Háborús uszító lett Churchillből

Angliában egyre erősödik az a szemlélet, amely az eddigitől teljesen eltérő színben tűnteti fel Churchillt. Eszerint ugyanis nem a megbékítés politikája változtatta a konfliktust katasztrófává, hanem a szövetséges vezetők, köztük elsősorban Churchil háborús uszítása. Az új revizionizmus nem keres mentségeket Hitler számára, de a háborút az erkölcsi relativizmus lencséjén keresztül szemléli: igen, a nácik gonoszak voltak, de a szövetségesek is azok voltak, vezetőik hazudtak, kimondhatatlan atrocitásokat követtek el, és hazug módon elhitették a közvéleménnyel, hogy nemes háborút vívnak a tisztesség oldalán egy olyan hatalmas gonosz ellen, amely nem volt még az emberiség történetében.

Azok számára, akik sokáig azt hitték, hogy a szövetségesek háborús erőfeszítései valóban nemesek voltak, egy ilyen megközelítés csak őrült, összeesküvés-elméleteken felnőtt elméből születhet. Pedig épp ellenkezőleg, tiszteletreméltó és gondolkodó irodalmi emberek képviselik. A szükségtelen háború elméletének egyik legmarkánsabb támogatója Nicholson Baker regényíró, akinek "Human Smoke" című könyve Amerika második világháborúban játszott szerepét kérdőjelezi meg.

"Baker lépésről lépésre bemutatja, hogyan kényszerítette a világot háborúba egy olyan szövetség, amelynek vezetői bigottak és sokkal inkább kommunistaellenesek, mint antifasiszták voltak, fegyverrel kereskedtek, és harcot akartak" - írja Mark Kurlansky a Los Angeles Times-ban megjelent könyvismertetőjében. A The New York Times hasábjain Colm Toibin regényíró szintén "komoly és lelkiismeretes" írásként méltatta Baker művét.

A Churchill-ellenes vonalat erősíti Patrick Buchanan konzervatív kommentátor és kétszeres elnökjelölt legújabb "Churchill, Hitler és a 'szükségtelen háború': Hogyan veszítette el Anglia a birodalmat, a nyugat pedig a világot" (Churchill, Hitler, and The Unnecessary War: How Britain Lost the Empire and the West Lost the World) című könyve is, amely május végén jelent meg.

A könyv elején a szerző megvizsgálja, hogy mi is történt volna, ha az Egyesült Államok kimarad az európai háborúból. Hitler minden bizonnyal elfoglalta volna egész Európát, Angliát kivéve. Az "alsóbbrendű" emberek közül még többen estek volna áldozatul a tömegmészárlásnak. Nem jött volna létre az erkölcsileg megkérdőjelezhető szövetség Sztálinnal, Kelet-Európa nem került volna 40 évre szovjet uralom alá, a német városokat nem bombázták volna földig (Hamburg, Drezda), és amerikai katonák sem haltak volna meg.

Amikor újra kormányra került

Buchanan még tovább megy: azzal érvel (mint sokan mások is), hogy ha az első világháború után az imperialista Franciaország és Nagy-Britannia nem kényszerített volna olyan igazságtalan békét Németországra, akkor Hitler felemelkedésére sem került volna sor, nem lett volna második világháború, és a szovjetek nem tudták volna kiterjeszteni hatalmukat Kelet-Európára.

Baker és Buchanan érvelése kollektív cáfolata a fővonalba tartozó történészek nézetének, miszerint a háború, amelyet még Churchill hatalomra kerülése előtt a megbékítés határozatlan politikája bátorított, jó dolog volt. E történészek közé tartozik John Lukacs is, aki már több könyvet is írt Churchillről és a második világháború okairól, ezek egyike a "Blood, Toil, Tears and Sweat: The Dire Warning" (Vér, küszködés, könnyek és veríték: A szörnyű figyelmeztetés).

Lukacs azzal vádolja Bakert és Buchanat, hogy műveik féligazságokat tartalmaznak, csak részben és válogatva idézik a történelmi forrásokat, így az általuk leírtak akár meggyőzőnek is tűnhetnek azok számára, akik nem ismerik a tényeket. Például Angliában sokan érvelnek azzal, hogy Hitler ténylegesen nem jelentett közvetlen veszélyt Nagy-Britannia vagy az angol birodalom számára - mégis Churchill totális háborúra és a feltétel nélküli megadásra irányuló politikája a tárgyalásos béke minden lehetőségét kizárta. Az igaz, mondta Lukacs egy telefoninterjúban, hogy Hitlernek nem voltak nagy tervei a brit birodalommal, de Churchill megértette, hogy az Egyesült Államok segítsége nélkül Hitler megnyerné a háborút, és a németek uralta Európa mellett Anglia "legjobb esetben is csak Németország alárendelt partnere lehetne".

Az is igaz lehet, hogy az imperialista Churchill az első világháború után a Németország elleni kérlelhetetlen politikát támogatta, ami elhibázottnak bizonyult (bár Wheatcroft hangsúlyozza, hogy a legújabb kutatások szerint a Versailles-i béke korántsem volt olyan súlyos, mint sokan gondolják). De Churchillnek és Rooseveltnek egy olyan Európával kellett szembenéznie, amely egy népirtó gonosz géniusz hatalma alá kerülhet - nem egy szociális érzelmű antiszemita, amilyen látszólag Roosevelt is volt, aki amiatt aggódott, hogy a Harvardon túl sok a zsidó.

"Hitler és a németek rendkívüli emberek voltak. Valószínűleg elfoglalták volna Oroszországot, és az Egyesült Államok nélkül valószínűleg legyőzhetelenek lettek volna. Churchill nagyon következetes volt. Vagy Németorság uralja egész Európát, vagy az oroszok Európa felét, és Európa fele jobb, mint a semmi, különösen a nyugati fele"- mondta Lukács a Sztálinnal kötött szövetségről.