, és minden ennél korábbi esemény a prehisztorikum, azaz a fiatal tudományág, a régészet keretébe tartozott.
Az idő forradalma (time revolution), és a mély idő (deep time) kapcsán kibontakozott vita alapjaiban reformálta meg a nyugati történetírást, hiszen míg egyesek az új időszakot is szervesen integrálták volna a történettudományba, mások kategorikusan elzárkóztak ezektől: ezen folyamat a mai napig visszakereshető a 19-20. század fordulóján megjelentetett angolszász történelemkönyvekben. Az ellenállók egy részét keresztény hevület hajtotta, a többség azonban inkább tartott attól, hogy a történelem nem terjedhet ki „a társadalom nélküli primitívek történetére”. Sokan tartottak a bizonytalan dátumok történelembe emelésétől, és attól, hogy „a dokumentumok nélküli történelem igazából nem történelem” (Charles Langlois és Charles Seignobos).
A vita, amelynek történetét még csak most dolgozzák fel, alapjaiban határozta meg az angolszász oktatási rendszer irányvonalait, és az egyetemek kutatási terveit: az 1880-1920-as évek között ennek hatására szervesen választották el az írásos bizonyítékokkal dokumentálható, és a csak régészetileg igazolható „bizonytalan” történelmet.
Ezen légkörben jelent meg Childe könyve, aki a történészeket saját fegyverükkel győzte le: az emberiség történetét reformációkkal, reneszánszokkal és forradalmakkal keretező múltértelmezést visszavetítette a múlt korábban ismeretlen mélységeibe is. Az érvelés egyértelműnek tűnik: ha az emberiség történelme a forradalmak története, akkor nem volt ez más a városiasodás kezdetén sem, amely egyben azt is jelenti, hogy a történelem folyamatosan hasonló gyors kataklizmákon keresztül formálódik. Ha azonban a hasonló forradalmak már az írásbeliség előtt is léteztek, ez a végső érvet is elveszi azoktól, akik a prehisztorikumot nem tekintik a történelem szerves részének, és csupán a régészet felségterületét látják ebben az időszakban.
Childe elmélete villámgyorsan terjedt el, és jutott el alig két évtized alatt minden tankönyvbe. Az alapdilemma azonban megmaradt: mennyiben tekinthetjük a történelemnek az írott korszak előtti időket? Ezen a ponton értelmezhető Collingwood tevékenysége, aki szerint a történetírásnak és régészetnek nem szabadna önmagáért léteznie, hanem feladatuk a független bizonyítékok különböző szempontú értékelése lehetne, korszakoktól függetlenül.
A mai, technológiailag is tökéletesedett régészet célja így Smail szerint egyértelmű: egy tárgyról akkor alakítható ki a legteljesebb kép, ha minél több vizsgálati metódussal elemzik, és minél több diszciplína szakértői vizsgálják meg. Ez fordítva is így van, azaz az írott forrásokkal ellátott korszakokban sem lehet elsődleges ezen szövegek vizsgálata, és azok csupán egy nézőpontot tükröznek.
Ezen a ponton Daniel Lord Smail egyértelműnek látja: itt lenne a legfőbb ideje, hogy a történészek és régészek végre elvonatkoztassanak vizsgálatuk tárgyától, és előbbiek felejtsék el az írott források elsődlegességét, míg az utóbbiak is lemondhatnának tárgyaik legfőbb bizonyító erejéről. A 70 évvel ezelőtt megjelent munkák fényében talán az is egyértelmű lenne, hogy talán már tehetnénk is valamit ezen kettészakadt állapotok megszüntetése érdekében.
Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a történetírás csak az elmúlt egy évtizedben is igen sokat változott, méghozzá a 20. század vizsgálata fényében, egy olyan századéban, amelyet éppen saját dokumentációjának túlzott súlya nyomhat agyon.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
- Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
- 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
- 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
- Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
- Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
- Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap