Hitler rakétái Sztálin rendeletében
2002. augusztus 21. 16:58
A Szovjetunió Minisztertanácsa 1946. május 13-án törvényerejű rendeletet adott ki a katonai rakétatechnikai kutatás és fejlesztés témakörében. A rendeletet annak idején titkosították, és titkosságát csak négy évvel a Szovjetunió megszűnése után, 1995 elején oldották fel.
Az 1946-os törvényerejű rendeletet Joszif Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, valamint a minisztertanács ügyintézője írta alá. Az okmány, amelynek címe `A reaktív fegyverzet kérdései` volt, lényegében `a reaktív technika ügyével foglalkozó különleges bizottság` életre hívásáról és működtetéséről szólt.
A kilenctagú bizottság elnöke Georgij Malenkov (1946-tól a párt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, 1953-1955 között kormányfő, a XX. pártkongresszustól kegyvesztett), elnökhelyettese Dmitrij Usztyinov (1941-től fegyverzetügyi népbiztos, később miniszter, 1957-től miniszterelnök-helyettes, 1976-tól védelmi miniszter marsalli rangban) lett.
A Sztálin által aláírt rendelet IV. fejezete elsőrendű feladatoknak minősít a németországi `reaktív` (rakéta-) technikával kapcsolatos különböző munkákat.
A szovjet minisztertanács 1946-ban kötelezte az új különleges bizottságot, hogy különböző szakterületekről megfelelő számú szakembert vezényeljenek a Németországba a rakétafegyverek tanulmányozására és a velük kapcsolatos munkákra; legyenek tekintettel arra, hogy a tapasztalatok átvétele céljából minden német szakemberhez osszanak be szovjet szakembereket.
Ugyanakkor megtiltotta a minisztériumoknak és főhatóságoknak, hogy Németországban tartózkodó és a német rakétafegyverzet tanulmányozására hivatott bizottságokban tevékenykedő munkatársaikat a különleges bizottság hozzájárulása nélkül visszahívják.
Nyolc minisztériumot utasítottak, hogy egy hónapon belül dolgozzanak ki és terjesszenek jóváhagyás céljából konkrét terveket a rakétafegyverzettel kapcsolatban Németországban végzendő tervezési, tudományos kutatási és kísérleti munkákra vonatkozóan, minden tervezőiroda számára határozzák meg a feladatokat és a határidőket.
A szovjet fegyveres erők minisztériuma, személy szerint Nyikolaj Bulganyin (1944-től a védelmi népbiztos helyettese, 1946-tól a fegyveres erők miniszterének helyettese, 1947-től védelmi miniszter, egyben miniszterelnök-helyettes) azt a megbízatást kapta, hogy állítson fel Németországban különleges tüzéregységet a V-2 rakéták kezelésének elsajátítására, indításainak előkészítésére és magukra a rakétaindításokra.
A minisztertanácsi rendelet előirányozta, hogy 1946 végéig a németországi tervezőirodák és szakemberek Szovjetunióba való áttelepítésének kérdését előzetesen meg kell oldani. Az elhelyezés a rakétatechnikában illetékes különleges bizottság feladata, a német szakemberek kiemelt díjazásban részesülnek, ingyenes lesz az élelmezésük, kapnak összesen száz-száz személy-, illetve tehergépkocsit, hozzájuk gépkocsivezetőket és üzemanyagot.
A szovjet pénzügyminisztériumot és a németországi szovjet katonai igazgatást felhatalmazták, hogy a szovjet különleges bizottság németországi teendőinek ellátására folyósítson 70 millió márkát. A különleges bizottság a német jóvátételi kötelezettségek terhére rendeljen meg a németektől megfelelő laboratóriumi berendezéseket, a rakétakísérletekhez szükséges eszközöket, ezen túlmenően tegyen javaslatot az Egyesült Államokba küldendő delegációra, amely ott 2 millió dollár értékben vásárolhat ugyanilyen rendeltetésű, szabadalmazott, de szabadon értékesíthető berendezéseket és eszközöket.
Végül Szerov szovjet belügyminiszter-helyettes feladatul kapta, hogy Németországban biztosítsa a szükséges feltételeket az érintett tervezőirodák, kutatóintézetek, laboratóriumok és üzemek normális munkavégzéséhez.
Az 1946-os szovjet minisztertanácsi rendelet V. fejezetében szerepel még egy utalás arra, hogy Nyikolaj Voznyeszenszkij (1938-tól az Állami Tervbizottság elnöke, 1941-től a Népbiztosok Tanácsának, 1946-6-tól a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, aki a felszabadított területek gazdasági helyreállításáért volt felelős) 150 finn gyártmányú összeszerelhető lakóházat és 40 nyolclakásos épületet biztosítson az "átvezényelt" német rakétaszakemberek számára.
mti
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap